Nagykoalíció ágyazott meg a paksi üzletnek
Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2009 március 10-én Moszkvában
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Egy 2007-ben titokban indított állami projekt volt az egyik korai előzménye annak az ügyletnek, amelyet Orbán Viktor kötött az oroszokkal a Paksi Atomerőmű bővítéséről. A szocialisták később a Fideszre támaszkodva készítették elő a beruházást, és ugyan ők nemzetközi pályázatot írtak volna ki, szerintük is világos volt, hogy az oroszoknak van a legnagyobb esélyük a munka elnyerésére.
"A bővítés már a szovjet időkben napirenden volt, és a szovjetek már akkor erősen remélték, hogy az övék lesz a beruházás" - érzékeltette egy energiaügyekkel foglalkozó szocialista politikus, mennyire régi elképzelés volt a Paksi Atomerőmű újabb blokkjainak építése. Az egykori szovjet, majd orosz remények aztán 2014. január 14-én váltak valóra, amikor Orbán Viktor Moszkvában aláírta a megállapodást a Paksi Atomerőmű bővítéséről Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Az oroszok két blokkot építenek Pakson tíz év alatt, és a magyar állam 10 milliárd eurós kölcsönt vesz fel rá tőlük harminc évre. Ez a megállapodás csak látszólag történt hirtelen: az előző parlamenti ciklusban ezzel a területtel foglalkozó, az Origo által megkérdezett szocialista és fideszes politikusok (akik mindannyian név nélkül nyilatkoztak) szerint lényegében már 2007-ben eldőlt, hogy Magyarországon atomerőművet kell építeni, és a helyszín nem lehet más, mint Paks. Egy szocialista politikus szerint főleg az akkor kormánypárti SZDSZ-esek kezdeményezésére más helyszínt is megvizsgáltak, de ezt a Magyarország közepén lévő Duna-parti települést találták a legideálisabb terepnek.
"A helyszín kiválasztása persze nemcsak a környezetvédelemről szólt. Mindenki tudta, hogy ha Paks, akkor nem kérdés, hogy oroszokkal kell együttműködni" - elevenítette fel az akkori előkészületeket egy szocialista politikus. Az 1983-ban beindított paksi erőmű ugyanis orosz technológiával működik, és a politikus szerint műszakilag ugyan lehetséges más típusú blokkot építeni Paksra, de a sokszorosára emelné a költségeket és a szakemberállományt, ha a most működő mellé egy teljesen más technológiát telepítenének.
MSZP-s akciók a paksi bővítésért
A megkérdezett politikusok azért teszik 2007-re a paksi bővítés előkészítésének megkezdését, mert a Magyar Villamos Művek (MVM) ekkor kezdett el dolgozni a beruházást megalapozó tanulmányán. Ez volt az úgynevezett Teller-projekt, amelynek során egy munkacsoport a megvalósítás lehetőségét vizsgálta. A projekt elindítását sem az MVM, sem a kormány nem verte akkor nagydobra, ugyanis az 1996-os atomtörvény szerint parlamenti felhatalmazás kellett volna már ahhoz is, hogy előkészítsék a paksi bővítést. Ezt később úgy magyarázta a kormány, hogy tulajdonképpen az erről szóló későbbi parlamenti döntést készítette elő a projekt. (Erről és a paksi bővítés előkészítéséről bővebben ebben a cikkünkben olvashat.)
A projekt elindításának körülményei egy érdekes politikai csatára is rávilágítottak. Az előkészítő munkát 2007-ben Veres János, az állami vagyonért felelős pénzügyminiszter kezdeményezte, de Veresék a Teller-projektről csak jóval később, 2008 tavaszán tájékoztatták az energetikáért felelős gazdasági minisztériumot. Egy akkori ügyekre rálátó szocialista képviselő szerint az MSZP-s energiaügyi politikusoknak (a cikkhez meginterjúvoltak szerint ebbe a körbe tartozik Podolák György, Puch László és Veres János is) akkoriban több vitája volt a kérdésben a koalíciós partnerrel, és attól tartottak, hogy az SZDSZ-es Kóka János által vezetett Gazdasági és Közlekedési Minisztérium "megpróbálja gáncsolni a paksi bővítést". Így aztán nem tájékoztatták Kókáékat az előkészületekről.
A Kóka által vezetett gazdasági minisztérium ugyanis eközben már javában dolgozott az új energiapolitikai koncepción, amelyben a paksi bővítés az akkori szocialisták szerint "nem kellő hangsúllyal szerepelt". A végül 2008 elején benyújtott koncepciót az MSZP-frakció szét is bombázta egy módosító indítvánnyal. A Podolák György, Józsa István, Magda Sándor, Szanyi Tibor, Tóbiás József, Kárpáti Tibor, Orosz Sándor és Mesterházy Attila MSZP-s képviselők által jegyzett módosító például betette a javaslatba, hogy a koncepció "a nukleáris energia hasznosítása területén bátrabb lépések megtételére ösztönzi a kormányt".
Munkában a Podolák-Fónagy tengely
Az tehát ekkor eldőlt, hogy az atomenergiára fektet súlyt a kormány a következő évtizedekben. A következő lépés a paksi bővítés előremozdításáért az a 2009-es parlamenti határozat volt, amelynek különlegessége, hogy szinte teljes kormánypárti és ellenzéki egyetértés fogadta. A 2009. március 9-én benyújtott javaslat egy mondatból áll: "az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez". Vagyis az Orbán-kormány által most is többször emlegetett határozatban a parlament csupán két dolgot rögzített: elő lehet készíteni egy új nukleáris blokk építését, és ennek Pakson kell megépülnie.
MSZP-sek most azt mondták, készült egy bővebb változat is, amely több oldalon keresztül taglalta volna a finanszírozás mikéntjét vagy a reaktorok lehetséges méretét, de a szocialista képviselők nyomására végül ezt az egy mondatot nyújtotta be a kormány. Egy akkori szocialista szerint több országgal, több partnerrel is tárgyalni akartak a beruházásról, és "fölösleges lett volna megkötni a kormány kezét azzal, hogy a parlamenti határozatban konkrétumok is szerepelnek". A finanszírozási konstrukciót pedig a leendő partnerrel közösen akarták kidolgozni, abban sem akartak parlamenti megkötéseket.
A paksi bővítés MSZP-s előkészítését nagyban segítette, hogy a Gyurcsány-kormányt amúgy mindenben támadó Fidesz ebben szövetséges volt. A megkérdezett, energiaügyekkel foglalkozó képviselők ezt az egyetértést annak tulajdonítják, hogy a háttérben a kormánypártiak és az ellenzékiek - politikusok és szakértőik egyaránt - folyamatosan egyeztettek egymással, többen ezt egyszerűen "Podolák-Fónagy tengelynek" nevezték. (Az MSZP-s Podolák György akkoriban a gazdasági bizottság elnöke volt, és most is az MSZP energetikai tagozatának elnöke, Fónagy János pedig a Fidesz szakpolitikusa, jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára.)
Fónagy akkor így magyarázta a Fidesz támogatását: "Ha ezzel szemben ellenszél támadna, az ne egy új polgári kormányra fújjon". Több képviselő szerint ugyanakkor nemcsak a paksi bővítésre korlátozódott a szövetség. Kettőjük együttműködésének köszönhetően fogadta el az MSZP és a Fidesz közösen a paksi bővítésen kívül például a lex Molt, illetve azt a 2009-es energetikai törvénycsomagot, amelyet közösen is nyújtottak be a parlamentnek. Ezzel a teljes kormányzati energiapolitikát az alapokig átszabták, hogy megakadályozzák az MVM szétdarabolását.
2010 óta ez a MSZP-s és fideszes együttműködés több forrás szerint is jócskán meggyengült. Több szocialista ezzel magyarázta, hogy azóta megszűnt a két oldal között az "energiaügyi szimbiózis", és 2011-ben például az MSZP már nem is támogatta a Fidesz energiastratégiáját, pedig az a 2008-as szocialista dokumentumot vette alapul. Ekkor már az MSZP a paksi bővítést is elutasította, hivatalosan a 2011 márciusi fukusimai baleset miatt, ám Józsa István frakcióvezető-helyettes azt is az elutasítás okai között említette akkor, hogy "a Fidesz kormányra kerülése után megszűnt az ellenzék tájékoztatása".
Lelkük mélyén tudták
Több szocialista képviselő szerint a paksi bővítésről az Orbán-kormány mostani eljárásával ellentétben nemzetközi pályázatot terveztek. A szocialisták ugyanakkor nem tagadták, hogy ezen a pályázaton az oroszok a körülmények miatt nagy helyzeti előnnyel indultak volna. (Erre a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai nagyköveti táviratok is utaltak.) "Amikor kiderült úgy 2008 körül, hogy az oroszoknak van az 1000, illetve 1200 megawattos blokktípusa, ami nekünk a legmegfelelőbb, lelke mélyén mindenki tisztában volt azzal, hogy ez kell" - mondta egy szocialista képviselő. Egy másik azt említette az orosz előnyeként, hogy "az atomenergiával foglalkozó magyar szakemberek 80 százaléka Szovjetunióban vagy Oroszországban végzett, azt ismeri, onnan vannak kapcsolatai". A harmadik érv az oroszok mellett pedig az volt, hogy miután eldőlt, hogy Pakson építenek új blokkot, drágább lenne nem orosz technológiával dolgozni.
Egy negyedik érv is szólt az oroszok mellett. Bár az amerikaiakat, a franciákat és a japánokat is érdekelte a beruházás, és érdeklődtek is a megfelelő minisztériumi tisztségviselőknél, az oroszok voltak az egyetlenek, akik a legmagasabb szinten is folyamatosan napirenden tartották a paksi bővítést. Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin találkozóin rendre visszatérő téma volt a Malév helyzete mellett a paksi bővítés – mondta egy, a találkozók részleteit ismerő forrás. Szerinte ez mindig udvarias érdeklődés formájában hangzott el, és nem volt semmiféle követelőzés vagy gyötrés, amelyről Sólyom László volt államfő beszélt korábban.
Lekanyarodtak a kitaposott útról
Gyurcsány állítólag csak arra tett ígéretet, hogy felveszik a kapcsolatot az orosz energetikai cégekkel, és a pályázatra az oroszok is meghívást kapnak. Ezt az ígéretet azonban az amerikaiak, a franciák és a japánok is megkapták. A tárgyalások meg is kezdődtek, és a 2010-es kormányváltás után is folytatódtak. Legalábbis ez derül ki Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter egy 2011 júniusi nyilatkozatából. Fellegi azt válaszolta egy írásbeli kérdésre, hogy már tavaly szakmai konzultációkat tartottak a szóba jöhető francia, orosz, amerikai és dél-koreai gyártó cégekkel, amelyek bemutatták saját blokkjaikat.
Fellegi találkozott is az orosz Roszatom vezérigazgatójával, helyettes államtitkára pedig a francia Areva elnökhelyettesével tárgyalt. Fellegi azonban arról nem beszélt, és nem is tett ígéretet, hogy kiírnak pályázatot a bővítésről. Mint kiderült, pályázat nem lett, Orbán Viktor január 14-én e nélkül írta alá Vlagyimir Putyinnal a szerződést, amelynek részletei egyelőre nem ismertek.
Kövessen minket Facebookon is!