Az első képeslapon még megbotránkoztak

Állítólag Valentin napokon már az 1750-es évektől kezdve vallottak egymásnak érzelmeikről levelezőlapon a szerelmesek, de karácsony alkalmából az első üdvözlőlapot csak közel száz évvel később adták postára.

Tette mindezt egy londoni múzeum igazgató kifejezetten praktikus okok miatt: egyszerűen sem kedve, sem ideje nem volt minden barátjának egyesével boldog karácsonyt kívánni. A rajta szereplő kép ráadásul még kisebb botrányt is okozott. A XIX. század első felében, a brit viktoriánus korszak idején a tehetősebb társadalmi réteg tagjai között diszkréten elterjedt az a szokás, miszerint kártyákon keresztül hívták meg egymást az összejövetelekre, vagy éppen megköszönték utólag a másik látogatását. Ezek az üdvözlő lapok kézzel készült, díszes képecskék voltak, amelybe verseket illesztettek, és így küldték el legkedvesebb ismerőseiknek, rokonuknak.

Az első lapokat még kézzel színezték
Mivel ez a megoldás meglehetősen költséges volt, nem is tudott széles körben elterjedni. Legalábbis addig, amíg egy nap Sir Henry Cole, a londoni Victoria and Albert Museum igazgatója 1843-ban fel nem kérte John Calcott Horsley festőt, hogy tervezzen egy ünnepi hangulatú üdvözlőlapot. Noha az igazgató úr valóban komoly művészet kedvelő volt, a legenda szerint egy kicsit lusta is, vagy legalábbis elfoglalt, ugyanis azért kezdett a kis kártyák nyomtatásába, mert nem volt elég ideje, hogy külön-külön egyesével személyes jókívánságokat írjon a barátainak.

Megszületett tehát az első karácsonyi üdvözlőlap, amelyet még abban az év decemberében ezer példányban sokszorosítottak, és egytől-egyig mindet utólag, kézzel színeztek ki. A képek főleg jótékonykodásról szóltak vagy valamilyen családi idillt ábrázoltak, és egy shillinget kértek értük darabonként.

Az első képeslap állítólag rögtön egy kis vitát is kiváltott, ugyanis a képen ábrázolt család alkohol fogyasztása, akkoriban egyesek szerint, nem fért meg a karácsony szellemiségével

Aztán beindult a tömegtermelés
A következő években, különösen a színes nyomtatás fejlődésének köszönhetően, lassacskán egyre több helyen kezdtek képeslap készítésbe. A tömegtermelés beindulása azonban mégiscsak a Charles Goodall & Son kiadóvállalat nevéhez fűzödik, amely aztán tényleg elárasztotta a brit piacot az ünnepi üdvözlőlapokkal. A vállalkozás olyan sikeressé vált, hogy 1880-ban a művészek között egy pályázatot hirdettek, amelyben karácsonyi témájú műveiket küldhették be a kiadóhoz, a kiválasztott legjobb tervek pedig képeslapokra kerültek. Jó lehetőség volt ez a festők és költők számára, mert nemcsak hogy ismertté válhattak a képeslapok által, de még profitálhattak is alkotásaikból.

Az 1880-as évek végétől kezdve Európában olyan népszerűvé váltak ezek a kis színek képecskék a maguk kedves, tréfás vagy épp elegáns nyomtatott szövegeikkel, hogy a postahivataloknak minden év karácsonya előtti hetekben külön fel kellett hívni a lakosság figyelmét arra, hogy mielőbb adják fel üdvözlőlapjaikat, ha azt szeretnék, hogy még az ünnepek előtt megérkezzenek a címzettekhez.

Belejöttünk a gyártásba, kiállítást is rendeztünk
Persze lassan hazánkba is beszivárogtak a nagy mennyiségben nyomtatott üdvözlőlapok. Az osztrák-magyar postaigazgatóság például 1869-ben adta ki az első levelezőlapot, bár ez még inkább hasznos, semmint díszes példány volt. Nem sok idő kellett hozzá azonban, és nálunk is megjelentek a címerrel díszített lapok, amelyeket aztán a tényleges képeslapok váltottak fel. (Az amerikaiak a lapküldés hagyományát jó néhány évtized késéssel vették át, és leginkább a II. világháború idején üzentek így szeretteiknek, az akkor még szintén hazafias szimbólumokat tartalmazó lapokon keresztül.)

Az évszázad végére egyre intenzívebben fejlődött a fotó- és a nyomdatechnika, így egyre komolyabb lehetőségek adódtak az üdvözlőlapok gyártása terén, és hazánkban is megkezdődhetett a fotográfiák levelezőlapra illesztése is. A Magyar Posta 1896-ban még egy 32 lapból álló millenniumi sorozatot is kiadott, amely fametszeteket és litográfiákat tartalmazott, s egy részét már eredeti fényképek alapján sokszorosították. A levelezőlap készítés olyan önálló műfajjá nőtte ki magát, amelyre egyre büszkébbek lehettek annak művelői. Ekkortájt jelent meg például a Képes Levelezőlap című szaklap, és 1900-ban már Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítást is rendeztek Budapesten.

Ahogy átléptük a századfordulót, a sok képes levelezőlap már nemcsak tájat, de emberi alakot, sőt ismert embereket, színészeket ábrázolt, majd az írók arcképe is megjelent rajta. A gyártás hazai kézbe került, és egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a lapok kinézetére: nyomtak harang, félhold és gyertya alakban is képeslapokat, de kapható volt a szatén és a selyem változat is. A közel 170 év alatt aztán szépen lassan kihajthatóvá, zenélővé, illatossá, majd virtuálissá vált az egykoron kézzel festett és vágott, egy shillinges üdvözlő lapocska.

Küldjön jó kívánságokat akár 100 nyelven!
Mert most ön is készíthet néhány kattintással világkarácsony képeslapot! Akár ezen az oldalon, akár az oldal jobb szélén található 100 nyelvű karácsony dobozban. Egyszerűen csak válassza ki a legördülő csúszkából a nyelvet, írjon egy személyes üzenetet, és küldje el e-mailben szeretteinek vagy barátainak.

A szintén jobb oldalon található Random jókívánság dobozban, vagy ide kattintva, azt választhatja ki, milyen hangulatú üzenetet szeretne küldeni ismerőseinek. Egyszerűen elég csak a "MEGHITT" és a "VICCES" tartományának valamely pontjára kattintani, majd kiválasztani és e-mailben elküldeni azt a szöveges kívánságot, ami a legjobban passzol kettejük kapcsolatához vagy éppen a hangulatához.