Nem tudunk mit kezdeni a hírhedt vörösiszappal

Devecser, 2010. október 11. Egy férfi pakolja háza elé tönkrement berendezési tárgyait 2010. október 11-én az ipari katasztrófa által sújtott Veszprém megyei Devecseren. 2010. október 4-én a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (Mal Zrt.) Ajka melletti tározójából gátszakadás miatt mintegy egymillió köbméternyi mérgező, maró hatású vörösiszap ömlött ki Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely településekre. Mintegy 40 négyzetkilométeres terület lakossága és élővilága van veszélyben. MTI Fotó: Mohai Balázs

A timföldgyártás közben évente milliótonna-számra keletkező, erősen lúgos vörösiszap világszerte gondot jelent, pedig magyar kutatók már harminc éve felvetették az újrahasznosítás lehetőségét.

Napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2010. október 4-én tragikus képekkel került be Magyarország a világsajtóba: átszakadt az ajkai 10-es vörösiszap-tároló fala, emiatt Veszprém megyében Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely között 40 négyzetkilométeres területet öntött el a kiáradt egymillió köbméternyi vörösiszap.

A gátszakadás miatt mintegy egymillió köbméternyi mérgező, maró hatású vörösiszap ömlött ki Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely településekre Forrás: MTI/Mohai Balázs

A helyenként 1-2 méteres vastagságban feltorlódó lúgos iszap tíz emberéletet követelt,

150-en megsérültek, emellett óriási anyagi károkat és kiterjedt környezetszennyezést okozott.

A vörösiszap 70 százaléka lúgoldat, a fennmaradó 30 százalék különféle fém-oxidokat tartalmazó, oldhatatlan szárazanyag.

Emberek a megmaradt értékeiket mentik, miután a hatóságok megnyitották Kolontár azon részét, amelyet két nappal korábban a vörösiszap elzárt, elöntve több tucat házat Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A vörösiszap a maró lúgtartalma miatt fokozottan veszélyes,

máskülönben nem mérgező, hiszen száraz összetevői zömmel ugyanazok az ásványok, amelyek a talajt is alkotják: vas-oxidok és -hidroxidok, alumínium-hidroxidok, nátrium-szilikátok, kalcium-karbonát, kvarc, illetve a ritkafémek közül vanádium és titán (nem oldódó kémiai kötésben).

Millió tonnákban kell számolni

Bő száz éve, a modern alumíniumgyártási módszer (Bayer-eljárás) bevezetése óta jelent halmozódó problémát a gyártás mellékterméke, a vörösiszap, amely hatalmas mennyiségben keletkezik: minden tonna timföld előállítása során 1,2-1,3 tonna káros anyag képződik, és kerül – jobb híján – a felszíni tározókba.

Helyzetkép a környezeti katasztrófa után. Napjainkban is világszerte komoly gondot jelent a növekvő mennyiségű vörösiszap Forrás: MTI/Mohai Balázs

Ma világszerte hárommilliárd tonna vörösiszap van a tárolókban, és ez a gigászi mennyiség évente 120 millió tonnával gyarapodik.

Ajkán 2013 augusztusában a Mal Zrt. leállította a bauxitfeldolgozást, az eddig Magyarországon képződött 50 millió tonna vörösiszapból Ajkán 30 millió tonna, Almásfüzitő és Neszmély mellett 12 millió tonna, Mosonmagyaróváron 8 millió tonna található.

Máshol is csak gyűlik

Európában Franciaország és Görögország küzd a miénkhez hasonló problémával, távolabb pedig Ausztrália. Ezekben az országokban korábban az ajkaihoz hasonló nedves iszapos tárolóban halmozódott a melléktermék, ma már a legtöbb helyen kiszárítva gyűjtik. Régebben egyes területeken az volt a bevett gyakorlat, hogy hajókról a tengerbe öntve "tüntették el" a káros anyagot.

A kombóképen egy családi ház látható a vörösiszap-katasztrófa sújtotta Kolontáron, 2010. október 6-án, valamint az épület bontása után maradt terület, 2011. március 28-án Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Merthogy a vörösiszapnak éppen a tárolásával van gond – ha folyékony, lúgtartalmú iszapként tárolják, az okozhat a magyarországihoz hasonló környezeti katasztrófát, ha viszont kiszárított porként kerül a lerakóba (ez a követendő gyakorlat 2011 óta nálunk is), akkor az a baj, hogy a rendkívül kis méretű porszemcsék között, illetve a felületükön még látszólag száraz állapotban is megtapad némi nátronlúg, igaz, a korábbi 70 helyett már "csak" 30 százalék.

A vörösiszap-hulladéklerakó Ajka határában. Világszerte gondot okoz a vörösiszap tárolása Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

Ám a szél felkapja a fedetlen vörösiszapport, és távolabbi vidékekre is elviheti, növelve a légszennyezettséget. Ezért – megelőzendő a kiporzást – a száraz tárolókat folyamatosan terítik be földdel, és ültetik be növényekkel.

A vörösiszap többféleképpen hasznosítható

A 2010-es katasztrófa idején egyes területeket 3-5 centiméter vastagon borított el vörösiszap, itt a helyreállításhoz elegendő lett volna csupán a szennyezett felső réteget eltávolítani.

Ám mivel a nehézgépek legalább 30-40 centiméter, zömmel tehát szennyezésmentes talajréteget is felmarkoltak volna, más – természetes – módszert javasoltak a hazai környezetkémikus kutatók.

A kis szennyezettségű helyeken a lúgos vörösiszapot savas kémhatású adalékokkal semlegesítették,

majd a talaj tulajdonságait természetes trágyával és műtrágyával javították fel.

A vörösiszap tározó átszakadt gátja Kolontár határában Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

Ezt követően az elegyet tárcsákkal beforgatták a talajba. Ennek a módszernek a fordítottja is ismert: egyes országokban például az ipari szennyezés miatt elsavasodott talajt semlegesítik vörösiszap kiszórásával.

Kínában és Indiában nagy tömegben gyártanak téglát a vörösiszapból:

a viszonylag magas égetési hőmérséklet hatására olyan kémiai reakciók indulnak be az anyagban, amelyek hatására a benne lévő lúg beépül az ásványi tartalomba, és a végtermék üvegszerűen kemény vörös tégla lesz.

Egy férfi gázol az iszapban egy katonai teherautó előtt Devecserben a gátszakadás után Forrás: MTI/Mohai Balázs

Mivel a vörösiszapnak a kis szemcseméret okán nagy a fajlagos felülete, víztisztításra is alkalmas: kiválóan megköti a szennyvízben lévő szerves szennyeződéseket, amelyeket aztán ülepítéssel választanak el a víztől.

Az iszap értékes nyersanyagforrás lehetne

"A nyolcvanas évek közepén kezdtük kutatni a bauxitmaradék újrahasznosítási lehetőségeit, mert a vörösiszap értékes nyersanyagforrás lehetne: rengeteg vasat, titánt, alumíniumot tartalmaz" – mondja az Origo kérdésére Szépvölgyi János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Természettudományi Kutatóközpontjának főigazgató-helyettese.

2010-ben az MTA koordinálta a katasztrofális vörösiszap-áradás utáni helyzetfelméréseket, és tett javaslatokat a kármentesítésre. A feldolgozás egyszersmind a káros anyag majdnem maradéktalan eltüntetését is szolgálná, hiszen a vörösiszap 95 százaléka felhasználható.

Az volt a kiinduló koncepciónk, hogy ha már hozzányúlunk ehhez az anyaghoz, akkor minden alkotóelemét hasznosítsuk."

A képen a Mal iszaptározója Fotó: Polyak Attila - Origo

Csak az ajkai tárolóban lévő, jelenleg hulladéknak tekintett vörösiszapból 8 millió tonna vas, 720 ezer tonna titán, 2,3 millió tonna alumínium lenne kivonható" – teszi hozzá a professzor.

A feldolgozás komoly kezdeti ráfordítást igényel

"A feldolgozás alapelve, hogy lépésenként választjuk el a komponenseket egymástól" – magyarázza Szépvölgyi János. "Eddig arra volt lehetőségünk, hogy az eljárást laboratóriumi méretekben dolgozzuk ki, vagyis az ipari méretekben történő alkalmazása további kutatásokat és fejlesztéseket igényel."

Helybeliek talicskán hordják ki kertjükből a vörösiszapot Devecserben Forrás: MTI/Kovács Tamás

A magyar kutatók a nyolcvanas évek közepén, illetve 2001–2004 között gazdasági számításokat is végeztek: a többféle újrahasznosítási módszer közül volna olyan, amelyiket gazdaságosan, hasznot termelően meg lehetne valósítani, de maga a kiinduló beruházás, tehát az újrahasznosító üzem megépítése komoly költséget jelent.

Az öt évvel ezelőtti gátszakadás helyszíne Fotó: Polyak Attila - Origo

"Többször nekifutottunk annak, hogy más országokkal, például Görögországgal vagy Belgiummal együttműködve továbbfejlesszük az elképzelésünket. Részben európai, részben nemzetközi pályázatokon vettünk részt, de nem kaptunk rá támogatást."

Pedig az utolsó pillanatban vagyunk:

lassan kiöregedik az a szakértői csoport, amelyik évtizedekig foglalkozott az újrahasznosítás lehetséges módjaival.

Önkéntesek dolgoznak a károk felszámolásán 2010. október 10-én Devecserben Forrás: MTI/Mohai Balázs

"Újra kellene értékelni a korábbi vizsgálatokat, és megnézni, hogy a modern kutatási eredményekkel kiegészítve, a mai gazdasági viszonyok mellett melyik és hogyan volna alkalmazható" – összegezte az Origo kérdésére Szépvölgyi János.