Bukj föl az árból

Ijessz meg engem, Istenem,szükségem van a haragodra.Bukj föl az árból hirtelen,ne rántson el a semmi sodra.Én, akit föltaszít a ló,s a porból éppen hogy kilátszom,nem ember szívébe valónagy kínok késeivel játszom.Gyulékony vagyok, s mint a nap,oly lángot lobbantottam - vedd el!Ordíts reám, hogy nem szabad!Csapj a kezemre menyköveddel.És verje bosszúd, vagy kegyedbelém: a bűntelenség vétek!Hisz hogy ily ártatlan legyek,az a pokolnál jobban éget.Vad, habzó nyálú tengerekfalatjaként forgok, ha fekszem,s egyedül. Már mindent merek,de nincs értelme semminek sem.Meghalni lélekzetemetfojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet,emberarcú, a hiányoddal!1937. március<< előző     következő >>