Így csúszik ki a Jobbik a pártok markából

Jobbik megemlékezés és demonstráció oktober 23 alkalmából a Vértanúk terétől a Deák térig vonultak a résztvevők

Nyolc év alatt a választásokon teljesen esélytelen, jelentéktelen pártból a második legnagyobb parlamenti párttá nőtte ki magát a Jobbik. A Fidesz és az MSZP általában egymást hibáztatja a Jobbik erősödéséért, miközben mindketten tettek óvatos gesztusokat a radikális pártnak, ha érdekük úgy kívánta. Megpróbálták karanténba zárni a Jobbikot, de ez sem jött be, ahhoz pedig nagyon durva beszólás kellett, hogy együtt lépjenek fel vele szemben. Hogy kerülte el az ütközést a többi párttal a Jobbik?

Egy héttel az EP-választás előtt több közvélemény-kutató felmérésében is második helyen áll a Jobbik. Az Ipsos szerint a teljes lakosságon belül 12 százalék támogatja őket, míg az MSZP-t 11. A Medián felmérésében még csak a biztos pártválasztóknál vezetett a Jobbik, 17 százalékkal állt a 14 százalékos MSZP előtt.

Így az MSZP-nek és a Fidesznek is nagyon kapóra jött, hogy a Magyar Nemzet csütörtökön kémkedéssel hozta hírbe a Jobbik EP-képviselőjét, Kovács Bélát, az ellenzéki pártok egymás után követelték a nemzetbiztonsági bizottság összehívását és a Jobbik önvizsgálatát. A Fidesz pénteken csatlakozott az ellenzéki pártokhoz, azzal a különbséggel, hogy ők nem Kovácsot, hanem Vona Gábort akarják meghallgatni a bizottság hétfői ülésén. A Jobbik nem ugrott el a felkérés elől, és látszólag nem is rettentek meg a botránytól.

Az elmúlt nyolc évben hosszú utat tett meg a Jobbik, parlamenten kívüli pártból a második legerősebb párttá nőtte ki magát. Több hasonló ügye volt a Kovács elleni kémkedési botrányhoz, ezek látszólag egy oldalra állították a kormánypártokat és a baloldali ellenzéket, mégsem tudtak fogást találni a Jobbikon. Úgy tűnik, azért, mert ugyan mindegyiküket zavarja a Jobbik, de ezt az érzést egyszerűen felülírják pillanatnyi gyakorlatias politikai szempontok. Hogyan bizonytalankodnak a pártok, ha a Jobbikról van szó? Nézzük!

1. Szkinhedből alelnök

A Jobbik az alakuló ülést előkészítő parlamenti egyeztetések idején jelentette be, hogy Sneider Tamást jelölik a parlamenti alelnöki posztjára. Az ellenzéki pártok Sneidert radikális múltja miatt már 2010-ben vállalhatatlannak nevezték, pedig akkor még csak egy bizottság élére jelölte a Jobbik. A jobbikos politikust főleg azzal támadták, hogy fiatalkorában Roy becenéven az egri szkinhedek vezére volt, illetve megvert egy cigányt, ezért felfüggesztett börtönt kapott.

Az MSZP vállalhatatlannak nevezte a jelölést, kifakadásához csatlakozott az Együtt–PM és az LMP is, de még együtt sem tudták meghatni sem Kövér Lászlót, sem a kormánypártokat. A KDNP ugyan az EP szocialista frakcióvezetőjének tiltakozására azt válaszolta, hogy “jogosan fejezte ki aggodalmát a szélsőséges nézeteiről ismert Sneider Tamás jelölésével kapcsolatban”, illetve hogy egyetértenek vele abban, hogy “nem bízhatjuk szélsőségesekre sem egy ország, sem egy uniós intézmény vezetését”, de amikor szavazni kellett Sneiderről, támogatták. A Fidesz hivatalosan nem is kommentálta Sneider jelölését, de a megszólított Kövér László elmondta, hogy ugyan erkölcsi aggályai lehetnének, de ezeket félreteszi, mert az “szétverné azt a gyakorlatot, ami az elmúlt húsz évben létezett”.

Kövér arra utalt, hogy a parlamentben a pártok vita nélkül meg szokták szavazni egymás jelöltjeit. A Fidesznek ebben a ciklusban épphogy meglett a kétharmada, csak egy szavazattal van többjük, így könnyen előfordulhat olyan, hogy a fontos, kétharmados javaslatok megszavazásához szükségük lesz külső támogatásra is. Az előző ciklusban az ellenzéki pártok közül a Jobbik szavazott velük a legtöbbször, így Sneider jelölésének vétójával azt is kockáztatták volna, hogy ha nekik lesz szükségük a Jobbik támogatására, nem kapják meg. Sneidert végül a kormánypárti képviselők támogatásával megválasztották alelnöknek, amit Vona Gábor a parlamentáris demokrácia győzelmeként ünnepelt.

2. Ne állj szóba velük!

A baloldali ellenzéknek évekig az volt az álláspontja, hogy a Jobbik szélsőséges nézeteit azzal is el kell szigetelni, hogy nem állnak szóba velük. A Jobbik mellett egyedül az LMP kezdeményezett olyan vitát, amelyen minden parlamenti párt jelöltje részt vett volna. Schiffer András kapott is ezért, például Tamás Gáspár Miklóstól, aki a Hvg.hu-n üzente neki, hogy “Schiffer András, édes öregem, az ember újfasisztákkal nem vitázik, se tévében, se másutt”. Schiffer erre azt válaszolta, hogy többek között ez a lekezelő álláspont terelte a csalódott, dühös embereket a Jobbik felé, a felé a párt felé, amelyik leegyszerűsített, elfogadhatatlan nyelven beszél a problémáikról. Schiffer azzal érvelt, hogy pont azért kell szóba állni a Jobbikkal, mert “a mi szégyenünk az lenne, ha a nyolcszázezer dühös embernek meg sem próbálnánk elmagyarázni, hogy a Jobbik nem megoldás”, ezt pedig csak nyílt, érvelő vitában lehet megtenni.

A választások után egyre-másra jelentek meg olyan publicisztikák, amelyekben a baloldallal szimpatizáló szerzők arról írtak, hogy nem vált be a korábbi taktika, hiába tartották karanténban a Jobbikot, mégis megerősödtek. Már sem az MSZP, sem Bajnaiék nem tartják magukat a korábbi elveikhez, a két párt meg is állapodott a Jobbikkal arról, hogy május 23-án nyilvános vitán vetik össze a programjaikat. Gyurcsány Ferenc még mindig arról győzködi egykori szövetségeseit, hogy az általuk korábban képviselt bojkottot nem megnyitni, hanem még jobban bezárni kell. Bajnai erre azt írta neki, pont azért kell vitázni, hogy leleplezzék a „báránybőrbe bújt farkasként” kampányoló, „vállalhatatlanul szélsőséges” erőt.

A Fidesz ebbe a vitába nem szállt be, de a parlamentben több olyan alkalom is volt, amikor Orbán Viktor a parlamentben vitába kezdett jobbikosokkal a nézeteikről. Az elmúlt négy év üléseinek legemlékezetesebbjei közé tartoznak azok, amelyeken a miniszterelnök kioktatta a napirend előtti felszólalásokban vagy hozzá intézett kérdésekben cigányozó jobbikos képviselőket. Orbán nem sokkal az első parlament megalakulása után, a 2010-es őszi ülésszak nyitónapján tette először helyre a cigánybűnözésről beszélő Vona Gábort azzal a felvezetéssel, hogy sajnálja, hogy a magyar parlamentnek ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia, pár hónappal később pedig azzal vágott vissza a cigányokkal kapcsolatban “indokolatlan szaporulatról” beszélő Vonának, hogy “felesleges élet nincs”.

Amikor pedig egy jobbikos képviselő arról kérdezte, hogy meddig akarja még halogatni az őszinte beszédet, és miért nem fogadja el a Jobbik javaslatát a cigány–magyar együttélés problémáit vizsgáló bizottság felállítására, Orbán azzal vágott vissza, hogy képviselőként a parlamentben “akkor szólal fel, amikor fel akar szólalni,” de “azt ne várja tőlünk, hogy még külön színpadot is ácsoljunk” ahhoz, hogy elmondhassa, amit a parlamentben is elmond. Orbán azt mondta, nem is pártolja ezt az ötletet, mert előre látja, hogy “hova fog torkollni”, hiszen már tapasztalta, hogy a Jobbiktól mindig csak “előítéleteket, időnként provokációkat meg fölösleges általánosításokat” kapnak cigányügyben, nem pedig értelmes vitát, amire nyitott lenne.

A Jobbik október 23-ai megemlékezése Fotó: Mudra László - Origo

3. A gárdán nem volt fogás

Az akkor még parlamenten kívüli Jobbik 2007-ben, a Gyurcsány-kormány alatt, már a 2006-os tévéostrom és utcai zavargások után alapította meg a Magyar Gárda Mozgalmat a “magyarság fizikai, szellemi és lelki önvédelmére”. A szervezetet a parlamenti pártok a Fidesz és a KDNP kivételével már a megalakulása előtt elítélték, majd kezdetben főleg az egyenruha miatt támadták. A Fidesz ezt “a kormányzat hisztérikus, félelemkeltő kampányának” nevezte, a Gárdáról pedig csak annyit mondott, hogy az alkotmány alapján bárkinek szíve joga egyesületet létrehozni, az pedig az állam feladata, hogy betartassák a törvényeket.

A Fidesznek akkor sem volt mondanivalója, amikor 2009-ben a bíróság feloszlatta a Magyar Gárdát – arra hivatkoztak, hogy ők a törvényesség és a rend pártja, nem kommentálják a bírósági ítéletet –, de néhány képviselőjük nyilatkozatokban még gesztusokat is tett a Jobbiknak. Például Szájer József, aki a bajor egyenruhához hasonlította az Európai Parlamentben is a betiltott gárdamellényben megjelenő jobbikos képviselők ruháját. Vagy Balog Zoltán, aki a Magyar Gárda feloszlatása ellen tüntetőkkel – többek között Vona Gáborral – szembeni rendőri intézkedés jogszerűségéről tett fel írásbeli kérdést az Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnökeként a rendészeti miniszternek.

Amikor a 2010-es választások után, már a Fidesz kormányzása alatt feltűnt a Jobbikhoz szorosan nem kapcsolódó, de a gárdás mozgalomból kinőtt Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Fidesz már határozottabban lépett fel ellenük. A romákat fenyegető járőrözéseket nem minősítették, nem ítélték el, azzal az indokkal kérték az egyesületet, hogy távozzon a településekről, hogy a rend fenntartása a rendőrség dolga, és ennek a rendőrség eleget is tesz. Végül a durva konfliktusokba torkolló masírozásoknak is rendészeti megoldással vetettek véget: csak a rendőrséggel együttműködő szervezetek végezhetnek polgárőri tevékenységet.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

4. A 25 millió forintos támogatás

Miután a Jobbik a 2009-es EP-választáson meglepetésre közel 15 százalékot szerzett, rendszeressé vált, hogy a politikai vitákban, közleményekben a két nagy párt egymást okolta a Jobbik erősödéséért. A Fidesz azzal támadta az MSZP-t, hogy a politikájuk vezetett a Jobbik térnyeréséhez, az MSZP pedig a Jobbik legalább hallgatólagos, de többször nyílt támogatása miatt hibáztatta a Fideszt.

Az egyik leginkább kézzelfogható támogatást mégsem a Fidesztől, hanem a Jobbiktól még most is teljesen elzárkózó Gyurcsány Ferenctől kapta az erősödő szélsőjobb: Gyurcsány 2009 áprilisában egyik utolsó intézkedésében arról döntött, hogy az állam kifizet 25 millió forint támogatást a Jobbik és a MIÉP közös pártalapítványának. A két szervezet pártalapítványa az országgyűlési választásokon elért eredménye miatt jogosult volt állami támogatásra, de amikor Gyurcsány döntött erről a kifizetésről, ez az alapítvány még nem volt jogerősen bejegyezve. Nem világos, hogy a pénzt végül ki használta fel, mert a Jobbiknak akkoriban már vitája volt Csurka István pártjával, és azt mondták, nem is tudnak arról az alapítványról, amelyiknek kiutalták a pénzt. (A Jobbik cikkünk megjelenése után küldött egy közleményt, ami nem mond ellent ennek, de hangsúlyozza, hogy a támogatást nem a Jobbik pártalapítványa kapta. Ezt a cikkünk nem is állította.)

Egy kivételes eset: a nyílt antiszemitizmus már sok volt

Sem Orbán Viktor, sem az ellenzéki vezetők nem voltak ott a parlamentben, amikor az elmúlt négy év legdurvább beszédét mondta el napirend utáni felszólalásban Baráth Zsolt jobbikos képviselő, de a Solymosi Eszterre és a tiszaeszlári vérvádra emlékező felszólalás miatt született meg az egyetlen, a Jobbik szélsőséges nézetei ellen irányuló közös politikai döntés.

Baráth felszólalását az ellenzéki pártok és a kormány is határozottan elítélte, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elfogadhatatlannak nevezte, mert "ellenkezik mindennel, amit a magyar Országgyűlés és a kormány alapvető értéknek tekint". Az MSZP és az LMP arra is felszólította Baráthot, hogy mondjon le, de ezt nem tette meg.

Bár a beszéd miatt nyomozás is indult, a parlamentnek nem volt eszköze arra, hogy megbüntessék a képviselőt. Az MSZP erre javaslatot tett egy állandó etikai bizottság létrehozására, hogy büntetni tudják a képviselők rasszista, antiszemita, idegenellenes és iszlamofób magatartását és megállapításait. A javaslatot néhány kivételtől eltekintve a kormánypárti politikusok – köztük Orbán Viktor – is megszavazták. A beszéd miatt még a képviselő mellett kiálló Vona Gábor is kritikát gyakorolt, és később egy interjúban hibának nevezte Baráth felszólalását.