A független szektor ébredt korábban - lemezajánló

Még a közepesen híresnek számító zenekarok is pihennek még januárban, úgyhogy e heti lemezajánlónkban csak független előadókról olvashatnak, de ez nem jelenti azt, hogy ismeretlenekről lenne szó. Itt van mindjárt Cat Power, aki borítékolható, hogy rövidesen a legkedveltebb amerikai énekes-dalszerzőnők közé tartozik majd. Itt van továbbá a mai déli rockzene zászlóshajójának számító Drive-By Truckers, a megdöbbentően tehetséges MGMT és a pszichedelikus rockzene megmentőjének kikiáltott Black Mountain.

MGMT: Oracular Spectacular

Várakozások: Ha van helyi színtér 2008-ban, amire majd oda kell figyelni, akkor Brooklyn feltétlenül az. A New York-i városrész termelte ki magából az utóbbi idők egyik legtöbbet dicsért új amerikai zenekarát, a befutás előtt álló Vampire Weekendet, a tavalyi év egyik kritikai favoritjának bizonyult Yeasayert és az MGMT duót is (mely szó egyébként a management rövidítése). Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser duója a másik két említett zenekarhoz hasonlóan meglehetősen összetett és széleskörű hatásokat mutató zenei világban mozog, ám velük ellentétben ők maradnak az angolszász kultúrkörnél, és hanyagolják a világzenei elemeket. Az MGMT első albuma digitális formában szép csendben már tavaly októberben kijött, de a hivatalos megjelenés erre a hétre esik. A duó azzal keltett feltűnést, hogy a legtöbb fegyvertársával ellentétben nem egy független kiadóhoz szerződtek le, hanem a Sony-BMG divízióba tartozó Columbiát választották, no meg azzal is, hogy a Rolling Stone azon tíz előadó közé sorolta, melyre majd oda kell figyelni idén.

Eredmény: Az MGMT nem vacakolt, hanem mindent összeöntött, amit csak talált a konyhában, és az eredmény meglepően eredeti lett. Tény, hogy a Flaming Lips és a Mercury Rev lemezeiről ismert megalomániás producer, Dave Fridmann alaposan rajta hagyta a keze nyomát az albumon, amely ennek megfelelően pont az ellenkezője annak a hálószoba-hangzásnak, amit az ember a két fiatal előéletét ismerve elvárna. Az indító Time To Pretend szintetizátorokkal színezett álomszerű popdal a hírnév előnyeiről, de a sorban következő Weekend Wars még ezt is lepipálja, csodaszépen hömpölygő pszichedelikus álomkép, melyben a Hunky Dory-korszakbeli Bowie találkozik a lehető legmonumentálisabb progresszív rockos körítéssel, és így tovább. Elektropop, neo-pszichedélia és csináld magad-indie pop keverednek furcsán olyan mai előadók világával, mint mondjuk a Scissor Sisters. Egy rendkívül reményteli bemutatkozás, egyszerre teljesen elszállt és ellenállhatatlanul fülbemászó - tényleg megérdemelnék ezek a fiúk az áttörést, bár ahhoz biztosan túl bonyolult a lemez.

Kiknek ajánlható: Aki nem fél a kicsit kifacsart és bizarr popzenétől, és nem ijed meg attól, ha egy mondatban hall olyan kifejezéseket, mint a progresszív rock és a szintipop.

Olyan, mint: Két elszállt fiatalember Csodaországban.

(IB)