"A szomszéd terrorja" - interjú Karl Jenkinsszel, A walesi bárdok zeneszerzőjével

Vágólapra másolva!
Miben hasonlít Wales és Magyarország? Miért vállalja el a világ egyik legismertebb zeneszerzője Arany János balladájának megzenésítését? Hány jó cimbalmos él Londonban? Vannak egyáltalán még walesi bárdok? Karl Jenkins zeneszerzővel beszélgettünk A walesi bárdok című darabjának budapesti ősbemutatója előtt.
Vágólapra másolva!

Kedd este mutatták be Karl Jenkins walesi brit zeneszerző kantátáját a Müpában, amelyet Arany János A walesi bárdok című balladájára komponált. Az ősbemutatón száz válogatott magyar kórusénekes és mintegy félszáz walesi, illetve angol énekes vett részt, a MÁV Szimfonikus Zenekart a szerző vezényelte. Néhány órával az ősbemutató előtt a próbák közben beszélgettünk.

Az elmúlt hónapokban hányszor olvasta el A walesi bárdok-at?
Nehéz megmondani, mert folyamatosan olvastam. Nagyjából két évvel ezelőtt kezdtem zenévé alakítani a szavakat és ezt mondatról-mondatra teszi az ember. Először is meg kellett találnunk a balladát, ami nem túl ismert Wales-ben. Érdekesnek találtam és belevágtam. Időközben voltak kisebb gondok, főleg a finanszírozással, de ezek végül megoldódtak, úgyhogy a mai nappal egy hosszú folyamat végére értünk.

A kantáta alcíme A civil kurázsi dicsérete - In memoriam Arany János. Miért?
Ez egyrészt a szerző bátorságára utal, másrészt a költemény arról szól, amikor egy kis nemzet alá van rendelve a nagyobb szomszéd terrorjának. A walesiek esetében ez Anglia volt, a magyarok esetében ez az oszmán birodalom, aztán jött az Osztrák-Magyar Monarchia, aztán a szovjetek. Úgyhogy erős az analógia Wales és Magyarország között.

Fotó: Mudra László [origo]

Mielőtt felkérték a darab megírására, mit tudott Magyarországról?
Ismertem Liszt, Bartók, Kodály munkásságát és más magyar zenészeket. Az 1956-os forradalomra is emlékszem, 12 éves voltam akkor. Ismerem a tokajit és gulyást is ettem már (nevet).

Olyan zeneszerző hírében áll, aki szívesen átnyúl a határokon. Ez az oka annak, hogy két hét gondolkodásnyi idő után végül igent mondott A walesi bárdok-ra?
Azért érdekes a költemény, mert miközben Magyarországról szól, a walesiknek is ugyanannyit mond. Amikor kulturális értelemben átnyúlok a határokon, általában a harmadik világ zenéit használom, abból is az ütős hangszerek érdekelnek. Ez a darab most meglehetősen hagyományos, mert az volt a célom, hogy mindenütt elő lehessen adni. Eredetileg magyar hangszereket is használni akartam, például cimbalmot, de aztán arra jutottam, hogy ez megnehezíthetené a darab sorsát, mert mondjuk egy walesi vagy angliai bemutatóhoz nehéz lenne zenészeket találni. Londonban például csak egyetlen egy jó cimbalmost ismerek. Ezért inkább hagyományos zenekarra írtam.

Fotó: Mudra László [origo]

A harmadik világ hangzásából használt elemeket?
Most nem, elég európai a darab hangzása. De sok benne az ütős hangszer, ami sodorja a zenét, a jazzhez és a rockhoz hasonlóan. Vannak benne dobok is, ami a komolyzenében nem annyira jellemző. A dobokat úgy használtam, ahogy a jazzben szokás.

Hogyan zajlott a munka?
Hosszú folyamat volt átültetni zenére a költeményt. Amikor elkezdtem, még nem tudtam, milyen hosszú lesz a zene. Amikor a szavakat a zenébe ágyazza az ember, az egész önálló életet kezd élni. Nem akartam siettetni a szöveget, és azt sem akartam, hogy túl hosszú és unalmas legyen. Eredetileg úgy gondoltam, hogy 40 perces lesz a darab, aztán 46 perces lett. Jobbára részletekben írtam, az elejével kezdem, de néha ugrottam egyet, úgy emlékszem, hogy például a harmadik bárddal a második bárd előtt lettem kész. Olyan ez, mint egy kirakójáték: kis darabokból áll össze.

Mikor került a helyére az utolsó darab?
Körülbelül hat hónappal ezelőtt. A kórusok tanulására sok időt kellett szánni, a zenekarral könnyebb a helyzet, mert ott viszonylag gyorsan megy: elolvassák a kottát, eljátsszák, van néhány próba és kész.

Fotó: Mudra László [origo]

Több interjúban is zenei turistaként jellemezte önmagát, Magyarországon most csak néhány napot töltött, azt is főleg munkával. Tudott azért valamennyit turistáskodni?
Szombaton érkeztem, és egyből Tokaj közelébe utaztunk dolgozni és csak hétfő ebédidőben érkeztünk Budapestre. Azóta próbálunk. Csak szerda reggel lesz néhány óránk körbenézni.

Akkor zenei értelemben eddig nem sokat túrázott.
A zenei túrázás azt is jelenti, hogy megismerek különféle kultúrákat, és különböző zenei kultúrákból veszek át dolgokat. Ahogy mondtam is, főleg a harmadik világ országai érdekelnek, az ütős hangszerek, dobok a világ minden tájáról.

Ebből a régióból vitt már haza ötleteket?
Európából nem igazán. Vannak ugyan egyéni különbségek az európai országok között, de a zeneszerzési technika az összes európai klasszikus zenei kultúrában nagyon hasonló. Mindegy, hogy Bachról, Mozartról, Beethovenről, Debussy-ról vagy itt, Magyarországon Kodályról és Bartókról beszélünk. Természetesen vannak nemzeti különbségek, de a technika és a komolyzene fejlődése igazából ugyanazt az utat járta be, ugyanaz a mozgalom volt, az oroszokat is beleértve. Mindeközben más kultúrák, mondjuk a kínai vagy indiai, nagyon mások.

Fotó: Mudra László [origo]
A próba képei az ősbemutató előtt néhány órával

Egy interjúban azt mondta, hogy a zenének érzelmi viszonyba kell kerülnie a közönséggel: sírást, nevetést vagy libabőrödzést kell okoznia. A magyar közönség ön szerint hogyan fog reagálni este?
Elég megindító a darab: a költemény és a zene is. Ez sokkal jobban megérinti a magyarokat és a walesieket, mintha mondjuk német közönség előtt mutatnánk be. Drámai és könnyű befogadni.

Rebesgették, hogy Károly, Wales hercege is elkíséri önt a budapesti ősbemutatóra.
Igen, volt róla szó, de amikor kitűztük az ősbemutató napját, kiderült, hogy már van valami dolga ezen a napon. Ezért üzenetet küldött, amit majd felolvasnak a bemutató előtt.

Mikor lesz a walesi bemutató?
Most nyárra terveztük, de van egy-két akadály, amit még el kell hárítani. Remélem, jövőre be tudjuk mutatni Észak-Walesben és dél-nyugaton, Swansea-ban. A tervek szerint itt, a szomszédos országokban is turnézik majd.

Fotó: Mudra László [origo]

Ismer a magyaron kívül olyan népet, amelynek nemzeti irodalmában a walesi történelem valamely pontja ugyanilyen fontos lenne, mint nálunk?
Én nem tudok róla, és majdnem biztos vagyok benne, hogy nincs még egy ehhez fogható példa. Tudom, hogy Arany János művét minden gyereknek kívülről meg kell tanulnia.

Min dolgozik most?
Írtam egy darabot, amit ezernél is többször előadtak a világ körül, ezt fogom vezényelni a szeptember 11-i katasztrófa tizedik évfordulóján New Yorkban. Az elkövetkezendő hónapokban pedig a Peace Makers című darabon dolgozom. Ebben egyebek mellett Gandhi, Martin Luther King, Mandela és a Dalai Lama szövegeit használom.

Fotó: Mudra László [origo]
Színpadkép a próbán

Az egyik kollégám három évvel ezelőtt Walesbe utazott, és megpróbált találni néhány igazi bárdot, de nem járt sikerrel. Kihaltak a walesi bárdok vagy csak nem volt szerencséje?
Vannak bárdok, de ők már nem olyanok, mint régen. Minden évben rendeznek egy fesztivált Eisteddfodban, ami a walesi kultúra fesztiválja. Az ott fellépő költőket kinevezik bárdnak, ami nagy megtiszteltetés, de ettől másnap még akár egy bankban is dolgozhatnak. Olyan értelemben nem bárdok, hogy életük során kizárólag bárdként tevékenykednének.