Usa For Africa: kulisszatitkok

2005.01.27. 15:32

Húsz év után visszatér a hatvanmillió dollárnál is több pénzt hozó We are the World. Ezúttal nem az éhező afrikaiakon, hanem az AIDS és a cunami áldozatain igyekeznek segíteni. Néhány szemtanú nosztalgiából felidézte, miképp mentek régen a dolgok.

Az USA For Africa által felvett, Grammyt is nyert jótékonysági kislemez - melyen olyan neves előadók szerepeltek, mint Bruce Springsteen, Paul Simon, Tina Turner, Huey Lewis, Ray Charles, Diana Ross, Bob Dylan, Kim Carnes, Al Jarrau, Michael Jackson vagy Stevie Wonder - visszatér a lemezboltokba, de ezúttal az AIDS és a délkelet-ázsiai szökőár túlélői lesznek a kedvezményezettek - holott az afrikai probléma sem oldódott meg az elmúlt húsz évben. A dal egy két cédéből álló DVD-csomag része, és február elején lesz hozzáférhető. A szám megszületését több száz rádióadó is azzal ünnepelné, hogy egy időben leadják a szerzeményt.

Az eredeti kislemez húsz év alatt több mint 60 millió dollárt hozott az Afrikában tevékenykedő segélyszervezetek számlájára - ezúttal viszont AIDS-kezelésekre, megelőzési programokra és a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa túlélőinek megsegítésére fordítják majd a bevételt. A dal 1985. március 7-én jelent meg, és az első héten egészen parádés módon 800 ezer fogyott belőle. Egy évre rá két Grammyt is kapott.

A We Are The World az amerikai sztárok válasza volt az 1984-es Bob Geldof-projektre, a Band Aid nevű alkalmi formáció által felvett Do They Know It's Christmas című dalra. A Lionel Richie és Michael Jackson által írt dal hétperces verzióját 1985. január 28-án vették fel, tizenkét órányi munkával. A legnehezebb az egészben az volt, hogy összetereljenek negyvenöt amerikai zenész-énekest - és lehetőleg olyanokat, akik az élmezőnyhöz tartoznak. A most megjelenő dupla DVD épp erre a napra fókuszál azzal, hogy egy négyórás, a felvétel napján felvett anyagot tartalmaz.

Vannak, akik még élesen emlékeznek arra a húsz évvel ezelőtti napra, a hollywoodi A&M Studios helyszínre, a sztárok érkezésére. Bár minden népszerű popcsillag tudta, hogy ez nem róla szól elsősorban, mégis volt némi feszültség a felvételek során. Ken Kragen menedzser-szervező például emlékszik egy ellentétre, ami a keményebb zenéket preferáló muzsikusok és a lágyabb melódiák hívei, a popsztárok közt feszült.

"A rockerek nem nagyon foglalkoztak a dallal, és nem akartak a felvételkor a nem rockerek mellé állni. Attól féltek, hogy a közös kép rontana az ő képükön, nem lennének hitelesek" - magyarázta. Állítólag Springsteen mentette meg a helyzetet, a rajongók és társak által Bossnak hívott gitáros-énekes teremtett rendet a gyerekesen viselkedő, felnőtt zenészek között, mire a zendülés megszűnt, és mindenki elfoglalta a helyét.

"Mindenki teljesen kész volt attól, hogy Ray Charles megjelent. Ugyanakkor mindenki le volt nyűgözve attól is, hogy ott volt Bob Dylan is, kivéve magát Bob Dylant - ő viszont halálra volt rémülve azoktól a fazonoktól, akik ott voltak" - mesélte Kragen.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK