Herta Müller német írónő kapta idén az irodalmi Nobel-díjat

Herta Müller romániai születésű, Németországban élő írónő kapta a 2009-es irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Akadémia "költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért" ítélte neki a díjat. Személyében a diktatúra tapasztalatának egyik kiemelkedő közvetítője kapott elismerést. 

Herta Müller

2009 irodalmi Nobel-díjasa Herta Müller német írónő - jelentette be csütörtökön tizenegy órakor Stockholmban Peter Englund, a Nobel-bizottság főtitkára. A romániai születésű német írónő prózát és verseket egyaránt ír, köteteiben a diktatúrában szerzett tapasztalatait örökíti meg. Számos irodalmi díjjal jutalmazták munkásságát az elmúlt években. Magyarul eddig egyetlen könyve jelent meg, címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995). 2004-ben járt Magyarországon, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt. A Nobel-díjat ünnepélyesen december 10-én veheti át Stockholmban, az érmet személyesen a svéd uralkodó, Károly Gusztáv nyújtja át. A díjjal 10 millió korona jár, ami megközelítőleg 262 millió forintnak felel meg.

Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, egy Nitzkydorf nevű sváb faluban. Édesapja SS-tisztként szolgált a második világháború idején, édesanyja nem sokkal utána öt évet töltött egy szovjet munkatáborban. A Temesvári Egyetemen germanisztikát és romanisztikát hallgatott a hetvenes évek elején. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is. Négy társával együtt megalapította az Aktionsgruppe Banat (Bánáti Akciócsoport) nevű művészeti csoportot, akikkel együtt a romániai német ellenzék határozott képviselője volt. A Ceausescu-diktatúra titkosrendőrsége, a Securitate nem nézte jó szemmel a független művészi szellemet hirdető csoportosulást. Mikor nem sikerült beszervezniük, elbocsátották tanári állásából. Egy ideig egy autógyárban dolgozott fordítóként, és német nyelvórákat tartott, majd 1987 elején, a rendszerváltás előtt két évvel költözött át a zaklatás elől Németországba férjével.

Írói munkásságára letörölhetlenül rányomta bélyegét a diktatúrában töltött 34 év, írásainak egyik jellemzője a szavak megválogatása, a velük való jelentésbeli játék. "Szkepticizmussal használja a nyelvet" - fogalmazott a Svéd Akadémia főtitkára, mivel a diktatúra folyamatosan torzítja, "korrumpálja" a nyelvet.  

"Már elmúltam harmincéves, és bár minden német szót értettem, Németországban gyakran mégsem értettem a helyzeteket" - mesélte az írónő 2004-ben, magyarországi látogatásakor. "Rájöttem, hogy a nyelv, ez az úgynevezett közös nyelv csak az egyik síkját jelenti a megértésnek. Például a rendőr szó egészen mást jelentett Németországban, mint Romániában, a diktatúrában."  A Der König verneigt sich und tötet (A király meghajol és gyilkol) című kötetének középpontjában is a totalitárius állam manipulált nyelve áll.

"A TÉMA NEM HAGY SZABADULNI"

Az irodalmi Nobel-díj kihirdetése után pár perccel telefonon keresték meg a Svéd Akadémia munkatársai Herta Müller írónőt, aki természetesen nagyon boldog volt, és örömmel válaszolgatott a kérdésekre. Elmesélte, hogy régen, még Romániában mikor azt gondolta, nincs keresnivalója a világon, írt. Ez volt az ő megoldása: "ez adta meg a tudatot, hogy létezem". Az újságíró azt kérdezte még tőle, miért ír még mindig a diktatúráról, hiszen jó ideje demokráciában él. "Több mint 30 évig éltem abban a diktatúrában, a sérülések ehhez kapcsolódnak bennem" - válaszolta erre. "A téma keres engem, nem hagy szabadulni. Muszáj erről írnom."

Kitelepülése előtt három évvel korábban, 1984-ben már megjelent egy kötete Németországban Niederungen címmel (Lapályok, Romániában 1982-ben adták ki, erősen cenzúrázva), ekkor ki is látogatott Frankfurtba, a könyvfesztivál vendége volt, de még nem akarta elhagyni Romániát. 

"Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki" nyilatkozta erről később. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie."

Németországban egymást követték további művei - máig húsznál több kötet: elbeszélések, regények, esszék, amelyek mind a diktatúrában élő emberek tapasztalatait közvetítik. Választott hazájában az egyik legfontosabb szerzőnek tartják.

"A Németországba kitelepült romániai német írók legkiválóbbja, (...) a megélt diktatúra és a diktatúra szorításában megélt kisebbségi lét legmélyebbre ható elemzője" - mutatta be őt Komáromi Sándor irodalomkritikus. Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés

Ezt a könyvét ajánlotta a Peter Englund is, a Nobel-bizottság főtitkára, amikor azt kérdezték tőle, az írónő mely művével érdemes kezdeni az ismerkedést. (A kötet elolvasható az interneten, angol nyelven.) Az 1994-ben írt könyv erősen önéletrajzi, az írónő fiatal éveit rögzíti, amikor az akciócsoportot alapították barátaival. A regény szintén öt barátról szól, akiket az egyetem elvégzése után a Ceausescu-rezsim hatóságai különböző városokba rendelnek. Ők rejtjeles levelekben próbálják fenntartani a kapcsolatot, míg aztán az üldözés kibírhatatlanná válik számukra, és egymástól is elidegenednek.

Legutolsó regénye, az idén megjelent Atemschaukel egy másik, fontos írói hagyománnyal, a  lágerirodalommal mutat kapcsolatot, többek közt Primo Levi, Kertész Imre műveivel. A regény azt mutatja be, hogyan hurcolják el a bánáti svábokat a GULAG-ra, és hogyan veszti el - sok más társával együtt - kontrollját a szovjet munkatáborban egy fiatal fiú, Leopold Auberg saját élete fölött. Az írónő a túlélők emlékeire hagyatkozva írta meg regényét.  

Herta Müller legújabb könmyvéről beszél (angol nyelvű riport)