Lefogadhatod, hogy kifizették őket valahogy

A túszszabadítás nincs ingyen, még akkor sem, ha váltságdíjat konkrétan nem fizetnek az emberrablóknak - állítja az Origónak nyilatkozó veterán túsztárgyaló, akit a 14 hónap után megmentett magyarok helyzetéről kérdeztünk. A TEK-et dicséri, hogy polgárháborús helyzetben ilyen hosszú idő után ki tudták menteni a magyarokat, és jól tették, hogy nem kapkodtak. 

A Terrorelhárítási Központ (TEK) eddigi leghosszabb túszszabadító akciója volt a szíriai, amelynek során 14 hónapnyi tárgyalás és egyezkedés után sikerült hazahozni két Szíriában elrabolt magyart. A TEK hétfőn nagy vonalakban beszámolt arról, hogyan épült fel az akció, amelynek a végén váltságdíjfizetés nélkül szabadultak ki a túszok. Arról azonban nem árultak el részleteket, hogy hány terrorelhárító utazott ki az ügy érdekében Szíriába, hogyan és kikkel zajlottak a tárgyalások, illetve hogy mit ígértek, mit adtak a velük kapcsolatban álló szíriai szervezeteknek a segítségért.

Hogy jobban megértsünk egy ilyen fegyveres milicistákkal folytatott hosszú távú túsztárgyalást, az Origo megkérdezett egy nagy rutinnal rendelkező nemzetközi túsztárgyalót. A nyugat-európai szakember ugyan nem ismerte a magyar túszdráma részleteit, de mivel már rengeteg hasonló túsztárgyalást vezényelt le, szívesen beszélt a tapasztalatairól, és arról, hogy általában hogyan működnek az ilyen műveletek. A férfi éveken át volt felelős az egyik nagy nyugat-európai ország külföldön elrabolt állampolgárainak kiszabadításáért, és tanított is túsztárgyalást az országában képzett szakembereknek. Azzal a feltétellel vállalta az interjút, hogy nevét titokban tartjuk, akárcsak azt az országot, amelynek dolgozik, mivel munkáját a jövőben nehezítené, ha névvel nyilatkozna módszereiről és tapasztalatairól.

Tizennégy hónap nagy idő

"Tizennégy hónapnyi fogság túszul ejtett európai foglyok esetében kifejezetten hosszúnak számít" - mondta a túsztárgyaló az Origónak. Vannak ugyan helyzetek, amikor ennél sokkal tovább is fogságban maradnak túszok, Latin-Amerikában nem ritka, hogy öt-hat évig is várnia kell valakinek a szabadulásra. Szíriában, egy polgárháború által dúlt, különböző milíciák által uralt térségben azonban ritka, "ennyi idő alatt már vagy el szokták engedni a túszokat maguktól, vagy a helyi kormány rá szokta szánni magát arra, hogy megöli a túszejtőket".

A Szíriában tavaly áprilisban elrabolt magyar túszokat vizsgálja a TEK orvosa Törökországban Forrás: Terrorelhárítási Központ

A túsztárgyaló szerint a szíriaihoz hasonló bizonytalan viszonyok között a túsz értéke az idő múlásával folyamatosan változik. Először még értékes lehetőség a túszejtők kezében, amit befolyásra vagy pénzre lehet váltani. Ha azonban ez nem jön be, egy idő után a túszok zavaró tényezővé válnak, útban lesznek, veszélyt kezdenek jelenteni a túszejtők számára is. "Ha egy polgárháborúban elfognak egy nyugati tússzal, nagy bajba kerülsz, és nem fognak kesztyűs kézzel bánni veled. Sőt, ha az anyád hozta az ételt a túsz őreinek, lehet, hogy még őt is megölik miatta" - állította az Origónak. Ezért szerinte valóban előfordul, hogy a túszejtők egy idő után szabadulni próbálnak a foglyaiktól, és szélnek eresztik őket, noha korábban váltságdíjat reméltek értük.

Pont ezért nem szabad felróni egy túsztárgyalónak, ha nagyon sokáig tartott a szabadítás. "Néha sok idő, amíg lehetőségből kellemetlenséggé válik az a túsz. De sokkal jobb lassan, apró lépésekkel tárgyalni, mint elkapkodni a dolgot, aztán utólag sajnálkozni. Az a két magyar az életét kapta vissza a túsztárgyalóknak köszönhetően, és ezt nem szabad elfelejteni, még akkor sem, ha sokat kellett rá várniuk".

Egyedül nem megy

Ahhoz, hogy egy arab országban levezényelt túsztárgyalási akció sikeres legyen, persze nem elég, hogy a magyar terrorelhárítás emberei kivonuljanak Szíriába, és nekilássanak a megmentésüknek. Egy ilyen akció csak akkor lehet sikeres, ha a túsztárgyalók találnak olyan közvetítőt, aki rutinosan mozog a számukra idegen, veszélyes terepen, és képes őket összekötni a túszejtőkkel.

Szíria térképe, rajta Deir ez-Zor, a település amelynek közelében a magyar túszokat fogva tartották Forrás: Google

"Ilyen harmadik szereplőt a legelképzelhetetlenebb terepeken is lehet találni. Mindig van egy egyházi misszió, egy helyi üzletember, törzsi vezető vagy jótékonységi szervezet, akinek van a környéken befolyása, hatalma, és képes megnyitni a kommunikációs csatornákat." Általában az ilyen közvetítők segítségével kezdődhet el aztán az információgyűjtés, amely során megbizonyosodnak arról, hogy a túszok valóban a túszejtőknél vannak, illetve hogy nem esett bántódásuk. A TEK-hez 14 hónap alatt négyszer is érkezett ilyen információ, háromszor kaptak videót, egyszer képeket a magyar túszokról.

A TEK vezetői azt nem árulták el, hogy ezeknek a megszerzéséhez kaptak-e segítséget valakitől, de a magyar túszok kiszabadításának valószínűleg szintén a gerincét adta a közvetítőkkel, helyi segítőkkel való együttműködés. Hétfői sajtótájékoztatóján Hajdu János, a TEK főigazgatója arról beszélt, hogy rengeteg szervezettel és csoporttal tárgyaltak egy év alatt, és igyekeztek az ő segítségükkel befolyásolni a túszok mozgatását, hogy barátságosabb csoportokhoz, biztonságosabb területekre vigyék őket.

Biztosan megtérítették a költségeket

Bodnár Zsolt, a TEK főigazgató-helyettese korábban az Origónak azt mondta, hogy végül semmit nem kellett fizetniük a túszokért, mivel sikerült elérni, hogy azok egy a túszejtést ellenző csoporthoz kerüljenek, amely végül ingyen, váltságdíj nélkül átadta őket Magyarországnak. Hogy ebben mégis mi volt az üzlet a szíriai csoportoknak, arra Bodnár annyit mondott, hogy minden Szíriában harcoló fegyveres csoport igyekszik magának pozíciót nyerni, vannak gazdasági és politikai céljaik, és helyezkednek, és "ez volt az a rés, ami lehetőséget adott nekünk a különböző szervezetek közötti lavírozásra".

A magyar túszokat elrabló férfiak látszanak a magyar olajipari vállalat szíriai telephelyének egyik biztonsági felvételén Forrás: MTI/Kovács Tamás

A Origónak nyilatkozó túsztárgyaló szerint érthető, hogy egy ország nem akar váltságdíjat fizetni, sok ország esetében ezt törvények is tiltják. Ennek az az oka, hogy ha kiderül, hogy például Magyarország fizet a túszokért, azzal a jövőben nagyobb veszélybe kerülnének a magyar állampolgárok, hiszen a túszejtők célzottan vadászhatnának rájuk a busás váltságdíj reményében. A váltságdíj megtagadása azonban a rutinos túsztárgyaló szerint nem jelenti azt, hogy semmit nem adnak a terrorelhárítók a túszok elengedéséért cserébe.

"Azt lefogadhatod, hogy a közvetítők költségeit megtérítik, kifizették őket valahogy" - mondta teljes magabiztossággal. Szerinte olyan esetben, amikor a túszok sok közvetítő, több csoport kezén is megfordulnak a szabadulásukig, könnyen elképzelhető, hogy a csoportok egymás közt pénzért adják-veszik őket, a túsztárgyalók partnerei viszont már váltságdíj nélkül engedik el a foglyokat. De ilyenkor a túsztárgyalóknak meg kell találniuk a módját, hogyan kompenzálják a segítőiket. "Általában olyan fizetési csatornákat állítanak fel, amelyekkel nem fizetnek váltságdíjat, de hozzájárulnak a csoport napi túléléséhez. Élelmiszerhez, ruházathoz, orvosi ellátáshoz juttatják őket, vagyis hozzájárulnak a jólétükhöz."

A túsztárgyaló szerint az ilyen helyi közvetítők megbízható munkája miatt nincs is szükség a nemzeti hatóságok nagy létszámú jelenlétére a túszejtés helyszínén. A TEK kifejezetten büszke volt arra, hogy a magyarok elrablása után a munkatársai szinte azonnal a helyszínre utaztak, de az Origo forrása szerint minimális személyzettel is levezényelhetők ezek az akciók. "Ha megvannak a megfelelő közvetítőid, segítőid, akkor be sem kell utazni az országba, egy mobiltelefonnal el lehet intézni a munka zömét."

Az olajcégek hajlandóak fizetni

Mivel a Szíriában elrabolt magyarok egy olajtársaság munkatársai voltak, a túsztárgyaló szerint a szabadítás még összetettebb lehetett, mint egy sima emberrablós sztori. Az olajcégek ugyanis - állította - mindig kötnek emberrablási biztosítást a veszélyes országokban dolgozó munkatársaikra. "Minden embert kiképeznek arra, hogy hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben, és mindenkit biztosítanak, ez alól nincs kivétel, függetlenül attól, hogy melyik országban székel az adott olajcég" - mondta.

A kiszabadult túszok egyike beszél videotelefonon a TEK budapesti épületében tartózkodó családtagjaival Forrás: MTI/Terrorelhárítási központ

Ha olajcégek embereit rabolják el valahol a világon, a biztosítás alapján a négy-öt nagy túsztárgyaló cég egyike lendül akcióba. Míg egy nemzeti terrorelhárítási szerv mozgástere korlátozott, addig ezek a privát cégek meglehetősen szabadon játszanak - magyarázta a forrásunk. Egy nemzeti szerv, ha beutazik Szíriába, az emberei diplomáciai védelmet kapnak, de ez azzal jár, hogy mindent csakis a helyi kormány tudtával tehetnek, semmit nem titkolhatnak el előle. A magáncégekre azonban más szabályok érvényesek, ők akár váltságdíjat is hajlandóak fizetni, ha sikerül elég alacsonyra letornászniuk a tárgyalásokkal.

A rendelkezésre álló információk szerint azonban a magyar esetben, ha volt is az olajcégnek privát akciócsoportja, a TEK végül a kezében tudta tartani az irányítást. A TEK vezetői hétfői sajtótájékoztatójukon azt mondták, hogy a túszejtők megkeresték egy jelentősen alacsonyabb, 3 millió dolláros váltságdíj-ajánlattal az olajcéget is, de "a jó együttműködésnek köszönhetően" a cég nem ment bele a külön utas tárgyalásokba, a kommunikációt visszaterelték a TEK irányítása alá.

A hazatérés után jön a neheze

A túsztárgyaló szerint az is teljesen rendben van, hogy a több mint egy év fogság után hazahozott túszokat a TEK nem állította a nyilvánosság elé, sőt, szakpszichológiai ellátást ajánlott nekik. Ezek az emberek ugyanis egy olyan helyzetből tértek vissza, amit a környezetükben senki nem ért, és ezért folyamatos sokkokra kell felkészülniük. "Neked van olyan ismerősöd, aki elvált? Ha van, tudod is, hogyan viszonyulj hozzá, ha egy újabb ismerősöddel történik ilyen csapás. Na de van olyan ismerősöd, akit valaha elraboltak?" - szemléltette a helyzetet.

"Senki nem érti meg őket, mindenki különösnek tartja őket, aztán két-három héttel később meg hihetetlenül magányossá válnak. A halál torkából visszatérve nagyon önzővé válhatnak, de közben a családjuk, amely már letett róluk, gyászolta őket, szintén törődést igényel. Ha ezekkel a problémákkal nem foglalkozik szakember, akkor egy egész életre megnyomoríthatja a túszokat" - mondta a túsztárgyaló.