Kalózkodásra kényszerülnek a magyar tudósok

2015.01.25. 09:58

K. évi száz könyvet olvas el, hetente kettőt. Nyolcszáz papírkönyve van, de e-könyvei 38 gigabájtot tesznek ki. Ezek túlnyomó többségét illegálisan szerezte be a legkülönfélébb amatőr hackermódszerekkel: lopott jelszavakkal jutott be amerikai könyvtárakba, segédprogramokkal verte át a Google Booksot. K. (vagyis Könyvkalóz) doktori hallgató az egyik legnagyobb magyar egyetemen, identitását jogsértő tevékenysége miatt nem fedjük fel.

A digitális másolás és az internet tömeges elterjedése miatt minden eddiginél könnyebb lett bizonyos kulturális termékek illegális beszerzése és terjesztése: letöltünk vagy online nézünk olyan filmeket, amiket régebben kivettünk a tékából, a YouTube-on hallgatunk olyan zenéket, amiket régebben megvásároltunk.

A szerzői jogok érvényesítése egyre nehezebb, és ez átalakította például a zeneszámok terjesztését (lásd például az iTunest, a Spotifyt) vagy a tévésorozatok fogyasztását (például Netflix). A filmszínházak is egyre nehezebben veszik fel a versenyt a filmletöltéssel, az ingyenes „torrentmozival” szemben: virágzanak a kalózoldalak, jelentős veszteséget termelve a szerzői jog tulajdonosainak, filmgyártóknak és forgalmazóknak.

Vagy éppen a könyvkiadóknak.

Könyvek esetében a digitális másolás talán még könnyebb, főleg az e-bookok és e-könyvolvasók elterjedése óta. Ellentétben egy mozifilmmel, a pár másodperc alatt letöltött digitális másolat nagyjából ugyanazt a befogadói élményt nyújtja e-book-olvasóra áttöltve, mint az eredeti, jogtisztán beszerzett e-könyv.

Szükség van hackerekre (illusztráció)Forrás: The Sience Photo Library

Ahogy a hazai e-book-piac sem hasít ki jelentős szeletet a magyar könyvpiacból, itthon a könyvkalózkodás sem vált olyan tömeges, számottevő bevételkiesést okozó tevékenységgé, mint például a filmletöltés, bár a Silent Library Project (Csendes Könyvtár) nevű titkos csoport több mint kétezer könyvet digitalizált és tett hozzáférhetővé a kétezres évek első felében Magyarországon. Azonban van egy jelentős könyvfogyasztó réteg, amelynek az illegális könyvbeszerzés jelenleg lételeme:

ez a réteg a magyar bölcsésztudományos élet.

K. szerint a magyar egyetemi élet nagy része „meg lenne lőve az online kalózkönyvtárak nélkül”. Szerinte a hazai egyetemek és könyvtárak szakkönyv-ellátottsága nem kielégítő, sok otthonról elérhető legális e-könyvre pedig pénze nincs.

Olyan, mint lefénymásolni egy könyvet?

A legnépszerűbb, kalózkönyveket listázó oldal a Library Genesis. Az orosz bázisú honlap a legnagyobb nyitott kalózkönyvtár, ami nagyjából egymillió szakkönyvet, majdnem ugyanennyi regényt, és nagyságrendileg tizenötmillió tudományos publikációt tartalmaz.

„Számomra ez inkább olyan, mintha lefénymásolnék egy könyvtári könyvet, csak nincs papírköltség. Legtöbbször olyan könyveket töltök le, amikhez nyugati egyetemistáknak ingyenes hozzáférésük van, akár otthonról is, és így végképp nincs lelkiismeret-furdalásom” – mondja K., aki boltból még soha nem próbált semmit sem ellopni.

Diák a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központjának könyvtártermébenForrás: MTI/Németh György

Ugyanakkor dr. Mezei Péter, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense és a Szerzői jog a XXI. században blog szerzője szerint a könyvtári fénymásolás jogi szempontból azért más kategória, mint a letöltés.

„A közkönyvtár jogszerűen jutott a példányhoz, és ha a könyvtár biztosítja a fénymásolót, akkor az után reprográfiai díjat fizet a jogkezelő felé. Az online beszerzett, majd letöltött könyvek esetén nagyon valószínű, hogy a forrás jogellenes volt, ami önmagában kizárja a jogszerű magáncélú sokszorosítás lehetőségét.”

Bodó Balázs közgazdász, médiakutató, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, A szerzői jog kalózai című könyv szerzője tavaly a Könyves magazinban írt a Library Genesis kalózkönyvtárról. A cikkben az áll, hogy a kalózoldal egy főre eső letöltéseinek toplistáján Magyarország az előkelő 13. helyen szerepel, Litvánia, Észtország, Görögország, Lettország, Szlovénia, Horvátország és Oroszország szomszédságában. Ezek az országok infrastrukturális elmaradottságuk miatt kényszerülnek arra, hogy kalózkönyvtárakból szerzett tudással ellensúlyozzák lemaradásukat. Bodó szerint a könyvterjesztés hamarosan át fog állni az alacsony havidíjas, közel korlátlan hozzáférést nyújtó rendszerre, addig viszont a kalózoké a főszerep, hiszen a piaci szereplők előtt járnak.

Egy könyvkalóz legnagyobb problémái

Magyar nyelvű könyveket K. torrentoldalakról vagy a scribd.com-ról szerez be, az angol nyelvű könyveknél több a lehetőség. „Kicsit régebbi cuccok gyakran az OpenLibraryn is elérhetők, de az itteni kiadványok utómunkája, a szövegkonvertálás rossz minőségű."

"A nyitott torrentoldalakon megtalálhatók a népszerű könyvek, a rétegműfajokra pedig ott vannak a zárt fórumok. Legtöbbször a Library Genesisen és a Google Bookson találom meg a keresett könyvet, de ott az első tíz-húsz találat hamis oldalakra visz, amik a bankszámlaszámod megadása után kincsesbányát ígérnek” – meséli K.

K.-nak nincs lelkiismeret-furdalása a kalózkodás miatt (illusztráció)Forrás: AFP/Menahem Kahana

„Sokszor az derül ki a nyomozás során, hogy az adott könyv megvásárolható húsz és száz dollár közötti összegért e-book formátumban, viszont bizonyos egyetemi könyvtárakban ott van ingyen."

"Ha pedig ott van, valahogy csak le lehet szedni.”

K. többféle módszert kipróbált az ilyen könyvek beszerzésére. Így talált rá a Pirate University nevű oldalra, ahol a világ minden tájáról cserélgetnek e-könyveket diákok és oktatók. „Ha szükséged van valamire, beposztolod a kérést, esetleg azt is, hogy melyik könyvtárnak van meg, és kis szerencsével valaki válaszol. Itt tudtam meg, hogy létezik a sci-hub.org és a DzExplore. Ezek feltört egyetemi proxyszervereket használó oldalak, amiken keresztül főleg cikkeket lehet könnyen letölteni zárt adatbázisokból, de néha teljes könyveket is.”

Fejlődő országok kutatói tört angolsággal dílerkednek

Az igazán nagy felfedezés azonban az volt, amikor K. megtalálta az EZproxy és VPN-jelszavakkal foglalkozó fórumokat. Ezek legtöbbször közel-keleti vagy távol-keleti, orosz, esetleg kínai hackerekből és akadémikusokból álló közösségek, akik a saját országukban nem férnek hozzá a forrásokhoz, ezért alternatív megoldást választanak, és jelszavakat lopnak mindenhonnan.

K. szerint ez egy természetes reakció a kulturális javak egyenlőtlen eloszlására.

„Ezeken a fórumokon fejlődő országok kutatói tört angolsággal dílerkednek, és próbálnak behozni egy nagyon durva kulturális hátrányt. Regisztráltam néhány ilyen oldalon, de hamar kiderült, hogy friss felhasználóként nem férek hozzá az igazán értékes jelszavakhoz” – mondja.

Mindenképpen jogsértést követ el

Ezeken a helyeken kemény hierarchia működik. A jelszavakat kreditekért lehet megvásárolni, kreditet pedig úgy lehet szerezni, ha a felhasználó aktív a fórumon, felhajt jelszavakat, feltölt olyan könyveket, amiket ő szedett le, és máshol nincsen meg. „Több hétbe telik, amíg az ember összeszed annyi kreditet, ami elég egy igazán jó jelszóra, mondjuk egy olyanra, ami hozzáférést ad a Michigani Egyetem, a McGill vagy az Oxford gyűjteményéhez.”

A Michigani Egyetem jogi könyvtáraForrás: Wikipedia / AndrewHorne

Ráadásul a jelszavak szavatossága hamar lejár: „ha sokan használják sok helyről, gyanúsan magas lesz az adatforgalom, ezért maga a könyvtárrendszer tilt le. Ha meg peched van, egy aktív felhasználó jelszavát kaptad meg, és azonnal észreveszi, hogy valaki más kölcsönözget a nevében.”

Ha valaki Magyarországról a Michigani Egyetem könyvtárának szolgáltatásait használja lopott jelszóval, vagyis onnan letölt saját használatra könyveket, mindenképpen jogsértést követ el. Ahogy azt dr. Mezei Péter elmondta, „a minimum a szerződésen kívüli károkozás az engedély nélkül belépő személy oldalán, de ha az engedély nélküli belépés szerzői művek sokszorosításával jár, akkor az szövetségi szerzői jogi törvénybe is ütközhet.” Mezei szerint büntetőjogi előírások is citálhatók, „ha tényállásszerű magatartást tanúsít a hozzáférés jogosultja és/vagy a belépő személy, így például csalást”.

A Google is kijátszható, ha elég kitartó vagy

Ha K. egy könyvet még az említett fórumokon keresztül sem tud beszerezni, akkor a Google Bookshoz fordul, ám ez a módszer nagyon macerás. „Ehhez kell egy módosított Firefox, ami le tudja szedni képfájlként az oldalakat, kell egy proxyplugin, amivel változtatni lehet az IP-címedet, hogy a rendszer azt higgye, másik országból vagy.

„A Google Books úgy működik, hogy egy felhasználónak egy nap úgy 20-30 százalékot mutat meg az adott könyvből. Ha ezt leszedted, vagy vársz pár napot, hogy új oldalak jöjjenek be, vagy proxyn keresztül mondjuk franciának álcázod magad, és leszedsz megint 20-30 százalékot, ami nagy valószínűséggel nem ugyanaz, mint a Magyarországról látható."

"Ezzel a módszerrel egy könyv első fele gond nélkül leszedhető pár identitásváltás után.”

A probléma a második félben kezdődik, mert ott vannak olyan oldalak, amiket a Google sehol sem mutat meg, így nyolc-tíz oldal hiányozni fog a könyvből. Ezt is csak akkor lehet elérni, ha a könyv több verzióban van fent a Google Bookson, ami ritka. Ilyenkor össze lehet kombinálni az egyes verziók töredékeit.”

Nem informatikai tudás kérdése

Az ilyen kalózkodáshoz K. állítása szerint egyre kevesebb informatikai tudás kell, az ő ismeretei is nagyjából átlagos felhasználói szinten vannak. „A legegyszerűbb hackermódszerekhez már teljesen felhasználóbarát segédprogramokat lehet találni a neten. Elpiszmogtam már pár délutánt ilyen programokkal, de igazából sosem fogtam semmit. Párszor kibogarásztam mások által összeszedett dumpokból egy-két használható jelszót, de ebben a hierarchiában script kiddie-nek számítok, vagy még annak se. Csak azt tudom, mit hol és hogyan kell keresni, a másolásvédelmet is mások által gyártott programokkal szedem le a könyvekről.”

Van egy módszer, amivel a könyv jó részét le lehet szedni a Google BooksrólForrás: AFP/Jean-Philippe Ksiazek

K.-t egyáltalán nem zavarja, hogy ezt a tevékenységet tiltja a törvény. Nem ma kezdte a könyvhalászást, sokat járt antikváriumba, és már az egyetem első éveiben is a könyvek beszerzése jelentette számára a kihívást, nem az elolvasásuk. „Ha a tanár éppen nem nyomta a kezedbe, akkor a szerencsédre voltál utalva. Vagy bent volt a kari könyvtárban, vagy nem, vagy volt olyan ismerősöd, aki kölcsön tudja adni, vagy nem.”

Bele kell ugrani az illegális tevékenységbe

K. szerint lehetetlen jó minőségű szakmai munkát és tudományos tevékenységet folytatni könyvkalózkodás nélkül. „Vagy beleugrasz az illegális tevékenységbe, vagy nem tudsz értelmesen akadémikus pályát csinálni, mert több nagy egyetemnek nincs hozzáférése részterületek alapszövegeihez. Úgy pedig nincs értelme, hogy dolgozol valamin, amit egy amerikai PhD-s már tíz éve megírt, és ki is adták, csak az egyetemi könyvtárnak pont nincs előfizetése arra a kiadóra. Ha bezárnák a Library Genesist, az egyik legnagyobb kalózkönyvtárat, szerintem a magyar egyetemi élet jelentős része meg lenne lőve.”

Ezt megerősítette Hammer Ferenc, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének oktatója is. Szerinte azok a szaktudományágak, ahol fontos a naprakészség és frissesség, nem tudnak megélni illegális könyvletöltés nélkül Magyarországon.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának kampuszaForrás: ELTE BTK / Facebook

„A médiával, kommunikációval foglalkozó bölcsésztudományágak esetében ez azért fontos, mert nincs értelme olyan könyvből tanítani, ami például a Facebook előtt íródott, hacsak nem kifejezetten médiatörténetet oktatunk.”

Jobb a helyzet, de nem sokkal

Hammer Ferenc pár éve lefolytatott egy kis magánkutatást, hogy felhívja erre a problémára a figyelmet: „Az ELTE kilenc karának könyvtáraiban kevesebb mint öt idegen nyelvű, nemrég megjelent könyvet találtam. A friss szakirodalmat régebben csak a Közép-európai Egyetem (CEU) könyvtárában lehetett elolvasni, néha megvolt egy-egy kötet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban is. Jobb lett a helyzet, amikor az egyik legnagyobb legális tudományos cikkadatbázis, a JSTOR elérhetővé vált két évvel ezelőtt, de ott sincs minden fönt.”

Ha most körbenézünk egy-két nagy magyar egyetem honlapján a témában, azt találjuk, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar könyvtárának honlapja öt nagyobb tudományos cikkadatbázist sorol fel, amelyekhez van hozzáférésük, míg az ELTE BTK-én ez a szám lényegesen nagyobb.

A CEU könyvtáraForrás: CEU / ceu.hu

A CEU honlapja több mint száz adatbázist listáz, amiben persze több olyan is szerepel, ami egy-egy szakterület szövegeit gyűjti össze kifejezetten tudósok és kutatók számára. Az utóbbi két intézmény bővebb információval is szolgál általában az online adatbázisok használatáról.

Messze a kalózválaszték a legszélesebb

Hammer szerint „ha például az elmúlt tíz évben kiadott médiaelméleti szakkönyveket szeretnénk olvasni, a Szabó Ervinben találhatunk kettőt, a CEU-ban nyolcat, a Library Genesysen meg mondjuk ötvenet. Nagyságrendileg ez a helyzet.”

Hammer oktatóként soha nem tölt le innen könyvet a diákjainak, "de a törvény nem tiltja, hogy megmutassam nekik az elérési utat. Magyarország a tudományos célra történő illegális könyvletöltést tekintve elöl van a nemzetközi ranglistán."

"A Library Genesis nélkül én biztos nem tudnám a szakmát gyakorolni.”

K. még ennél is élesebben fogalmaz a témában. Szerinte egy átlagos vidéki amerikai közkönyvtárnak nagyobb hozzáférése van a digitális könyvekhez, tudományoshoz és irodalomhoz egyaránt, mint az itthoni könyvtáraknak.

„Próbáltam hamis identitással regisztrálni, és kifizetni az éves díjat pár amerikai közkönyvtárba, de egyelőre ez lehetetlen, mert be kell menni személyesen. Úgyhogy marad a jelszólopás: csak azért nem fogok emigrálni, mert külföldön tíz évvel előrébb jár a könyvtárrendszer.”

Többször felmerült már az utóbbi években a cikk bevezetőjében leírt probléma megoldásaként, hogy a szerzői jogdíjat beépítsék a technikai eszközök vagy az internet-előfizetés árába, esetleg szerverekre is kivessenek úgynevezett üreshordozódíjat. Mezei szerint ez elvben jó ötlet lehetne, de mégsem az, mert megnövelné az internethasználat relatíve alacsony költségeit, és így hátrányos hatást gyakorolna az internetes piacra, illetve közvetve akár olyan alkotmányos jogokra is, mint a véleménynyilvánítás és az információhoz jutás szabadsága. „Úgy tűnik, a szerzői jogok korlátlan tiszteletben tartása más jogok sérelméhez vezethet. A különböző érdekek közötti megfelelő egyensúlyozás viszont elég nehéz feladat” – mondta a jogász.