Sosem felejtem el a napot, 2003. május 8-án a siófoki gyorsvonattal a sóstói kereszteződés felé robogtam, amikor a tilos jelzés ellenére átment előttem egy német turistabusz – idézte fel a Blikknek minden idők egyik legsúlyosabb vonatbalesetének pillanatait a nyugdíjas mozdonyvezető.
Vészfékeztem, láttam a buszsofőr rémült tekintetét, szemében a felismerést, hogy tudja: elrontotta. De semmit nem tehettem, rohantam hátra, elbújtam, aztán ütköztünk
- teszi hozzá.
A buszban ülő 38 emberből 33 meghalt. A túlélők között volt a magyar idegenvezető.
"Hivatalosan soha többet nem vezettem vonatot. Azonban egy évvel a tragédia után Budapestről egy kollégám a mozdonyával hazavitt. Ugyanolyan V43-as Szili becenevű mozdony húzta a vonatot, mint amit én vezettem hosszú évekig. Lepsénynél a kollégám szólt, hogy éhes, enne egy picit, vezessem én a gépet. Közeledtem ugyanahhoz a szabadisóstói átjáróhoz, ahol előző évben balesetet szenvedtem. Bekapcsoltam a hangjelzést, majd az izgalom legkisebb jele nélkül átrobogtam a kereszteződésen. Azóta nem szálltam fel mozdonyra, és nem is hiányzik".
Sajnálom az áldozatokat, bár tudom, hogy én mindent megtettem, amit emberileg lehetett. A feleségemnek hála, megtaláltam a lelki békémet, ennél többet nem is kívánhatok az élettől. Elengedtem már azt a tragédiát, ha évforduló közeleg, akkor sem gondolok rá
– mondta.
Az ugyanebben az átjáróban 1980-ban is történt egy buszbaleset. Akkor 19-en haltak meg. A 2003-as eset után a MÁV félsorompókat helyezett üzembe az átjáróban.