A hálának festékszaga van

Lakatos Norbert kórházakat fest

Munkával köszönte meg a nővéreknek, hogy megmentették a lánya életét – mára kisebb mozgalom szerveződött Lakatos Norbert köré, aki társaival sorra festi ki a kórházakat. A gödöllői srác szerint a hála nem pénz kérdése, az egészségügyi dolgozók pedig minden segítséget megérdemelnek.

Réti virágok, megnyugtató színek és a friss festék bódító szaga: öt napba került, de április 20-ára teljesen helyrepofozták a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai gyermekklinikájának vizsgálószobáját. Lakatos Norbert szobafestő elégedett az eredménnyel.

Gyenge munkát nem adok ki a kezemből,

és ez tényleg rendben van. Padlótól a mennyezetig felújítottuk a szobát, a grafikus és az önkéntes segítőim is odatették magukat. Tetszett a kórházi vezetőségnek is” – bólogat a férfi, akivel egy gödöllői kávézóban beszélgetünk.

Gyenge munkát nem ad ki a kezéből Fotó: Polyak Attila - Origo

Munkából jött, festékes ruhában. Mint meséli,

február óta harmadszorra látogat el kórházakba,

hogy adomány alapanyagokból egész kórházi részlegeket újítson fel.

Nagyon megijedtek

Az egész februárban, egy nagy ijedséggel kezdődött: Norbert és felesége rémülten vették észre, hogy másfél éves lányuknak, Zsófinak 39 fokos láza van – szájfertőzést kapott el, ami a véráramba is bekerült, de ez már csak a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban derült ki.

Egyszerre akart köszönetet mondani a kislányán segítő ápolóknak Fotó: Polyak Attila - Origo

„Rémüldöztünk, hogy mi lesz a gyerekkel, mindenféle rémhírt hallottunk a kórházi ellátásról – ehhez képest nagyon profi ápolók, nagyon megnyugtató módon látták el a kislányunkat. A méretes branültűt úgy szúrták be Zsófi karjába, hogy a szeme sem rebbent” – meséli Norbert.

Munkáért munkát

A meghatott apa látta, hol pihennek a nővérek: borítékot nem tudott volna mindenkinek adni, de a nővérszoba kifestésével egyszerre köszönhette meg, hogy megmentették lánya életét.

Ekkor jött rá arra is:

Magyarországon nem megszokott, ha valaki munkával köszöni meg mások munkáját – pedig teljesen járható út lenne.

A felismerést tettek követték: miután a „hálafestésről” egy rádióműsor is beszámolt, a szobafestőnek rengetegen ajánlották fel a segítségüket – köztük egy festékforgalmazó cég vezetője, aki alapanyagokkal járult hozzá az önkéntes munkához.

Az adomány festékkel egy egész koraszülöttosztályt kifesthetett Norbi Fotó: M. Schmidt János - Origo

Norbert pedig belelendült. Második lépésként márciusban

a Flór Ferenc Kórház teljes koraszülöttosztályát felújította Kerepesen,

az utóbbi napokban pedig az említett gyerekvizsgálószobán dolgozott. Itt már többen segítettek neki, így Radics Tamás grafikus és a pázmányos Caritas-kör önkéntesei is.

Egyetemista önkéntesek is besegítettek Norbinak a Tűzoltó utcai gyerekklinikán Fotó: Polyak Attila - Origo

Volt, aki pénzzel támogatta volna a szobafestőt, de ő visszautasította – utalják inkább a kórházaknak, ahol tényleg elkel a támogatás, ahol rohadó falak között, pergő vakolat alatt mentenek életeket.

Napról napra

Az elismerő lájkokkal viszont nem lehet jóllakni: Norbert alkalmi festésből, tapétázásból él, családjával nehézkesen tartják fent magukat – sokszor az is

kérdéses, hogy be tud-e utazni a fővárosba a következő melóért,

jut-e pénz egyáltalán bérletre, buszjegyre. Felesége, Szidónia szerencsére nagy pénzmágus, az utolsó pillanatban mindig előteremti a hiányzó összeget, ha kell apróból, a dunsztosüveg mélyéről.

Van, amikor a beutazásra is alig jut pénz Fotó: M. Schmidt János - Origo

„Imádom a munkámat, de maszekként lehetetlen fennmaradni. Csúsznak a kifizetések, többször is átvertek már. Ha ebben az évben nem jutok előre, beállok a futószalag mellé. A gyereknek enni kell adni” – jegyzi meg kényszeredett mosollyal a fiatal férfi.

Készül a vizsgálószoba illusztrációja Forrás: Lakatos Norbert / Facebbok

Másként néznek rá

Mégis úgy érzi, profitál az önkéntességből: munkája ad egy vajszínű árnyalatot az előítéleteknek, bizonyítja, hogy

a romák igenis tudnak kitartóan és becsülettel dolgozni.

Másrészt sokat nőtt az önbecsülése is. „Nem tagadom, volt egy múltam, buliztam, piáltam, csináltam keményebb dolgokat is. De a kislányom felelősségre tanított – amióta pedig kórházakban segítek,

Szidi teljesen másként, rajongva néz rám.

Végre azt érzem, felnőttem” – mondja büszkén Norbert. Úgy érzi, már ezért a tapasztalatért is megérte önkénteskedni.