Európai öröklési rendelet: magyar ház, osztrák bankszámla, spanyol apartman

Ki folytatja le a hagyatéki eljárást, ha az örökhagyó Magyarországon élt és itt maradt utána ingatlanvagyon, ám rendelkezett egy bécsi bankszámlával is, és Spanyolországban egy tengerparti apartman lakással? Ennek eldöntésében segíthet azaugusztus 17-től alkalmazandó európai öröklési rendelet (650/2012/EU), mely jelentősen megkönnyíti a hagyatékrendezés kérdését az Európai Unió tagállamainak határain átnyúló hagyatéki eljárások esetén – mondta el az Origónak a Közjegyzői Intézet vezetője, dr. Szőcs Tibor.

A Közjegyzői Intézet vezetője kijelentette: az uniós rendelet egyik legfontosabb célja a hagyatékok rendezésének egyszerűsítése, megkönnyítése azokban az esetekben, amikor az örökhagyó után több tagállamban is maradt hagyatéki vagyon. Például, Magyarországon élt és itt maradt utána ingatlanvagyon, ám rendelkezett egy bécsi bankszámlával is, és Spanyolországban egy tengerparti apartman lakással.

A régi szabályozás szerint a magyar közjegyző, az osztrák hagyatéki bíróság és a spanyol hatóság is egyaránt eljárt, és az örökösök mindhárom államban kénytelenek voltak jogi lépéseket tenni. Mindezt pedig úgy, hogy az egyes tagállamokban meghozott hagyatékátadó végzéseket, öröklési bizonyítványokat a többi állam bankjai, földhivatalai, biztosító- és más szervezetei rendszerint nem fogadták el.

Dr. Szőcs Tibor kiemelte: a rendelet azonban lehetőséget ad arra, hogy egy uniós tagállamban, egy eljárás során, minden hagyatéki vagyon bevonásával rendezzék a kérdést, és egy tagállamban, egy európai uniós öröklési eljárást folytassanak le az arra illetékesek.

Melyik tagállamban legyen az eljárás?

Az uniós rendelet támpontokat ad arra nézve, hogy melyik tagállam folytassa le az eljárást. A legfőbb rendező szabály e tekintetben az, hogy melyik tagállamban volt az elhunyt halálakor a szokásos tartózkodási helye. Ezt előreláthatóan nem egy esetben igen nehéz lesz megállapítani, hiszen a szokásos tartózkodási hely nem feltétlenül esik egybe a hatóságilag nyilvántartott lakó-, vagy tartózkodási hellyel

Megtörténhet, hogy ha a szokásos tartózkodási hely Németország, még akkor is a német hagyatéki bíróság lesz jogosult eljárni, ha Magyarországon van nyilvántartott lakóhely, sőt, még akkor is a német bíróság fog eljárni, ha az elhunyt nem is rendelkezett német állampolgársággal.

Ebből is látszik, a szokásos tartózkodási hely képlékeny fogalom – mutatott rá a Közjegyzői Intézet vezetője. A szokásos tartózkodási hely megállapítást azonban segítik az Európai Unió Bíróságának konkrét döntései, és magának a rendeletnek azon útmutatása is, hogy az adott ügy összes körülményeinek gondos mérlegelésével, figyelembevételével kell eljárni. A szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol az érintett életvitelének súlypontja volt az összes körülményre – jövedelemszerző tevékenységére, családi-emberi kapcsolataira – tekintettel.

Amennyiben eldönthető a szokásos tartózkodási hely, az érintett tagállam közjegyzője vagy hagyatéki bírósága a teljes hagyatéki vagyon tekintetében eljárhat, legyen a vagyon egy része más tagállamban.

Végintézkedés és központi európai elektronikus nyilvántartás

Kiszámíthatóságot, előreláthatóságot hozhat az új rendszerben, ha valaki végintézkedésben köti ki, hogy például ne a szokásos tartózkodási helye, hanem állampolgársága alapján döntsenek vagyonának örökléséről. Ez számos olyan nyugat-európai állampolgár esetében segíthet, amikor a német, angol, holland, dán nyugdíjasok kétlaki életet élnek, az év egyik felét állampolgárság szerinti hazájukban, míg az év hidegebb hónapjait dél-európai apartmanjaikban töltik. Természetesen, például Hollandiában élő magyar állampolgár is rendelkezhet úgy végrendeletében, hogy halála után a magyar jog legyen alkalmazható.

Dr. Szőcs Tibor hangsúlyozta: szerencsés és célszerű lett volna olyan központi európai elektronikus nyilvántartást létrehozni, amely elejét venné párhuzamosan lefolytatott öröklési eljárásoknak, de teljesen megnyugtató megoldást egy olyan adatbázis hozhatna, ahol az érintett hatóságok ellenőrizni tudják az adott ügyben elindult eljárásokat. Az adatbázis megvalósításának lehetőségét már európai szinten vizsgálják.

Dr. Szőcs Tibor, a Közjegyzői Intézet vezetője Forrás: Magyar Országos Közjegyzői Kamara

Az európai öröklési rendelet egyik fontos újítása egy újfajta okirat, az úgynevezett Európai Öröklési Bizonyítvány bevezetése, amelyet abban a tagállamban lehet majd kiállítani, amelyikben lefolytatták a hagyatéki eljárást (azaz rendszerint az örökhagyó halálakor szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban).

Kiállítására egységes minta szerinti formanyomtatványon kerül sor. Rendeltetése az, hogy az ügyben érdekeltek – mindenekelőtt az örökösök – más tagállamban is igazolni tudják annak segítségével ebbéli minőségüket, a hagyatéki vagyonnal kapcsolatban őket megillető jogokat, és így hozzájuthassanak e bizonyítvány útján az ott lévő hagyatékhoz.

Megjegyzendő azonban, hogy a rendelet nem rendezi maradéktalanul annak kérdését, hogy az ilyen Európai Öröklési Bizonyítvány alapján hogyan lehet majd bejegyezni a másik tagállam telekkönyvébe vagy más nyilvántartásába az örökös tulajdonjogát; e tekintetben a tagállamok továbbra is megkövetelhetik bizonyos (a saját joguk szerinti) előfeltételek teljesítését.

Vízválasztó 2015. augusztus 17. napja

A rendelet szabályai nem terjednek ki az olyan hagyatéki ügyekre, ahol az örökhagyók 2015. augusztus 17.-e előtt haláloztak el. Dr. Szőcs Tibor rámutatott: jelenleg is akad rá példa, hogy a közjegyzők olyan ügyekben járnak el, ahol az eredeti hagyatéki eljárást például 1995-ben, vagy 2005-ben folytatták le.

A jövőben is lesznek olyan esetek, írjunk 2020-at, vagy 2025-öt, amikor a közjegyzőnek valamely oknál fogva el kell járnia, ám az érintett örökhagyó 2015. augusztus 17. előtt halálozott el. Ilyen esetben a tagállam közjegyzője vagy hagyatéki bírósága nem alkalmazhatja majd a rendelet szabályait, hanem a 2015. augusztus 17. előtti szabályozást kell alapul vennie.