Mit együnk karácsonykor külföldön?

Melyek azok a hagyományos fogások, amelyeket a szállásadók szívesen felszolgálnak karácsonykor a reggeli párizsis kenyér helyett? Például kuglófot és szilvapálinkás gyógyteát, napközben meg forró puncsot és vodkás toroskáposztát, vacsorára pedig püspökkenyeret vagy beluga kaviárt. Ünnepi fogások Franciaországtól Oroszországig külföldre induló karácsonyi turistáknak.

Lengyelország

Ami nekünk hétköznapi az másoknak ünnepi fogás. Nem a drága hozzávalók, hanem egyszerűen a hagyományok miatt. Mi magyarok például a mákos tésztát leginkább a menzán eszünk, a lengyeleknél azonban mind a tizenkettő közül ez az egyik legfinomabb karácsonyi fogás. Igaz elég gazdagon, mazsolával és dióval tálalják. A tizenkét étel a 12 apostolt jelképezi, a fehér abrosz alá tett szalma pedig a jászolt, ahol a kisjézus világra jött.

Lengyelországban a hozzávalók igen egyszerűek, és meglehetősen szlávosak. Sok a savanyúság, a cékla, a káposzta, az uborka. Hal ugyan előfordulhat az ünnepi asztalon, amit viszont semmiképpen nem esznek szentesete az a hús.

Az egyik legnépszerűbb fogás a céklaleves, amibe gombával töltött barátfülét tesznek. A Krakkó környéki családi fogadókban szívesen készítenek karácsonyi ételeket a turistáknak, főleg ha azok előre jelezik az igényeiket.

Krakkóban is találunk ünnepi csemegéket. A Rynek Glowny-n, vagyis a Főpiactéren rendezett karácsonyi vásár az egykori Posztócsarnok (Sukiennice) mellett található. Itt mérik a grzaniec galicyjski-t, a speciális fűszerezésű forraltbort és a puncshoz hasonló Fen spate-át, ami egy szilvapálinkás, gyógynövényes, citromos vaníliás tea. Bent a Posztócsarnokban is lehet válogatni a karácsonyi csemegék között. Érdemes megkóstolni a grillezett sajtot és a zöldségeket, az aszalt gyümölccsel töltött szaloncukrot, és a híres lengyel kolbászt jófajta savanyúsággal.

Drezdai kalácsvásár

A drezdai Kalácsvásár Németország legrégebbi karácsonyi vásárainak egyike. A fonott kalácsról elnevezett vásárt 1434 óta minden évben megrendezik.

A drezdaiak advent második vasárnapja előtti szombaton, hatalmas felvonulással tisztelegnek a karácsonyi finomság előtt. A kalácsot stollen-nek hívják, és nagyon hasonlít a mi püspökkenyerünkre. A németek több száz fajta stollent ismernek, vagyis tulajdonképpen ahány család annyiféle változat létezik. A stollent általában Mindenszentekkor készítik, és karácsonyig hűvös helyen, becsomagolva tárolják. A drezdai magánszállásadók büszkék a saját családi stollenjükre. Gyakran megmutatják a turistáknak a kockás abroszba tekert finomságot, és az is előfordulhat, hogy vágnak egy darabot belőle. A stollen nélkülözhetetlen hozzávalói a mandula, az aszalt gyümölcs, a kandírozott narancshéj, a gyömbér, a szegfűszeg, a szerecsendió, és fahéj.

Veronai panedoro és az olasz panettone

Az olaszok karácsonyi kuglófja a panettone, (Toni kenyere) egy könnyű kelt tésztás, mazsolával készített kalácsféleség. Létezik mazsola nélküli változata is, amit pandoro-nak (aranykenyér) hívnak, és amelynek hazája Verona.

A panettone és panedoro készítése ma már külön iparág Olaszországban, főleg hogy a sütiket díszes, csonka gúla formájú papírdobozba csomagolják és szalaggal kötik át. A dobozokat minden évbe újratervezik, és ahány gyártó, annyiféle szín és minta létezik. Ami a dobozokban van, az viszont többé-kevésbé ugyanaz: foszlós, aranybarnára sütött narancsillatú mazsolás kuglóf. A panettone hozzávalói: 50 dkg liszt, 10 dkg cukor, 4 dkg élesztő, bő 1 dl langyos tej, 6 tojássárgája, 20 dkg szobahőmérsékletű vaj, 1 citrom lereszelt héja, 7,5 -7,5 dkg cukrozott citrom- és narancshéj, 5 dkg cseresznyebefőtt vagy rumos aszalt szilva, 10 dkg mazsola, 1-1 csipet só, őrölt szegfűszeg és fahéj.

Olaszországban nem ritka a 15-20 fogásos családi vacsora, ami karácsonykor még ennél is több lehet. Az egyik legnépszerűbb ünnepi étel a parajjal töltött ravioli, diós vajjal leöntve vagy a gorgonzola, töltött gombával. Főételként a sült házinyulat pármai sonkával tálalják.

A kihagyhatatlan bécsi puncs

Karácsony környékén kígyóznak a sorok a bécsi puncsos bódék előtt. 4-5 eurót is elkérnek egy bögre forró finomságért, ám az osztrák fővárosban nincs advent és nincs karácsony puncs nélkül. Míg az angol puncs alapja a gyümölcstea, addig a bécsi puncsé a fekete tea. Ebbe kerül aztán két deci méz, egy citrom és egy narancs felkarikázva, két deci erős sötét rum majd végül fahéj.

Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a bécsi vásárokban átlagosan 30 eurót költenek enni- és innivalóra a helyiek, és körülbelül ugyanennyit a turisták. A bécsi vásárok tehát nemcsak az utazóknak kedvesek, de a vállalkozóknak és a városvezetésnek is megéri a fáradtságot. A Városház téren érdemes kipróbálni a vajas főtt krumplit és a sült gesztenyét.

Bretange-ban libanyak, Provance-ban cukros sültalmás fehér kolbász

Franciáknál régiónként igen eltérőek az étkezési szokások, és ez karácsonykor sincs másképpen. A libától az osztrigán át az articsókás omlettig minden elképzelhető az ünnepek alatt. A Bretagne-ban karácsonyozók kipróbálhatják a töltött libanyakat. A recept szerint valójában csak a liba nyakának bőrét használják, amit megtöltenek, megsütnek és burgonyapürével tálalnak.

A Pompe a huile, vagyis a provence-i karácsony egyik specialitása a kelesztett, olivaolajos, narancsvirággal ízesített sütemény, és a cukros-sültalmás fehér kolbász.

Oroszoknál Szoljanka leves és beluga kaviár

A blincski (palacsinta) a hétköznapokon sem ritka dolog, ám karácsonykor gazdagabb a töltelék és drágábbak a hozzávalók is. Az ünnepek alatt lazaccal és kaviárral töltik meg a palacsintát, a tehetősebbek viszont magában eszik a beluga kaviárt.

Szentpétervárott a Malaja Morszkaja és Gorocsovaja utca kereszteződésénél található Da Vinci-étteremben az orosz konyha remekeit kóstolgathatjuk, igaz, nem túl olcsón. Osztatlan sikere van például a karácsonykor (is) felszolgált savanykás füstölt húsos, tejföllel tálalt és kaporral meghintett krumplilevesnek, szoljankának és a vodkás toroskáposztának.