A mese elzáródott érzelmi csatornákat nyit fel

Vágólapra másolva!
A mesékkel kapcsolatban azonnal a gyerekek jutnak eszünkbe, a terápia szó hallatán azonban a legkevésbé sem egy kanapén gyötrődő ötévest képzelünk magunk elé. De akkor kit gyógyít a mese és hogyan?
Vágólapra másolva!
Boldizsár Ildikó: Meseterápia, Magvető Kiadó, 2010, 368 oldal, 3490 Ft

Boldizsár Ildikó már a szakdolgozatát is a műmese és a népmese összehasonlításából írta. Az eltelt húsz évben pedig rendíthetetlenül kutatja, elemzi, tipizálja, katalogizálja, osztályozza a meséket, sőt mi több, írja is őket. Aztán egyszer csak ötéves kisfia kórházba kerül, ő pedig mesekutató anyaként mi mást is tehetne, mint mesél neki. Sokat és hangosan, fejből. Aztán észreveszi, hogy a mesét az egész kórterem tágra nyílt szemekkel hallgatja. A fiú szerencsére hamar kikerül a kórházból, az anyuka viszont visszajár, és meséket mond beteg gyerekeknek. Aztán felnőtteknek is. Később egyre pontosabb tudása van arról, hogy melyik mesére van szüksége egy huszonnégy hetes koraszülöttnek, melyikre egy leküzdhetetlen betegségben szenvedőnek, és mi segít az élet-halál mezsgyéjén táncolóknak. Felismeri, hogy mesékkel nemcsak a szomatikus betegségeket lehet legyőzni, de a lelki elakadásokat is át lehet lépni a segítségével. Így kezdi el a meséket terápiás céllal alkalmazni. Nincs pszichológus diplomája, de nincs is rá szüksége, mert nem analizál, hanem összehozza a mesét az emberrel. Minden, amit tud, azt a mesékből tudja. És ha az ember több ezer mesét ismer, akkor több ezer év kollektív bölcsességét birtokolja.

Az olvasó elnyeri méltó jutalmát

A meseterápia, ahogy megtudjuk könyvéből - Meseterápia - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban -, nem a pszichológia oldaláról közelít, nem a háttérben húzódó lelki struktúrákat kutatja, hanem arra biztat, hogy engedjük be a történetbe kódolt közösségi tudást. A terápia a mesék bölcsességéből merít, abból a tudásból, amellyel a mesehősök mindig képesek megoldani a problémákat. Az összes mesének mindig ugyanaz az alaphelyzete: van egy egyensúlyi állapot, amely megbomlik, és van egy hős, aki ebből a megbomlott egyensúlyból kiutat talál. A mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy minden rendbe hozható. Nem ismerünk olyan mesehősöket, akik feladták, és történetük az egyensúly helyreállítása nélkül fejeződött volna be. A Boldizsár Ildikó által létrehozott terápia a meséknek ezt az alapvetését használja fel. Hogy igenis meg lehet oldani mindent, még akkor is, ha a megoldáshoz vezető úton tizenkét fejű sárkányok állnak. Ha a mesehősöknek sikerül, nekünk is sikerülhet, csak engedni kell, hogy a mesékbe kódolt tudás segítse saját életünket. A szerző állítja, hogy az életben minden helyzetnek megvan a mesebeli párja, de mindenki csak annyit ért meg egy meséből, amennyit el tud viselni.

Boldizsár Ildikó

A könyv, bár korrekt tudományossággal, mégiscsak hosszan vezet végig a meseterápia elméletén. Sokat megtudhatunk híres mesekutatók és lélekgyógyászok elméleteiről, a mesék típusairól, szimbolikájáról, sámánisztikus eredetéről, motívumrendszerének szövevényeiről. Mire az olvasó a terápia gyakorlati részéhez ér, már épp kollokválhatna meseesztétikából. De ahogy a mesékben a jó elnyeri jutalmát, úgy a kitartó olvasó is megkapja, amire vár. A könyv utolsó harmadában a szerző három közismert mesén keresztül mutatja be három paciense gyógyulásának történetét. Az esettanulmányok jól példázzák, hogyan hatnak a mesék. Megtudjuk, hogy konkrétan honnan indul minden terápia, és hogyan érkezik az üveghegyen is túlra. Az eseteket úgy válogatta össze a szerző, hogy éppenséggel bármelyikben magunkra ismerhetünk.

Meseház állami gondozottaknak

A meseterápiáért stílszerűen meseközpontba kell menni. 2010. szeptember 30-án, a Népmese napján megnyílt Palóznakon a világ első Meseterápia Központja. "Azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek hoztuk létre, akik fizikailag és mentálisan is egészségesnek számítanak, de életük bizonyos pontján olyan nehézségekbe ütköztek, amelyekkel nem tudnak segítség nélkül megbirkózni" - írják honlapjukon az alapítók.

Meseház a paloznaki Meseközpontban

A meseterápiás központot elsősorban állami gondozott gyerekek számára hozták létre, mert a mintaadó háttér hiányától ők szenvednek leginkább, de családterápiás tanfolyamokat is indítanak, olyan családok számára, ahol gyerekek és szülők között megértési nehézségek keletkeznek: például a dackorszakokban vagy serdülőkorban. Sajnos erre az évre már az összes időpontjuk betelt, így egyelőre marad a meseolvasás és -hallgatás: elő a Világszép Nádszálkisasszonnyal! (A könyvben egyébként jó iránymutatókat találunk arra nézve, hogy milyen mesegyűjtéseket és kiadásokat érdemes forgatni. Itt pedig egy jó honlapot találunk, mesékkel, magyarázatokkal.)

BOLDIZSÁR ILDIKÓ
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett esztétika-magyar-népművelés szakon. Diplomamunkáját Balassa Péterhez írta a nép- és műmesék összehasonlító elemzéséről. Az egyetem után az Országos Széchényi Könyvtárban, majd a Pesti Szalon Kiadóban dolgozott szerkesztőként, 2000-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségének főszerkesztője lett, majd 2004-től a Magvető Kiadóban tölti be ezt a pozíciót. 1998-ban nyerte el a néprajztudomány kandidátusa fokozatot. Az értekezés könyv formájában is megjelent: Varázslás és fogyókúra - Mesék, mesemondók, motívumok (JAK-Kijárat 1997). Másik elméleti munkája a Mesepoétika című kötet (Akadémiai Kiadó, 2004). Meseterapeutaként 1996-ban kezdett dolgozni, gyerekkórházakba járt mesét mondani a betegeknek. 1991-ben jelent meg első mesekönyve Amália álmai - Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról (Lánchíd) címmel, amely a megjelenés évében Az Év Könyve Artisjus-díjat kapott. 1997-ben látott napvilágot a Fekete Világkerülő Ember (Elektra Kiadóház) című kötete is, amely IBBY-díjat kapott. Egyes meséit lefordították angol, olasz, francia és német nyelvre. 1993 óta óraadóként több főiskolán és egyetemen tanít meseesztétikát.


Tímár Anetta