Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az államfő a református Nagytemplomban mondott beszédében feltette a kérdést:
Mikor lett volna először magyar nyelvű Biblia, ha nincs a magyarországi kálvinisták eltökéltsége, lelkesültsége?
Ádár János hozzátette:
Nem véletlen, hogy valahányszor azt kérdezik, mi volt a reformáció legnagyobb adománya Magyarországnak, a legelső és leggyakoribb válasz, a magyar nyelvű Biblia.
Az államfő felidézte, hogy
az első kiadású Vizsolyi Biblia 2412 oldal és mintegy 6 kilogramm.
Áder János szerint az első nyolcszáz, magyar nyelvű Biblia akkor arra volt elég, hogy eljusson a templomokba, gyülekezetekbe, a patrónusokhoz egy-egy példány. Ezután csaknem három emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hazai kiadású Biblia kerülhessen a református hívőkhöz. Az államfő beszélt arról is, hogy
Otthon nem a polcok alján, szekrények "mélyén hevert", hanem a hívő ember életének mindennapi részévé vált.
Áder János ezután Németh László írót idézve azt mondta:
A református magyar népben éppúgy benne van a Biblia, mint a kenyér, amelyet eszik és a szőlő, amelyet kapál. Ebben mosakodott és ebben ünnepelt.
A köztársaság elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar reformátusoknak a bibliafordításhoz mérhető fontosságú volt, hogy a második helvét hitvallás szövegét is viszonylag hamar lehetett magyarul olvasni.
A zsinat azt a 450 évvel ezelőtti eseményt ünnepli, amikor 1567-ben, Debrecenben, zsinati közösségben a magyar reformátusok elfogadták a svájci protestáns városok és kantonok hitvallását.
A közös hitvallásnak 1616-ban már magyar fordítása volt.
Áder János szavai szerint mivel a második helvét hitvallás nem puszta tételsor a hitigazságokról, hanem érvelő, magyarázó, elmélkedő szöveg, a fordító, Szenczi Csene Péter azt kívánta az olvasóknak, hogy az elmélyülés benne "épületükre" és "javukra" váljon. Az államfő kiemelte:
Épülni és javulni: ez volt a legfőbb célja annak a mozgalomnak, amely 500 évvel ezelőtt a reformációt életre hívta.
Áder János arra is kitért, hogy a reformáció megjelenése megosztotta az akkori Európát:
a hit szabadságharca mindenfelé súlyos áldozatokat követelt.
Áder János úgy fogalmazott, hogy ez a harc Magyarországon összeforrt a nemzet szabadságküzdelmeivel, így került a reformáció genfi emlékművére egyetlen magyarként Bocskai István. Az elnök mindehhez hozzátette:
A megerősíttetett hit erősebb kötelékkel kötött az egyház közösségébe, így aztán a nemzet közösségébe is. Így lett a reformáció évszázadok alatt nemcsak része a magyar nemzet életének, hanem nemzettudatának, magyarságtudatának támasza is.
Áder János mások mellett Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Ravasz László, Szenczi Molnár Albert, Bibó István, Bethlen Gábor, a Bolyaiak nevét említve úgy fogalmazott:
Hosszan lehetne sorolni a neveket, és még a töredéke sem lenne ötszáz év minden nemzet- és közösségépítő hűségének, ragaszkodásának, hősiességének, emberi nagyságának. Nem a hitük tette naggyá őket, de a hitük nélkül a tőlük kapott örökségünk másmilyen lenne
Az államfő szerint ez az örökség azok nélkül a "talpig emberek" nélkül is más lenne, akiknek nevét nem őrzi az emlékezet. Áder János szavai szerint ha rájuk gondolva újra feltesszük a kérdést, hogy mi a legnagyobb kincs, amit a reformáció adott a magyar nemzetnek, a válasz is könnyebb.:
Anyanyelv, zsoltárok, magyarságtudat - mindez a kultúránkba ivódott, a közös életünkbe épült, hozzánk tartozó érték. A legnagyobb jó, amit a nemzet kapott, nem más, mint a református magyar ember.
