Schladmingban jó néhányszor jártam már, és bármikor szívesen visszamennék. Ha nyár van, akkor azért, ha tél, akkor meg azért. Mert az ottani stájer vidék mindig lebilincselő: varázslatos városkák, zöldben vagy fehérben pompázó csodavilág és hamisítatlan gleccserfíling fogadja azt, aki oda látogat.
Stájer gyöngyszemek: a hozzánk legközelebb eső gleccser és a környező hegyek
A dachtsteini mészkőmasszívum Stájerország és Felső-Ausztria határán fekszik. Legmagasabb pontja a Hoher Dachstein a maga 2 996 méterével, de több 2 500 méter fölötti csúcs is található itt; ilyenek például a Koppenkarstein (2 863 méter), a Hunerkogel (2 687 méter), a Niederer Dachstein (2 834 méter), vagy a Gjaidstein (2 794 méter).
A dachsteini a hazánkhoz legközelebb eső gleccserterület; itt fekszik a Hallstädter, a Schladminger, az Edelgrieß-, a Gosau- (Großer és Kleiner), illetve a Torsteingleccser. A globális felmelegedés sajnos az itteni örök hómezőket sem kíméli meg; méretük évről évre csökken.
A Dachstein több oldalról is megközelíthető – nyugatról Felső-Ausztria felől Hallstadt, Bad Goisern és Gosau, délről a stájer oldalról pedig Schladming és Ramsau felől.
A Schladming-Dachstein sírégió a Dachstein-gleccseren lévő pályákat, illetve a Schladming környékén magasodó hegyeket foglalja magába Stájerország észak-nyugati részén.
Ilyenkor télen ez a régió igazi síparadicsom: gyönyörűen ratrakolt és hóágyúzott pályák biztosítják a téli élményeket minden nehézségben akár 123 kilométer hosszan, Budapesttől öt-hat órányi autóútra. Négy hegy síelhető itt be lecsatolás nélkül, az úgynevezett Skischaukel (síhinta) ugyanis úgy kapcsolja össze a felvonókat, hogy nem is tűnik fel, hogy több síterepen vagyunk. Pedig négy pályarendszer található itt: a Planai, a Hochwurzen, a Hauser-Kaibling és a Reiteralm.
A napijegy nem a legolcsóbb, 47 euró, és nem jelentős a kedvezmény több napra sem. Az élmény viszont biztos: a szabad levegőre vágyókat a gyönyörű panoráma és a hosszú, szellős pályák mellett snowpark és freeride paradicsom is várja.
A régió tagja ezen kívül Ausztria legnagyobb síszövetségének, a Ski Amadénak, ezért az egy napnál hosszabb bérletek az összes ide tartozó régióra érvényesek. Ha tehát valaki nem érné be 123 kilométerrel, az ugyanazzal a kártyával akár 860 kilométernyi pályát is kipróbálhat.
Aki meg szeretné spórolni a felvonó költségeit – és nem mellesleg mozogna egy jót -, hótalppal vagy túrasível bármelyik hegynek nekivághat. A sífutás szerelmesei pedig Ramsaunál, a Dachstein déli lábánál, mindössze kilenc kilométerrel arrébb, 150 kilométernyi kezelt sífutópályát (úgynevezett Loipe-t) síelhetnek be.
A planai-i pálya- és felvonórendszer egyébként a 2013-as alpesi sívilágbajnokságra (FIS) ultramodern kinézetet és felszerelést kapott: Az ízlésesen futurisztikussá varázsolt, full extrás sícentrumból a Gondelbahn mindössze néhány perc alatt repít fel a Planai feketepálya tetejéhez, mínusz tízben pedig sokan örülnek az itteni csúcstechnológiás fűtött felvonóüléseknek is – a magam részéről például az összes aláöltözetemmel együtt is díjazom az ötletet és a megvalósítást.
Kilométerhajhászabb énem nagy kedvence még itt az a leolvasó, amely a napijegy odacsippantása után a megtett útvonal és szint grafikonját mutatja. Az eredmény pedig az interneten is visszakereshető.
Schladmingban és környékén a szállások sem a legolcsóbbak, de 25-35 euró (per fő per éjszaka) áron azért lehet találni igényes apartmanokat. Ha idejében foglal az ember, és esetleg nagyobb társasággal megy, ennél olcsóbban lehet házat is bérelni.
Sok itteni szállás mellé jár az úgynevezett Sommercard (nyáron) vagy Wintercard (télen), amely a helyi közlekedésben, kultúréletben és jó néhány felvonó használatában kedvezményt ad – a Dachsteingleccser Südwandbahnjának oda-vissza 31 eurója például megspórolható vele. És ami még praktikus: ingyen lehet vele látogatni egy-egy fárasztó hideg nap után a helyi uszodákat és szaunákat is.
A dachsteini síterep nem nagy, az itteni pályák pedig inkább könnyűek, mint nehezek. Mindezekért cserébe a gleccser – ha nem is minden pályájával, de – nyáron is síelhető. Számos élmény is akad itt, amiért érdemes fellátogatni a majdnem háromezer méteres magasságba. Található fent példának okáért 18 kilométernyi sífutó pálya, illetve számos sítúraútvonal is. Ezen kívül 2 700 méteren ebédelhet az, aki betér a panorámaétterembe a Dachstein Südwandbahn felvonójának felső végállomásánál (Hunerkogel-csúcs). Aki pedig már evett, az megnézheti az Ausztriában egyedülállónak számító gleccserbe vájt varázsvilágot, a dachsteini jégpalotát.
Ha valami ennél is lélegzetelállítóbbat vagy extrémebbet szeretnénk, ki lehet sétálni a Skywalk kilátóra, ahol az üvegpadlón át több ezer méternyi tátongó mélység látható. Ha pedig még ez sem elég, átkelhetünk a tavaly átadott függőhídon, amely egy semmibe vezető lépcsőbe torkollik.
A Südwandbahn felső állomásához egyébként gyalog is fel lehet menni egy könnyebb klettersteigon (nagyon jó meredek túra) - bár ez picit több időt igényel, mint a felvonó nyolc perces szintideje.
A Hoher Dachsteint néhány utazási leírás háromezres csúcsként emlegeti, de ez a magasság csak akkor válik valóssá, ha az ember egy kis akrobatikával felmászik a csúcskereszt tetejére és kinyújtja a kezét.
Ha a déli oldalról – Schladming és Ramsau felől – közelítjük e hegyet, akkor a csúcs a Südwandbahn végállomásától a Hallstädter gleccseren keresztül érhető el egy könnyebb via ferrata (vasalt, biztosított út) megtételével. Mint minden via ferratának, ennek is inkább a melegebb évszakokban érdemes nekivágni, de persze az extrémebb téli körülményekre felkészült gyakorlott vállalkozók megmászhatják télen is – körülbelül így.
A Dachstein-hegységben egyébként legendásan sok via ferrata található a könnyebbektől (B) az extrémekig (E). Túraidőszakban turisták és mászók százai zsongnak a hegyen – megaludva akár az Adamek-, akár a Simony-hüttében (ezek a hallstadti oldalon vannak). Télen ezeknek a menedékházaknak csak a fűtetlen Notlagere (szükségszállása) tart nyitva.
Aki a síelés és a gleccserkalandok mellett még több élményre vágyik, az kipróbálhatja a környék legújabb adrenalinbombáját akár télen is. Szintén tavaly ugyanis megépítették Gröbmingben Európa leghosszabb drókötélpályáját (zipline), ahol a szabadságérzést kereső turista 29 euróért 115 kilométer per órás sebességgel repülhet egy két és fél kilométer hosszú drótkötélen végigszáguldó székben. „Einfach spitze!" (Egyszerűen csúcs!) – hangzik a tesztalanyok véleménye az újdonság bemutatófilmjében.
El is hiszem, én is szívesen repülnék egyet (a video itt tekinthető meg).