Amikor a felhő elszívja az embert

sárkányrepülő a felhőben
Vágólapra másolva!
Az óvatosabbak már akkor leszállnak a sárkánnyal, siklóernyővel, ha csak formálódni kezd a közelben egy nyári zivatarfelhő. A túl vakmerőket viszont könnyen elragadhatják a roppant erejű légáramlatok, a több kilométeres magasságban pedig mindenféle szörnyűség történhet velük.
Vágólapra másolva!

Egy ötvenes évekbeli porszívó lebeg az égen a valószínűtlenül háromszög alakú felhők között. A csöve benyúlik a legnagyobb gomolyfelhőbe, és csak úgy szippantja fel a tehetetlenül pörgő sárkányrepülőket, siklóernyőket.

A finomságokkal nem sokat bajlódott az amerikai siklóernyősök magazinjának karikaturistája, de a rajz pontosan megmutatja, milyen veszély leselkedik az ernyősökre a nagyjából április közepétől szeptember közepéig tartó zivatarszezonban.

Ha a levegő kellően felmelegszik a talaj közelében, akkor toronyszerűen emelkedni kezd, ezt a légtömeget hívják termiknek. A termikeket egyes madárfajok is használják a felemelkedéshez, és nélkülük a sárkányosok, az ernyősök és a vitorlázó repülők sem tudnának kellő magasságot nyerni. A sárkányrepülős körözve halad fel a termikben, ezt hívják tekerésnek. Gond és baj, sőt végzetes tragédia akkor lehet a dologból, ha a termik egy alakuló zivatarfelhőhöz szállítja a meleg levegőt, és a feláramlásba bekerül a sárkány.

Ha gyorsan terjeszkedik a zivatar, már nincs hova elmenekülni. A sárkány emelkedés sebességét egy méteres pontossággal jelzi a variométer, amely tulajdonképpen egy nagyon érzékeny légnyomásmérő Forrás: AFP/Odd Andersen

"Ezt úgy mondjuk, hogy elszívja a felhő" - magyarázza Susán Péter siklóernyős. "Egy átlagos termikben 2-3 métert emelkedem másodpercenként. Ha találok egy olyat, ahol 4-5 m/s a sebességem, akkor örülök, hogy milyen jó erős. Ha már 6-7 m/s-mal emelkedem, akkor már hagyom is abba a tekerést."

Ehhez képest egy zivatarfelhőben 12-15, de akár a 20 m/s-cet is eléri a feláramlás sebessége, ami körülbelül olyan, mintha egy szempillantás alatt két-három emeletnyit emelkedne az emberrel a lift. "Az ernyős nem tud 15 m/s-nál gyorsabban süllyedni, ilyenkor meg olyan erősek a légáramlatok, hogy nem tudsz mit csinálni. Ki vagy szolgáltatva az időjárás kénye-kedvének."

Túl nagy, túl magas és túl hideg

Nemcsak a felhajtóerővel lehet baj, hanem a gyorsan formálódó zivatarfelhő kiterjedésével is, vagyis a felhő egyszerűen olyan nagy lesz, hogy a sárkányosnak, ernyősnek nincs már ideje a vízszintes elmenekülésre. Ilyenkor a balszerencsés sárkányos akár öt-hat kilométeres magasságba is felemelkedhet. A tornyos zivatarfelhő alapja ugyan 2-300 méteren lebeg, de felnyúlik 12, sőt 18 kilométerig, vagyis eléri a légkör időjárásért felelős legalsó rétegének, a troposzférának a határát.

A több kilométeres magasságban jóval kevesebb az oxigén, és míg a talaj közelében nyáron bőven van 30 fok, fent mínusz 20 alá süllyed a hőmérséklet. "Négy-öt-hat kilométer magasan a sárkányrepülős elveszítheti az eszméletét, kihűlés fenyegeti, belecsaphat a villám, és a felhőben 10-20 méterre csökken a látótávolság" - sorolja a veszélyeket Fövényi Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) repülésmeteorológiával foglalkozó munkatársa.

Zivatarfelhők Nagykanizsa és Nagyrécse felett Forrás: MTI/Varga György

"Úgy gondolták, még elférnek két zivatarcella között, de nem így történt" - mondja az egyik legjobban dokumentált elszívásos tragédiáról Susán Péter.

2007. február 14-én Ausztráliában gyakorolt egy verseny előtt a német siklóernyőscsapat tagja, Ewa Wisnierska-Cieslewicz. A 20 m/s sebességű feláramlás 9946 méterre repítette fel, tehát olyan magasságban repült, mint egy utasszállító gép. A kihűlés miatt elveszítette az eszméletét, de azután felébredt az ájulásból, és jéggel borítva landolt a három és fél órás kaland után. Ugyanabban a zivatarcellában érte villámcsapás Hu Csong-pin kínai siklóernyőst 5900 méteren. Holttestét 15 kilométerrel arrébb találták meg ahhoz a ponthoz képest, ahol bekeveredett a felhőbe, és utoljára látták.

Ha szürkül a felhő

"Magyarországon nincs tudomásom ilyen halálos balesetről, de azért történtek ijesztő esetek" - teszi hozzá Fövényi Attila. A sokszoros rekorddöntő sárkányrepülős Menyhárt Évát körülbelül 5000 méterig szállította egy feláramlás Eger közelében. Közel járt az eszméletvesztéshez, de végül Miskolcnál sikeresen földet ért. A vele repülő társa viszont erdőbe zuhant, és súlyos sérüléseket szenvedett.

"Versenyek idején van a legtöbb baj, amikor működésbe lép a csordaszellem. Egy szlovéniai eseményen láttam, hogy csak a puszta szerencsén múlt, hogy mindenki épségben szállt le. A viharban aztán dió nagyságú jég esett, kocsik törtek össze" - mondja Susán Péter.

A siklóernyős elismeri, sokszor előfordul, hogy szándékosan repülnek bele a felhőbe, mert "van az úgy, hogy az ember nem bírja megállni". Nagyon nem mindegy viszont, hogy ártatlan, hamar eloszló bárányfelhőről vagy gomolyfelhőről van-e szó. "Felhőben repülni ráadásul szabályellenes, mert ránk a látva repülési, vagyis a VFR-szabályok vonatkoznak. Ha bolyban repülünk, nem szoktunk ilyet csinálni, és GPS nélkül nem próbálnám ki soha."

A vitorlázó repülőgépeket jóval kevésbé fenyegeti az elszívás, mert a végsebességük meghaladhatja a 250 kilométer/órát, vagyis gyorsan elmenekülhetnek. A repülésmeteorológus ugyanezt tanácsolja a sárkányosoknak, siklóernyőzőknek - főleg akkor, ha látják, hogy szürkül a gomolyfelhő alja, mert akkor szinte biztosan zivatarfelhővé alakul.

Ha jók a termikek, és nincs zivatarveszély, akkor csodálatos élmény lehet a zajtalan siklás, és még az is megeshet az emberrel, hogy érdeklődve megbámulja egy sas. Ahogy Susán Péter mondja: "A szépségre megyünk, nem a veszélyre."