Holland menekültek a Keleti pályaudvaron

Március 11-én érkeznek a pusztító szökőár elől menekülő hollandok a budapesti Keleti pályaudvarra. Hajós András, a magyar kormány szóvivője és hivatalos cunami-megbízott fogadja az érkezőket. Ez az abszurd szituáció persze csak Ardai Petra, a Holland Cunami című rendhagyó színielőadás rendezőjének agyából pattant ki, de ő néhány este erejéig megvalósítja a lehetetlent a Keleti pályaudvar egyik használaton kívüli termében. "Szerettem volna megfordítani a kockát" - mondja a 17 éve felváltva Hollandiában és Magyarországon élő művész, aki videóinterjúkból és beszélgetésekből összeszőtt interaktív előadásában megmutatja, hogy sok sztereotípia él bennünk Hollandiáról. A tolerancia és szabadság Mekkája? Nem biztos... Önismerettréning és kulturális énképtúra a LOW Fesztivál zászlaja alatt egy bátor holland-magyar művészcsoport előadásában.

"Az ötlet egy taxiban ülve született" - meséli Ardai Petra, a Holland Cunami koncepciójának kiötlője. "A magyar taxisok zseniálisak, ha kifogsz egyet. Az enyémmel arról beszélgettünk, hogy milyen sok holland költözik ide, Magyarországra, és hogy biztosan a cunami elől menekülnek. Akik most érkeznek, ők az okosabbak, mert most még olcsóbban lehet ingatlant vásárolni."

Az a szökőár, amelynek japán nevét a Délkelet-Ázsia partjait 2004 karácsonyán ért pusztítás óta mindenki megtanulta, Hollandiában meteorológiai és geológiai képtelenség lenne, az óriás hullámok elől a Kárpát-medencébe menekülő hollandok gondolata már csak emiatt is abszurd. A címben szereplő cunami azonban Hollandiával kapcsolatban más jelentést is kap: mióta a jobboldali Szabadság Párt vezetője, Geert Wilders kijelentette, hogy az iszlám bevándorlók cunamija elárasztotta az országot, a szó összekapcsolódik a bevándorláspolitika, illetve a tolerancia kérdésével is.

"Az ötlet nagyon megfogott" - meséli Ardai Petra. "Van benne dráma, és van benne vicc is. A hollandok el vannak telve maguktól. Érdekes egy ilyen fiktív történettel szembesíteni őket: mit tennének, ha menniük kellene egy másik országba? Olyan ez a cunami-történet, mint a kontrasztanyag a röntgenben, sok mindent megmutat. Kérdezel, és kinyílik Pandora szelencéje."

Ardai Petra és a köré csoportosuló SPACE nevű művészeti műhely már korábban megmutatta, hogy szívesen alkalmaz szokatlan, konfrontatív módszereket: 1956-tal foglalkozó Emlékmű a jelennek című darabjuk tavaly a Trafó vendége volt. Az "előadás" valójában egy sétából és hangjátékból állt: a nézők (hallgatók) színházterem helyett Budapest emlékekkel terhes utcáit járták be egy iPoddal. A folyamatosan hallható hangjáték a jövőben játszódott, résztvevők egy későbbi, apokaliptikus kor turistáiként egy skanzen történeti tudatépítő túrájának útvonalait járták be.

A Holland Cunami születéséről mesél Ardai Petra, és mellette felbukkan a mitikus taxis

Ardai Petra Amszterdamban tanult színművészetet - ott ez a típusú képzés magában foglalja a dramaturgia, a mozgásszínház vagy éppen a videoművészet okítását is. Talán éppen kreativitásra ösztönző, átfogó művészeti szemlélet tehet róla, hogy Petráék most a Keletibe terveznek holland cunamit vizionáló "áldoku krízisszínházat".

"Az előadásban szerepelnek videóinterjúk, amiket még otthon készítettünk" - magyarázza Petra a háttérben pörgő film előtt a próbateremben. A vásznon két fiút látunk, amint éppen egy kanapén ülve magyaráznak. "Ők a barátaim, együtt élnek. Beszélgettem jól szituált, két gyermekes családdal is, akik olyan tökéletesek, hogy még a kutya is patyolatfehér, és 82 éves idős holland házaspárral, mohamedán anyukával, horvát bevándorlóval. Nem reprezentatív minta szociológiai értelemben, de törekedtünk rá, hogy különböző emberekkel beszélgessünk. Voltak közöttük olyanok, akik "igazi" hollandoknak tartják magukat, és voltak más országokból érkező emberek is. Érdekes volt, hogyan gondolkoznak: az elképzelt cunamira épített áltörténet tulajdonképpen apropó volt, hogy toleranciáról, idegengyűlöletről, más kultúrákról, nyitottságról beszélgessünk."

Ardai Petra a vetítővászon előtt

A stáb éppen az Artus próbatermeiben finomít a videóinterjúkon, a képeken feltűnnek ismeretlen arcok, Petra fordítgat, a többiek a keverőpultnál dolgoznak. Azt hinné a kívülálló, hogy filmet készítenek, nem színházi darabot. Hogy lesz ebből interaktív színdarab?

"Nem lövöm le a poént, inkább jöjjön el, aki kíváncsi" - buzdít Petra. "Annyit elárulhatunk, hogy a pályaudvar bal szárnyában egy ritkán használt termet rendeztük be restinek, itt ülnek majd a nézők az asztaloknál, amikor megérkeznek a menekültek. Valóban Hajós András fogja őket fogadni."

Az előadás gerincét azok a felvételek adják, amelyekből kiderül, mit szólnak hozzánk - és egymáshoz - a hollandok, de a közönség sem fog csendben ülni. Az ő véleményére is kíváncsiak az alkotók.

"Kérdezünk, és játszunk: afféle szerepjáték is kicsit"- mondja Ardai Petra. "Azokról, akiktől engedélyt kapunk, szeretnénk felvételeket is készíteni, hogy a darab őszi holland premierjén már megmutathassuk azt is, hogyan reagáltak a magyarok."