Yonderboi: A zene csak érzelmileg noszogat

2010.05.08. 19:03

Egy titkos fanatikus rajongótáborral egyetemben valljuk, a hangjáték nem a rádió hőskorával együtt letűnt műfaj. Ennek bizonyítására sorozatunkban olyan hangjátékokra hívjuk fel az olvasók figyelmét, amelyek megújítva és modernizálva viszik tovább a műfaj hagyományait. Harmadik cikkünk azért forradalmi, mert most először olyan hangjátékot mutatunk be, amelyben nem regény, hanem költészet kapott hangmintákból szőtt új köntöst. Magyarország világsztár elektronikus zenei komponistája, ifjabb Fogarasi László, közismertebb nevén Yonderboi harmadik albumának megfeszített munkálatait függesztette fel a kedvünkért, hogy meséljen Márkus László és Haumann Péter orgánumáról, kedvenc verseiről és érzelmi noszogatásról. Pilinszkyről kiderül, női hangja van, valamint orosz kortárs zenével még megrázóbbnak ható versei. A mix letölthető oldalunkról.

- Ha jól tudom, ezt a mixet a Petőfi rádió Mixmag című hangjátéksorozatába készítetted. Hogy kerültél bele ebbe?

- Igaziból ez volt az első a sorozatban, a prototípus. Ezzel indult a Mixmag. Jó régen volt ez már, 2003 körül. A Szellemidézés című rádióműsorban ismertem meg Turai Tamást (a Magyar Rádió Rádiószínházának dramaturgja, számos hangjáték rendezője és a Mixmag szerkesztője - a szerk.). Az ő ötlete volt, hogy olyan műsort szeretne csinálni, amelyben az irodalom ütközik a modern zenével. Kitartó telefonjainak köszönhetően végül tényleg el is készült a mix, Egyenes labirintus címmel. Nem voltak szigorúan lefektetett szabályok, szabad kezet kaptak az alkotók. Konkrét ötletem a mix tematikáját illetően nem volt előre, szóval meglátogattam Vajdai Vili barátomat, felmarkoltam nála egy halom verslemezt, és napokig csak hallgattam őket otthon. Az egész nagyon ösztönös folyamat volt, olyan, mint egy asszociációs játék: a verseket hallgatva beugrottak zenék, és aztán így megtalálták egymást a párok. Ez szerintem nagyon izgalmas: térben meg időben teljesen más helyekről való dolgok kerülnek össze. Léteznek fura kapcsolatok és vonzások, amelyekre így rá lehet találni.

- A verseket hogy választottad ki?

- Ösztönösen, személyes ízlés alapján. Elsősorban zeneileg is jól hangzó szövegeket kerestem, vagyis olyanokat, ahol nem csak maga a vers rendelkezik zeneiséggel, hanem az előadó is. Haumann Péter és Márkus László például köztudottan ilyenek. Pilinszky hangja viszont nagy felfedezés volt számomra. Mindig szerettem a dolgait, meg láttam filmen is, ott is nagyon szimpatikus volt, de a hangjában rejlő komplex zeneiség meglepett.

- De ehhez az is kell, hogy megtaláld azt a zenét, amivel működik, mert ugyanaz vagy hasonló a ritmikája.

- Valamennyire igen. Persze néha manipuláltam is, picit ráigazítottam a szavakat a ritmusra. De nem túlzottan. A kulcspontokon, ahol igazán jól működik a mix, ott nem is nagyon kellett igazítani. Számomra is nagyon meglepő volt például Márkus a Ne higgy című versben (Szép Ernő költeménye - a szerk.), ahol tökéletesen kijöttek a versmondás pontjai a zene dramaturgiai pontjaira. De több ilyen kellemes véletlen is volt.

- Ez nagyon fura. Akkor a versmondás zeneisége jobban megfogott, mint a vers jelentése?

- Szerintem ez nem választható el. Hiába jó a szöveg, ha nincs jól interpretálva. Ha a zeneisége nem szép a beszédnek, akkor a felvétel számomra nem használható, hiszen az a cél, hogy hangzó anyagot csináljak.

- Volt olyan vers, amelyik nagy kedvenced volt, de ki kellett hagynod, mert nem stimmelt ez a fajta zeneisége?

- Nem, de olyan volt, hogy valamit kerestem, de nem találtam meg senki előadásában. Már nem emlékszem pontosan, melyik volt. Olyan dolog viszont több minden is bekerült, amit csak papíron olvasva biztosan nem választok ki, mondjuk, Ady vagy A fösvény részletei. 

- Mennyi ideig tartott ezt a mixet megcsinálni?

- Négy-öt nap volt, de az intenzíven, majdnem nonstop. Nagyon a nyakamon volt már, halasztgattam egy ideje... valamint szerencsésen is alakult, mivel ez éppen egy olyan időszak volt, amikor okosabbat nem is tudtam volna csinálni, mint verseket hallgatni egész nap. Van, amikor jobb elmerülni mások gondolataiban, mint a sajátjaidban.

YONDERBOI: EGYENES LABIRINTUS (VERSES MIX)

Yonderboi Egyenes labirintus címet viselő mixe azért csodálatos, mert egészen új dolgokat tanít költészetről, irodalomról akkor, amikor - valljuk be őszintén - a Kaláka vagy Halász Judit versalapú naiv folkdalain kívül alig van élő kapcsolatunk versekkel. Valószínűleg zeneszerzői zsonglőrmutatvány kell ehhez az alkímiához, de az biztos, hogy a hipnotikus hangú színészek (Márkus László, Haumann Péter stb.) és a lebegő zene valahogy finoman beleszuggerálnak egy olyan lelkiállapotba, ahonnan igenis van még átjárás a versek birodalmába. Még az olvasva értelmetlennek ható mondatok is értelmet és súlyt kapnak a fülben.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Lehetne ez a mix hatásvadász filmzenei aláfestéssel megdúcolt Vers mindenkinek, de nem az; és ehhez kell Yonderboi zenei intelligenciája, ami rátalál az egyensúlyra távolságtartás és érzelmesség között. Ezernyi apróságra fel lehet még figyelni a mix hallgatása közben, olyanokra, mint hogy a "dalol a tenger" sorok alatt hullámzó ritmusú a zene, vagy hogy valahol a hangerő lehúzásával meg vannak szaggatva a mondatok, vagy hogy a Pilinszky-vers végére ("röpülünk") zseniálisan van ráillesztve a zenei klimax. De az igazi élmény nem ez, hanem végigkövetni a durván 40 perces mix érzelmi-hangulati ívét. Ahogy haladunk előre, úgy ereszkedünk bele szépen a vicceskedés után a morálfilozófia mély és sötét kútjába, ahol megsejteni dolgokat végső soron az irodalom (egyik) célja. Pátosz nincs, csak Pilinszky beszél szikáran.

Letöltés MP3-ban: Egyenes labirintus (38:34)*

A mixben részleteiben vagy egészében elhangzanak a következő költemények:

Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Pósa bácsi: Ninácska - részletek (Haumann Péter)
William Shakespeare: Ahogy tetszik - részlet (Jacques monológja) (Márkus László)
Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Szép Ernő: Dal (Haumann Péter)
Moliére: A fösvény (Harpagon monológja, részletek, Illyés Gyula fordításában) (Márkus László)
Babits Mihály: Cigány a siralomházban - részlet (Gábor Miklós)
Babits Mihály: Jónás könyve - részlet (Harmadik rész) (Ascher Oszkár)
Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Ady Endre: Moslék-ország (Haumann Péter)

Pilinszky János: Aranykori töredék  (Pilinszky János)
Szép Ernő: Ne higgy (Márkus László)
Weöres Sándor: Önarckép (Márkus László)
Pilinszky János: Sztavrogin visszatér (Pilinszky János)
Ady Endre: Egyedül a tengerrel  (Gábor Miklós)
Pilinszky János: Egyenes labirintus (Pilinszky János)
Pilinszky János: Terek (Pilinszky János)

* Jobb egérgombbal rákattintasz, "Cél mentése másként" ("Save target as"), és már indul is a letöltés.

- A mixnek van egy érdekes hangulati íve. Viccesen kezdődik, de a végére eljut a nagyon megrázóig. Ezt hogy találtad ki?

- Közben alakult ki ez is. Nem az volt, hogy előre megterveztem papíron, hogy ennek ezt az utat kell bejárnia, hanem csak elkezdtem kísérletezni. Először azt gondoltam, hogy Karinthy Így írtok ti-je, némi vicces nevetgélős instrumentál hiphop zenével, ki fogja tenni az egészet. De ugye a legritkább esetben haladnak a dolgok tervszerűen - szerencsére. Engem is meglepett, hogy egyszer csak az egész elkezdett teljesen átalakulni. Pilinszky Aranykori töredék-e volt az, ami teljesen átformálta az eredeti ívet.

- Én először nem ismertem föl Pilinszky hangját, kábé egy Temessy Hédi-típusú elegáns, idős színésznőt képzeltem el ahhoz a hanghoz.

- Igen, Pilinszky csodálatos androgün-figura, elképesztő, ahogy beszél. Az a hang messze felette áll annak, hogy női vagy férfi. És ritka bravúr, hogy egy szerző ennyire magas minőségben tudja tolmácsolni a saját írásait, gondolatait. Alkotó és alkotás közötti harmóniát sugároznak ezek a felvételek. Számomra az ő amúgy is tisztelt munkássága így, a saját hangján, még sokkal többé, hitelesebbé válik.

- A két utolsó Pilinszky-vers alatt egy nagyon szép szám szól, amitől még drámaibb lesz a vége a mixnek. Vonósok szólnak, emlékszel rá? Az micsoda?

- Egy Alexei Aigui Ensemble nevű fiatal orosz kortárs zenekar. 2001-ben a backstage-be hozták be nekem a lemezüket Moszkvában, azon volt ez a fantasztikus darab. Balett- és varietézenéket írnak főként, úgy tudom.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még képeket!  |  Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Fura, mert amikor hallgattam ezt a mixet, azt éreztem, hogy hirtelen megértettem, miről szól Pilinszky költészete.

- Érdekes, amit mondasz. Készítés közben nekem is több versnél fordult elő, hogy akkor nyílt ki, amikor a zenét alátettem. Szerintem ez a módja a vershallgatásnak többet segíthet, hogy közelebb kerüljön a befogadó a vers, illetve a költészet valódi lényegéhez, mint egy szárazon vett elemzés, ahol izzadva boncolnak. A zene viszont csak érzelmileg noszogat, nem konkrétumot sulykol... csupán rásegít a szerző eredeti szavaira. Elhelyezi egy univerzumban, ami könnyíti a befogadást. A mai ember amúgy is túlterhelt, több ingerre van szüksége egyszerre, hogy valami átjusson a homlokán.

- Akkor ezek szerint az egész az Így írtok ti-ből indult ki. Mi volt meg legelőször a mixből?

- Az eleje. A versek sorrendje eléggé tükrözi a kronológiát, vagyis elkezdtem, aztán így sorban haladtam előre.

- Az elején a szerkesztő bácsis részt honnan szedted? Nagyon vicces.

- Van Haumann Péternek egy komplett Így írtok ti-albuma, arról. Az egyik oldalon megtaláltam azt, hogy Fogarasi, a másikon meg azt, hogy László, és összevágtam ezeket. A Fogarasi talán a Babits tájékon van (Babits négy évig tanított a fogarasi gimnáziumban, és erről Karinthy is viccesen megemlékezik az Így írtok ti-ben - a szerk.), a Lászlót már nem tudom. Aztán Márkus Lászlónak volt egy albuma, amire ő válogatta a számára legfontosabb verseket és darabrészleteket. Ott találtam Szép Ernőtől a Ne higgy-et meg az Önarckép-et Weöres Sándortól. A harmadik főpillér pedig a Pilinszky-lemez volt. Itt van még Gábor Miklós híres Egyedül a tengerrel interpretációja is, ami azért érdekes, mert Adyt sose szerettem igazán, de ez a felvétel mégis remekül működött zenével, és el tudtam fogadni. De lehet, hogy utólag a mixből kivenném.

- A kedvenc részed az Aranykori töredék, ugye?

- Hú, nehéz választani...de az utolsó két Pilinszky-vers, az Egyenes labirintus meg a Terek   is fontos. Illetve a Ne higgy Szép Ernőtől, meg az Önarckép Weöres Sándortól. És majdnem elfelejtettem, de a zseniális Ascher Oszkár is közreműködik Jónás imájá-val.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még képeket!  |  Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- A háborús Szép Ernő-vers eléggé meglepő, mert valahogy Szép Ernőről más kép él az emberben, sokkal inkább olyannak képzeled, mint amilyen a mixben is szereplő Így írtok ti-féle paródia a csörgővel (a Dal című - a szerk.). Hogy ilyen hisztis gyerek. Ott egyébként mit csináltál a Haumann hangjával, hogy olyan nyafogós lett? Olyan, mintha tényleg egy hisztis gyerek lenne.

- Semmit. A Haumann elképesztő. Olyan hangok jönnek ki a száján, hogy azt nem hiszed el. Minimum három ember lakik a torkában. A Weöres Sándor-vers is amúgy olyan szerintem, hogy szembemegy azzal, amit a legtöbb ember elképzel Weöresről. Legalábbis a Bóbitá-hoz képest ez elég furcsa vers.

- Te milyen hasonló verses mixről tudsz még?

- Egész korai hazai elektronikus zenékben is hallottam már olyat, hogy betettek egy-két sort.

- De olyan, mint a tiéd, egész versek összefűzve?

- Nem hallottam az összes Mixmagot, lehet, hogy volt még. Szerintem egyébként ez az egész fantasztikus kezdeményezés volt, jó lenne ezt jobban összefogni meg elérhetővé tenni. Annak idején a kiadóm érdeklődését is próbáltam ez iránt felkelteni, mert szerintem fontos lenne, hogy Magyarországon ilyesmi megjelenjen. Én ugyanis ezt a mixet az összes munkám közül eléggé előre teszem, az albumok mellé. Csak ez nagyon helyspecifikus. Ha valaki nem ért magyarul, akkor semmi értelme.

- A kiadód emiatt nem érdeklődött?

- Nem látott benne izgalmat egyáltalán. Nem eléggé, hogy kiadja. Nyilvánvalóan ez nem elsősorban kereskedelmi vállalkozás, hanem inkább presztízs, kulturális dolog.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A képernyőn a készülő klip egy kockája  |  Nézz még képeket!  |  Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Maradt még benned ambíció ezen a területen? Hogyha valaki jönne és azt mondaná, hogy szeretne kiadni hangjátékokat, benne lennél?

- Persze, miért ne. Annyi, hogy nem tudom, hogy léteznek-e még ennyire jó versek kiadva lemezen.

- Hát a Magyar Rádióban elég nagy archívum lehet.

- Igen, a kutatómunkát nem lehetne megúszni, ha ezt folytatni kéne. Vagy akár a tévés régi irodalmi dolgokat is át lehetne rágni, szerintem ott is nagyon sok minden lehet.

- Mennyiben más ilyen mixet csinálni, mint egy lemezt összerakni? Hasonló koncentrált lelkiállapotot igényel?

- Annyiban különbözik a két dolog, hogy a lemez hosszabb távú dolog, és mivel nagy lufiként van kezelve, nagyobb teher is. Az egyéb munkák viszont általában hirtelen jönnek, nem én tervezem őket. Van úgy, hogy először nem tudok velük mit kezdeni, halasztgatom, kelletlenkedek, de utána rá szoktam ezekre lelkesülni, beszippantanak. És ez a hirtelenség sokszor jót tesz a végeredménynek. Valamint azért is jó, mert kizökkent. Hasonló ahhoz, amivel amúgy is foglalkozom, mégis nagyon más. Megmozgatja az ember agyát.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még képeket!  |  Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- De ilyesmit Turai felkérése előtt nem csináltál. Meg azóta sem, ha jól tudom.

- Hát szigorúan hangjátékot tényleg nem, de nem adtam fel. Izgat az is, hogy milyen lehet egy ilyet egészben előállítani. Vilinek az Utas és holdvilág-át azért is imádom, mert az nem konzerv. Fogtak egy irodalmi alapanyagot, és felvették hozzá a hangot mai színészekkel úgy, ahogy elképzelték. Ez is egy nagyon izgalmas irány.

- Te tudod, hogy mi lett a sorsa a mixednek? Én még torrentoldalakon sem találtam meg, a Magyar Rádió archívuma meg már nem elérhető.

- A Petőfi Rádióban lement egyszer-kétszer annak idején, az biztos. Szerintem ezen kívül semmi hivatalos nem történt vele. Magánúton terjedt valahogy, mert több helyről, független forrásból visszajutott hozzám, hogy bevállalós magyartanárnők az oktatásban sikerrel használták. Ez nagyon jó visszajelzés volt egyébként, akkor tényleg azt éreztem, hogy van értelme. Meg volt olyan, hogy megállított egy gyerekkori ismerősöm, és mondta, hogy neki ez tetszett eddig a legjobban tőlem. Szóval ilyen egyenes, személyes visszajelzések voltak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK