Senkinek sincs kedve idiótákkal vitatkozni

Geszti Péter
Geszti Péter, Origo interjú 2016.01.01.
Vágólapra másolva!
Geszti Péter szerint betegesen keressük a konfliktusokat, de a siralmas hazai körülmények között is igyekezni kell normálisan élni. Az értelmiségi depit akkor vetette le magáról, amikor rájött, hogy nem akar esőfelhő lenni a kislánya rajzain. 
Vágólapra másolva!
  • A Magyarország című dal klipjei alól 12 ezer gyűlölködő kommentet mentett le, amiből szeretne írni egy előadást.
  • Az ismert embereknek gyakrabban kellene megszólalniuk fontos ügyekben.
  • A jó film és a jó foci nem politikai kérdés.
  • Nem a mintakövetés provinciális, hanem a nemzetieskedő dalszörnyek.
  • Feszélyezi, amikor azt látja, hogy száműzik a Parlamentből az EU-s zászlót.
  • Hamarosan megjelenő lemeze az életkedv fontosságáról szól.

Az utóbbi években többször is lesújtóan nyilatkoztál a hazai állapotokról. Nemrég viszont azt mondtad, levetetted magadról az értelmiségi depit, ami sokakat bedarált 2010 után. Hogy sikerült?

Bármilyen nehéz volt, szembe kellett néznem azzal, hogy megváltozott a világ. Korábban elképzelhetetlen dolgok zajlanak körülöttünk, és nem csak Magyarországon. Az amerikai elnökválasztástól kezdve a menekültválságon át a politika lényegeként megnevezett korrupcióig sok minden próbára teszi a világképünket. Eltartott egy ideig, míg rájöttem: ha normális akarok maradni, nem fordulhatok be teljesen.

Nem érdemes sündisznóállásban leélni az életet Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nem érdemes sündisznóállásban leélni egy életet, mert abból nem fakad semmi, csak a depi és a bezártság. Ebben az állapotban pedig képtelen lennék összerakni bármi értelmeset.

Másfelől azt láttam, hogy még a saját családomat is nyomasztom ezzel. Márpedig a gyerekeimnek nem egy komor és borús tekintetű apukára van szükségük. Egyszer, amikor épp rosszkedvű voltam, megkérdeztem a kislányomat, mit rajzol. Szépen elmondta, ki kicsoda a képen: a lepke a kishúga, a királylány meg nyilván ő maga.

És akkor szíven ütött, hogy én nem szeretnék esőfelhő lenni, mert a lányaim és a feleségem nem ezt igénylik. De a dalaim sem.

Olyan nincs, hogy hasba rúgunk egy embert Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mégis volt olyan időszak, amikor befordultál?

Egyértelműen, és meg kellett ráznom magamat, hogy kimásszak belőle. Ezért is adtam a Létvágy címet az új lemeznek. Hiába uralkodnak siralmas állapotok ebben az országban, az élet legnagyobb feladata mégiscsak az, hogy élni kell, lehetőleg normálisan. Meg kell találni a hétköznapokban az apró örömöket és célokat, amelyek előrelendíthetnek minket.

Ez nem azt jelenti, hogy apátiába süllyedünk, és lemondunk az önálló véleményalkotás jogáról. Még csak azt sem, hogy elfogadjuk, ami van, de meg kell próbálni az adott körülmények között is értelmesen élni.

Hiszen már kevesebb van előttem, mint mögöttem.

Tehát továbbra is fontosnak tartod, hogy elmondd a véleményed közügyekben?

Persze. Ezt igazolta vissza az is, amikor a nyáron kiraktam egy posztot a menekültválságról, amiben szóvá tettem: akármennyire fél valaki, olyan nincs, hogy hasba rúgunk egy embert, aki épp a gyerekét viszi a kezében, mert ez merő nácizmus.

Nem tartom magam megmondóembernek Fotó: Szabó Gábor - Origo

A bejegyzés akkora hullámokat vetett, hogy magam is meglepődtem, pedig régóta kommunikációval foglalkozom. Egymillió-hatszázezren osztották meg a Facebookon, és ez rávilágított arra, hogy az emberek igenis figyelnek az ismert figurák véleményére, csak azok ritkán szólalnak meg fontos ügyekben.

Mi lehet ennek az oka, a félelem?

Van egy ilyen közös kuss, ami részben félelemből, részben kényelemből fakad, merthogy nem akarnak az ismert emberek sem állandóan idiótákkal vitatkozni – ezt egyébként meg is értem. Pedig nyugodtan elmondhatnák a véleményüket.

Ezzel adhatnának egy kis fogódzót azoknak, akik otthon tipródnak ugyanazokon a témákon, de nem kapnak sehonnan megerősítést.

Félreértés ne essék: továbbra sem tartom magam hősnek vagy megmondóembernek, és azt sem hiszem, hogy ez lenne a misszióm. Azt viszont világosan megértettem ennél a facebookos esetnél, hogy igenis van felelősségem.

12 ezer kommentet mentett le Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ez csak a közéleti megszólalásokra vonatkozik, vagy a dalaiddal is hatást gyakorolsz?

A dalokkal, a musicallel, a Nemzeti Vágtával, az Arccal, hiszen mindegyikben van hatóerő. Igazából

különböző műfajokon keresztül. A dzsungel könyve például az 1100. előadásnál tart, és csak a Pesti Színházban 600 ezer ember nézte meg húsz év alatt. Mainstream popzenével és kommersz kultúrával foglalkozom, ennek komoly hatóereje lehet.

Az ismertséggel együtt jár a gyűlölködés is. Ezt hogy viseled?

Mindig elkeserít, de bőven volt alkalmam hozzászokni – ezt beleírtam a Golyóálló című új dalomba. Egyébként a Magyarország klipjei alól egyszer 12 ezer kommentet mentettem le, aminek nagy része fröcsögés volt. Ebből a hihetetlen anyagból majd egyszer szerkesztek egy előadást Gyűlöletkabaré címen, mert ilyet még Spiró vagy Parti Nagy sem tud írni.

A Létvággyal milyen hatást akarsz elérni?

Ez a lemez egy kis helyzetjelentés, ami leginkább az életkedv fontosságáról szól. Egy ismerősöm azt mondta,

ez lesz a gesztiség ötvenegy árnyalata.

Vannak rajta jókedvű és komolyabb dalok, kis történetek arról, hogyan szeretnék, vagy épp nem szeretnék élni. A popzenében az a jó, hogy tényleg demokratikus műfaj: ha tetszik, meghallgatod, ha nem, kikapcsolod.

A gesztiség ötvenegy árnyalata Fotó: Szabó Gábor - Origo

Először fut a saját neved alatt a zenekar. Ez hogy jött, most vált márkajelzéssé a Geszti név?

Hosszú vívódás eredményeként született meg ez a bandanév. Mindig csapatban gondolkodtam, ez viszont egy úgynevezett featuring album, ahol majdnem minden dalt mással éneklek, így itt szólistaként kell felelősséget vállalnom. A színpadon is jó belekapaszkodni valakibe, akivel tudjuk egymást inspirálni.

Mi alapján válogattad a partnereket?

Először nem előadókban gondolkodtunk, hanem szerzőkben. Aztán ahogy születtek sorban a dalok, úgy kerestük hozzá az énekeseket. Kicsit olyan ez, mint amikor kampányfilmet csinálunk: ott is mindig a témához keresek rendezőt, nem pedig a jól bevált embereket hívom. Hiszen minden produkció igényel egyfajta affinitást, ami sikerre viheti az adott dalt vagy projektet.

Ha már a marketing és a popzene párhuzamáról beszélünk: a slágerírásnak szerinted van receptje?

Van: legyél tehetséges.

Persze ha tényleg lenne receptje, mindennap tudnánk egy slágert írni, de abszolút nem így működik. Szerintem minden egyes sláger egy önálló érzelmi csomag. Lehet humoros, érzelmes, intellektuális vagy drámai, de valamit nagyon eltalál azon az érzelmi frekvencián, amin az emberek épp akkor rezegnek.

A magyar popkultúra ízig-vérig követő kultúra Fotó: Szabó Gábor - Origo

A nagy dalok aztán később is működnek, mert valami örökérvényűt ragadnak meg a pillanatban. Az ember nyilván mindig arra törekszik, hogy ezt eltalálja, de nagyon ritkán sikerül. A Beatles és az ABBA rövid idő alatt volt képes ontani a zseniális dalokat, a Rolling Stones vagy Madonna évtizedek alatt tudta ugyanezt hozni. A tudatosság nem feltétlenül segít ebben, inkább lelkiállapot kérdése.

Mégis sokszor nyúlsz külföldi sikermintákhoz, amik különösen látványosak az olyan átdolgozásoknál, mint a Magyarország vagy a Hungarian in Europe. Nem provinciális ez, hogy a hazaszeretetet és a hontalanságot is csak nyugati minták alapján tudjuk megénekelni?

Ez inkább abból fakad, hogy én szövegíró vagyok, nem zeneszerző, de azt is megértem, ha ez valakinek nem jön be. Provinciálisnak inkább az erőlködő, nemzetieskedő dalszörnyeket tartom. Amúgy ezt megkérdezheted az összes magyar popzenésztől, mert azt azért ki kell mondani: akár tetszik, akár nem, a magyar popzene létezik, de nem itt találták fel.

A mi popkultúránk ízig-vérig követő kultúra.

Megvannak a maga komoly, saját értékei, de ha nagyon utánaásnánk, az összes menőnek tartott mainstream és underground zenekarnak megtalálnánk az inspirációs forrását.

Semmilyen területen nem látsz eredetiséget?

Dehogynem, rengeteg létezik, hiszen szintézisről van a legtöbbször szó, és egyáltalán nem másolásról. De műfaji originalitás leginkább a világzenében van, hiszen az a népzenénkből fakad. Nem véletlen, hogy a Gringo Sztár előző albumán elindultam kicsit a balkáni folkdiszkó irányába. Egyrészt nagyon szórakoztatott, másrészt leképezte azt a hátraarcot, amit az ország végrehajtott a menthetetlen kelet-európaiság irányába. Az újságírók fanyalogtak ezen, a közönség viszont hihetetlenül szerette a dalokat.

Mindig azon vakarózol, hogy miben tudsz megmaradni hitelesnek Fotó: Szabó Gábor - Origo

Te is elégedett voltál velük?

Semmi olyat nem csinálok, amivel nem tudok együtt élni. Hidd el, nem úgy állok neki a daloknak, hogy ezt majd biztosan sokan kajálni fogják. Csak akkor vágok bele, ha tudok vele azonosulni.

Tehát a dalszerző Geszti ki tudja kapcsolni a marketinges Gesztit, miközben ír?

Persze, úgy nem lehet semmit létrehozni, ha közben már eleve az értékesítésén gondolkodsz. Azt utólag kell kitalálni, amikor már megvannak a dalok. Szerintem a projektszerű gondolkodás nem von le semmit a zenéim, dalaim őszinteségéből. Nyilván van egy önképed arról, hogy épp hol tartasz, és mindig azon vakarózol, hogy miben tudsz megmaradni hitelesnek. Kétségtelen, hogy ezt nem mindig találja el az ember.

Folyamatos rövidzárlatban éljük az életünket Fotó: Szabó Gábor - Origo

Említetted, hogy fura ennyi idősen a popszakmában nyomulni. Volt olyan pillanat, amikor felmerült, hogy ez már ciki, és inkább abba kellene hagyni?

Előfordult, de ilyenkor Tom Jonesra vagy Nagy Feróra gondolok, akik köszönik, jól elvannak. A hazai mainstream popzenében szinte már senki nincs színpadon az én generációmból. Vagy elolvadt a bázisa, esetleg szép csendesen szomorkodik kisebb klubokban egy akusztikus gitárral, de popzenét nem nagyon csinálnak. Én is látom a helyzet nehézségeit, de egyelőre még itt vagyok, és élvezem.

Tavaly sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor kiderült, hogy a Nemzeti Filmalapnak dolgozol marketingesként Andy Vajna felkérésére. Ezt hogy élted meg?

Nálunk minden kicsapja a biztosítékot, mert ilyenné tettük a világunkat. Gyakorlatilag egy folyamatos rövidzárlatban éljük az életünket. Természetes, hogy írnak rólam és a munkáimról, de fura volt látni, hogy micsoda botrány lett ebből.

Mi ebben az ügy?

Biztosan nehéz sok embernek elfogadni azt, hogy több mindennel foglalkozom egyszerre, mert ez nem szokványos. Az előítéleteink túszul ejtettek minket, és mindenben a konfliktust keressük. Ha valakinek egy jégkrémmel több jut, akkor őt egyből közösen lehet utálni. Szerintem ez beteges gondolkodás.

Így van ezzel a buszvezető, az orvos és a tanár is Fotó: Szabó Gábor - Origo

Tehát továbbra is adsz tanácsot Vajnáéknak?

A Nemzeti Filmalapnak természetesen. Semmiféle ellentmondást nem látok abban, hogy az ember őszintén elmondja, mit gondol a politikáról, miközben a saját szakmájába vágó felkérésre dolgozik. Az, hogy dolgozom egy állami szervnek, nem jelenti azt, hogy egyetértek a rendszer működésével. Valószínűleg így van ezzel a buszvezető, a tanár, az orvos, és sokan mások is.

A Saul fia marketingjében is részt vettetek?

Ott nagyon kevés tanácsra volt szükség, mert a producerek pontosan tudták, mit akarnak. Másrészt, magát marketingelte a film azzal, hogy Cannes-ban rögtön megnyerte a nagydíjat.

Ha mindenki kiabál, suttogj Fotó: Szabó Gábor - Origo

Meglepett Nemes-Jelesék hihetetlen menetelése?

Abszolút nem. Van ugyanis egy nagyon egyszerű szabály: ha mindenki kiabál, suttogj, ha mindenki suttog, kiabálj. A Saul fia kitalált egy nagyon egyedi formanyelvet, amivel teljesen új szemszögből mutatott be egy számtalanszor feldolgozott, nagyon érzékeny témát. Ráadásul egy olyan ország alkotói csinálták, amelyik

nem szeret szembenézni azzal, hogy egykor 600 ezer magyar állampolgárát lökte oda a halálnak.

Ez egy nagyon konfliktusos ügy, különösen egy olyan időszakban, amikor a magyar politikai állapotok nehezen egyeztethetők össze a hagyományos európai demokráciafelfogással.

Ez nem ideológiai kérdés Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha felkérnének, hogy adj tanácsot egy bevándorlóellenes plakátkampányhoz, visszautasítanád?

Persze, mindig is volt egy elvi határ. Ez ugyanaz, mint hogy dohánycégnek nem csinálok kampányt, mert ártalmasnak tartom a cigit. Csak mindig érdemes gondolkodni, hogy a konkrét esetben mi a cél. Szerintem belefér a magyar filmek marketingjén dolgozni, mert mindannyiunk érdeke, hogy jó filmek szülessenek, és azok eljussanak az emberekhez.

Ez nem politikai vagy ideológiai kérdés, ahogy az se, hogy legyen-e jó a magyar foci. Persze, hogy legyen jó, hajrá, magyarok! Csak az a gond, hogy mindig a politika csapdájába lépünk,

így pedig nagyon nehéz normálisnak maradni.

Ha Alföldi Róbert, Kovács Ákos, Szörényi Levente vagy Schilling Árpád munkásságát figyelem, nem érdekel, milyen ideológia követőjének számítanak. A művészi teljesítmény érdekel, és az a hatás, amit ki tudnak váltani.

Egyszerű dolga van a kormánynak Fotó: Szabó Gábor - Origo

És ha nem erkölcsi, hanem tisztán marketinges szemmel nézed, milyennek találod az elmúlt évek kormányzati propagandáját?

Egyszerű dolguk van. Egyfelől nincs más, aki ilyen nagyságrendben és ekkora felületen szólalhatna meg. Másrészt minden médium függ valami módon a kormánytól, ezért tökéletesen tudják finomhangolni, milyen módon üzengetnek a társadalomnak. Ebből a szempontból másodlagos, hogy néznek ki az óriásplakátok.

Ami számít, hogy az üzenetek csont nélkül átmennek, fel-felébresztve a lakosságban a félelmet, ami mára általánossá vált. Egyértelmű, hogy a menekültválság úgy kellett a kormányzatnak, mint egy falat kenyér, de hát minden hatalom szeret a nemzet védelmezőjének szerepében tetszelegni. Technikai értelemben remekül kihasználták a krízist, és rá is fordultak a 2018-as választási kampányra.

Kell valaki, aki érdekesebbet tud mondani Orbán Viktornál Fotó: Szabó Gábor - Origo

Vannak civil próbálkozások, mint például a Kétfarkú kutyapárt ellenplakátjai. Ezeket mennyire látod hatékonynak?

Jó látni, hogy figyelnek és működnek, de korlátos a hatótávolságuk. A kormány sikeresen felszalámizta a társadalmat kisebb csoportokra, akik legjobb esetben is csak a Facebookon találnak egymásra. Társadalmi erőként és főleg valódi, hús-vér tömegként szinte sosem jelennek meg.

Ez egészen addig így megy majd, amíg színre nem lép egy kihívó, aki tud kicsit érdekesebbet mondani Orbán Viktornál. Egyelőre nincs ilyen. Közben megy a sértődött, dühös és érzelmi alapú politizálás, ami abban gyökerezik, hogy a kommunizmus évtizedei alatt nem lehetett normálisan megélni a hazafiságot, most meg mindent el lehet vele takarni.

Engem például zseníroz, amikor az EU-zászlót száműzik a Parlamentből.

Szerinted le lehet váltani ezt a dacos-kurucos hazafiságot?

Azért is lenne nagyon nehéz, mert az egész régió így viselkedik már. Kelet-Európa bedurcult, és nem szereti, hogy a nyugati gazdagéktól kapott pénzektől függ, akik még illemszabályokat is emlegetnek. Pedig a hazafiság szerintem nem valami pátoszos elragadtatás, hanem hétköznapi valóság.

Nem több, és nem kevesebb Fotó: Szabó Gábor - Origo

A hazádat is szeretheted úgy, ahogy a családodat, a kedvenc focicsapatodat vagy a kedvenc könyvedet. Ha tisztességes dolgokat teszel le az asztalra, hozzájárulsz valamihez, amit úgy hívunk, haza. Ez nem több, és nem is kevesebb ennél.

A Létvágy lemezbemutató koncertje március 4-én lesz az Akvárium Klubban.