Kovács

Vágólapra másolva!
Kovács, kovács, fölgyűrted jól az inget,aztán megemelted két szép gyereked és bemártottad a tűzbe.Most ott pirosodnak, ahol a fiatal madár!Meg ahol a sokkal nagyobb virágok, melyeket oda kénetenni a házad elé.A nap is ott kél ha meglóbálod fejed fölött a kalapácsots az üllőmegcsendül belé, akár a dalolók szive.Ez a legkékebb tavon él, ahol a halak vert ezüst lelke nyugszik,este eljön tisztán, kéken, bekocog minden ablakon:Kalapálj csak, hiszen szépeket kalapálsz te!A juharfa is úgy nő, ahogy nagyot lépsz, fütyülsz és ahomlokod megbököd!Te vagy a kovács és kikalapáloda virágokat. 1925. december<< előző    következő >>
Vágólapra másolva!