(Én, ki emberként...)

Én, ki emberként vagyok, élve, boldog,mint olyan dolgok, mik örökre szólnak,hadd kiáltom szét az egeknek ujból -   Flóra, szeretlek!Ajkaidról lágy lehü, száz varázslatbűvöl el, hogy hű kutyaként figyeljemkönnyü intését okos ujjaidnak,   mint leszek ember.Flóra, karcsú, szép kehely, állsz előttem,mint csokor van tűzve beléd a mennybolts napvirág felhők, remegő levél közt   hajlik az estnek.Lelkemen szöktet, paripán, a képed,épp csak érintvén vizeket, mezőket.Két szemedből fűre, bogárra, tiszta   értelem árad.Este van, mindent körüláll a csillag,lásd, a mindenség aranyos kalitka,benne itt vagy, én csevegőm, oh itt vagy,   rabmadaracskám!1937. március<< előző    következő >>