Miért állt a rendszerbontó népszavazási kezdeményezés mellé a Szolidaritás Mozgalom, és miben tudnak segíteni az Új Magyar Köztársaság néven egyesületté alakult civileknek?
Több okunk is volt arra, hogy a kezdeményezés mellé álljunk. Úgy gondoljuk, a kérdések fontosak a magyar társadalomnak. Persze tragikus az ország helyzete, száz más kérdést is fel lehetne tenni, de egyrészt egy csomó dologban eleve lehetetlen ez, egy sor másik kérdést pedig elkaszált a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria. De már az fantasztikus dolog, hogy lehet népszavazást tartani. Sikerült egy majdnem diktatúrában kiharcolni, hogy éljünk állampolgári jogainkkal.
Ami Svájcban teljesen természetes, ahhoz nekünk fél évet kellett az utcán tüntetni, és harcolni a hivatalokkal. Bízunk benne, hogy a referendum Orbánról szóló népszavazássá is válik. Így, ha mondjuk csak kétmillió ember megy el szavazni, akkor is mondhatjuk, hogy van ennyi ember, aki meg akarja buktatni ezt a rendszert. Ebben a választási rendszerben ez bizony már erős támogatottság. Azért is álltunk a kezdeményezés mellé kiemelt partnerként, hogy biztosítsuk az aláírásgyűjtés és a népszavazási kampány sikerét.
Azt mondták, hamarosan indul az aláírásgyűjtés a két, eddig jóváhagyott kérdésben. A nyári uborkaszezonban összejöhet az egyenként 200 ezer támogató aláírás?
Kint leszünk az aktivistáinkkal legalább tíz olyan budapesti aluljáróban, ahol rengetegen megfordulnak. Ott leszünk a vidéki városokban is, a legforgalmasabb helyeken, megmozdítjuk az országos hálózatunkat. Nem fogjuk külön-külön elindítani a kérdésekre az aláírásgyűjtést. Megvárjuk, míg a Kúria mindenről dönt.
Aztán augusztus végén, szeptember elején a következő politikai szezon kezdetén megkezdjük az aláírásgyűjtést. Így lehet, hogy veszítünk pár hetet, akár egy hónapot is, de mivel van négy hónapunk összegyűjteni az aláírásokat, úgy gondoljuk, ez még belefér.
A sikerességhez 4 millió választó részvételére, az eredményességhez pedig legalább 2 millió támogatására lesz szükség. Összejöhet ez? Hiszen például a kamarai tagság eltörlése vagy a 18 éves tankötelezettség visszaállítása nem olyan kérdések, mint a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj.
Én azt gondolom, hogy igen. A kérdések ugyanis, ha megfordítja, akkor a jövőnkről szólnak, arról, hogy milyen országot akarunk. Olyat, ahol nem titkolóznak a politikusok, ahol megvan a tanulás esélye. Egyébként nem csak erről a két témáról lehet majd szavazni, amit említett: esélyes az is, hogy a képviselők ne vehessenek fel nyugdíjat, amíg a parlamentben ülnek, de az is, hogy legyen nyilvános a politikusok hozzátartozóinak vagyonnyilatkozata.
Ezek fontos kérdések ugyan, de lehet, hogy ettől még nem menne el kétmillió ember szavazni. De ha ezzel egyúttal véleményt lehet mondani a Orbán-rendszerről, a kormányról, és arról, ami most zajlik az országban, akkor mindjárt más a leányzó fekvése.
A Szolidaritás Mozgalom is beszállt eközben egy saját verzióval a nemzeti konzultációba. Mit gondol, a bevándorlásról szóló konzultációhoz kapcsolódó plakátháború felrázhatja az ellenzéket?
Nem biztos, hogy ez jó ötlet volt. Valójában továbbra is a kormány megszorító intézkedéseire, a lopásra, a mutyira, az egészségügy és az oktatás szétverésére, valamint a falvak problémáira kell figyelnünk. Azzal, hogy a kormány által nekünk dobott gumicsonttal foglalkozunk, jót teszünk a Fidesznek, és sajnos a Jobbiknak is.
A Medián, a Nézőpont és az Ipsos szerint viszont továbbra is jelentős a kormánypártok előnye, a baloldali ellenzéki pártok pedig összességében alig erősebbek, mint a Jobbik. Innen szép nyerni?
Én a munkában hiszek. Szerintem a baloldali-liberális ellenzéknek meg kell mutatnia, hogy nemcsak négyévenként kuncsorog az embereknél támogatásért, hanem igenis segít a hétköznapokban, együtt él, együtt lélegzik akár a budapesti lakótelepek népével, akár a erdőháti kisgazdákkal.
Ha sikerül bemutatni, hogy egy népszavazási kampányban együtt tudunk működni más politikai szervezetekkel, az sokat javíthat az egész társaság megítélésén.
Ön fővárosi közgyűlési képviselő is. Látja már, hogy 2019-ben ki lehet az esélyes ellenzéki főpolgármester-jelölt? Lehet-e egyáltalán közös jelölt, vagy megint bohózatba fullad majd az összefogás?
Látok egy megfelelő politikust erre. Kapaszkodjon meg, nem a saját szervezetemből, és hiába is kérdezi, nem fogok nevet mondani.
A 2011 vége és 2014. október 12. közötti időszakból két tanulság vonható le. Először is mindenkinek hátrébb kell lépnie a saját ambícióival, és el kell fogadni, ha van más, jobb jelölt. Másodszor pedig, nevet csak akkor mondunk, ha már be is lehet jelenteni.