Jövő nyártól lehet az egységes elektronikus-kártya kibocsátási rendszer

Budapest, 2013. november 27. Fotómontázs a tranzakciós adóval és a bankkártyás fizetéssel kapcsolatban. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.

Miközben folyamatosan növekszik a kártyakibocsátók száma folyamatosan, a szigetszerűen megvalósított fejlesztések egymással nem kompatibilisek, nem átjárhatóak – derül ki abból a törvénytervezetből, amely révén a magyar kormány, jövő augusztustól egységes elektronikus-kártya kibocsátási rendszert kíván működtetni. Az új rendszer nem közvetlen kártya-kibocsátást és kártyafelhasználást jelent, hanem egy olyan jogi-műszaki keretrendszert takar, amely megteremti az elektronikus kártyakibocsátás egységesítésének legfontosabb, alapvető technológiai, eljárási, szervezeti és egyéb keretfeltételeit.

Míg az egyes gazdasági, állami, önkormányzati szolgáltatásokat elektronikus kártyával történő azonosítás, elektronikus kártyák segítségével, informatikai rendszerek útján vesszük igénybe, és a szolgáltatások számának növekedésével a különböző platformon működő elektronikus kártyák száma is növekszik, addig az egyes rendszerek közötti koordinációt és technológiai egységesítést senki sem valósítja meg.

A kártyakibocsátók száma folyamatosan nő, viszont jellemző, hogy a szigetszerűen megvalósított fejlesztések egymással nem kompatibilisek, nem átjárhatóak.

Jelenleg nincs egységes és hiteles rendszer

Nem áll tehát rendelkezésre egy olyan rendszer, mely egységesen és hitelesen, az állam által garantált módon, elektronikus úton tudná biztosítani a felhasználók azonosítását; és ezzel személyhez kötött – akár az állam, akár piaci szereplők által garantált – szolgáltatások nyújtását, jogosultságok, kedvezmények igénybe vételét.

Egy ilyen keretrendszer kiépítése esetén, a rendszerben garantált hitelességi, azonosítási funkciók segítségével az eddig szigetszerűen megvalósuló fejlesztések – erre irányuló szándék esetén – sokkal olcsóbban lennének megvalósíthatóak vagy kiválthatóak.

Ebben az esetben ugyanis az egyes szakrendszereknek már nem kellene a kártyakibocsátás folyamatának valamennyi aspektusát (azonosítás, arckép-készítés, rendszerfejlesztés, gyártás stb.) megszervezniük.

Piaci felhasználás esetén elegendő csupán az egységes kártyarendszerhez történő csatlakozást biztosító, jogszabályban meghatározott csatolófelület technikai előírásainak való megfelelést biztosítani, állami felhasználás esetén pedig az ágazati jogszabályok szintjén elrendelni a csatlakozás kötelezőségét és meghatározni a kapcsolódó ágazati adatkezelés szabályait.

Meghatározzák a kártyakibocsátás kereteit

Az egységes elektronikus-kártya kibocsátási rendszer egyik célja az, hogy beazonosítsa a kártyabirtokosokat. Ezt a lakcímnyilvántartás alapján, az arckép és az aláírás felismerésével teszi meg. Emellett műszaki előírásokat is tartalmaz a rendszer, de kártyakibocsátást nem végez.

A rendszer működtetője - hatósági jogkörrel felruházott - államigazgatási szervezet lesz. Az egyes kártyakibocsátók önkéntes csatlakozása azzal az előnnyel jár, hogy az általuk kibocsátott kártya szélesebb körben, és ami a legfontosabb, egységesen lesz alkalmazható.

Nem közvetlen kártyakibocsátást jelent

Az egységes elektronikus-kártya kibocsátási keretrendszer (a továbbiakban: NEK) tehát nem közvetlen kártya-kibocsátást és kártyafelhasználást jelent, hanem egy olyan jogi-műszaki keretrendszert takar, amely megteremti az elektronikus kártyakibocsátás egységesítésének legfontosabb, alapvető technológiai, eljárási, szervezeti és egyéb keretfeltételeit.

s Forrás: MTI/Faludi Imre

Az állam által biztosított azonosítási szolgáltatással, valamint háttér-adatbázissal (a tervezet értelmében: a személyi adat-, és lakcímnyilvántartás segítségével) megszünteti az azonosításhoz kapcsolódó hitelességi hiányosságot (a nyilvántartás tartalmazza az egyes személyekhez tartozó kártyák adatait, biztosítja az ágazati vagy kereskedelmi rendszerekkel való kapcsolatot, ezzel garantálva azt, hogy az egyes jogosultságok nem a kártyákhoz kapcsolódnak, hanem a ténylegesen arra jogosult személyhez).

A másodlagos kártyák

A másodlagos kártyákkal kapcsolatos szabályozás teszi lehetővé azt, hogy – ha a felhasználó így akarja és adott kártyák vonatkozásában az ágazati törvény nem zárja ki – egyetlen fizikai kártyán elméletileg végtelen funkció legyen hordozható.

A törvényjavaslat – adatvédelmi okokból – lehetővé teszi, hogy a különböző kártyafunkciókat (másodlagos kártyákat) a kártyánként korlátozza. Ennek technikai megoldása meghatározását (például: PIN kód, vagy egyéb) a törvény miniszteri rendeleti szintre utalja.

A szabályozás garanciális elemei

Garanciális elemként jelenik meg a szabályozásban, hogy állami funkcióhoz rendelt kártya csak akkor lehet másodlagos (virtuális) kártya, ha annak fizikai hordozója is állami funkcióhoz rendelt kártya. Piaci kártya – másodlagos kártyaként – csak akkor rendelhető hozzá állami funkciót hordozó fizikai kártyához, ha a hozzárendelést ágazati törvény megengedi.

A kártya érvényességi idejét korlátozhatóvá teszi, egyúttal kimondja, hogy jogszabály, vagy a kártyakibocsátó által meghatározott korlát hiányában a kártya öt évig érvényes, a másodlagos (virtuálisan hordozott) kártyák érvényessége pedig értelemszerűen nem lehet hosszabb, mint az azt hordozó elsődleges (fizikai) kártyáé.