Psota Irén, a nagy magyar színésznő, aki csak azt a férfit szerette igazán, akit a kommunisták börtönbe vetettek

Psota Irén, GALÉRIA
A Nagy Találkozás (M.J.-vel)
Vágólapra másolva!
Az egyik legnagyobb magyar színésznő volt. Kétszeres Kossuth-díjas, a Nemzet Színésze. Civil életében végletes temperamentumú. Ám színpadi alakításai sorra bizonyították: szélsőséges érzelmei ellenére tökéletes megfigyelő volt. Mindemellett a legvisszafogottabb színpadi karaktert is úgy játszotta el, hogy abban felfedezhető volt saját személyiségének valamely részlete. Habitusát, párkapcsolatait, civil életének olykor végletes epizódjait alighanem gyermekkorának történései is erősen meghatározták, ahogy az is valószínű, hogy olykor a hivatásából nyert erőt a túléléshez. Psota Irén története kapcsán Sztankay Ádám arról is mesél, miként alakult saját édesanyjának sorsa, aki feladta színészi hivatását, miközben életre szóló barátság kötötte össze a nagy ívű pályát befutott Psota Irénnel.
Vágólapra másolva!

Szerepek, szélsőségek, bécsi túrák, újabb házasság

A kurtizán megformálása után Psota Irén második Madách színházi feladata Izabella királyné szerepe Lope de Vega A hős falu című darabjában. Alakítását bukásként éli meg, görcsökkel küzd. Még nem tudja, mert nem mondják neki: színpadon a királynőt nem a királynőt alakító színésznek kell eljátszania, hanem a környezetének. Mindemellett derűs színpadi pillanatokat él át, főként azután, hogy Darvas Iván betegsége miatt Körmendi János veszi át a darabbeli követ szerepét. Körmendi egy-egy nézőtérről kiszúrhatatlan, csak a

kollégákat ingerlő színpadi gegje miatt olykor az összes játszó úgy adja a drámát, hogy közben könnyezik a visszafojtott röhögéstől.

Psota Irén kedvet kapott Körmenditől a tréfára. Gabriella Zapolska Dulszka asszony erkölcse című darabjában a Dajka Margit alakította anya tüdőbeteg leányát játszotta. Dajka az egyik jelenetben azt mondja leányának: „Margit, milyen sápadt vagy." A mondat előtt Psota Irén egy alkalommal elfordult, pirosítót kent az arcára és úgy nézett vissza Dajka Margitra.

Tréfájáért nyílt színen kapott hatalmas pofont kollégájától, aki fő ajánlója volt a társulathoz.

Psota Irén mindig azt mondta: szakmai és privát világában mindig is párhuzamosan voltak jelen a legszélsőségesebb érzelmi megnyilvánulások. 1956 tavaszán Psota Irén a Mese a 12 találatról című film forgatása idején – amely számára is országos népszerűséget hoz – járt először Nyugaton.
A stáb tagjaival ruccantak ki az osztrák fővárosba.

Psota Irén kicsempészett valutából rendez óriási bevásárlást. Visszafelé lebukik, komoly vámot vetnek ki rá. Csak nevet a dolgon.

A Nagy Találkozás (M. J.-vel) Forrás: Psota Irén családi archívuma

Még a legrázósabb helyzeteket is elsimíthatónak érzi, múlékony incidensnek. Szerelmes, második házasságában él. Társa az a férfi, akivel a szőnyegboltban néztek össze: Molnár János.
A fővárosi értelmiségi körökben csak Molnár Joe-ként emlegetett férfi Seregi Lászlóhoz hasonlóan polihisztor tehetség, aki még a Rákosi-időkben is birtokolja a polgári világban megszerzett családi vagyont, s azt, amit ahhoz belsőépítészként hozzátett. Psota Irén úgy írt róla:


Azért akadtak gondok is. Psota Irén egy este, a Vannak még kísértetek című előadás közben rosszul lett. Fájdalmai annyira erősek, hogy Kiss Manyi könyörgésére az ügyeletes orvos morfiumot ad neki.

Sikerül elérniük a színház gégészét (sic!), aki megállapítja a méhen kívüli terhességet.

A színésznőt fél órával később már az operációra készítik elő. Az altatóorvost kéri:

Elalszik, ébresztik, gyereke többé nem lehet.

1956 őszén kitör a forradalom.
Psota Irén férje elhagyja az országot, a színésznő kettesben marad édesanyjával. (Molnár János távozásának, az országba való későbbi visszatérésének körülményeit Psota Irén nyolcvanas évek derekán megjelent memoárkötetében, más interjúkban is mozaikosan idézi, a történet darabjai nem állnak össze egésszé. Talán évtizedekkel később is védeni akarta férjét.)
Psota Irén '56 novemberében azt hallja: Sümegen lehet libát kapni. Édesanyja kéri: próbáljon szerezni egyet.

Irén – batyujában egy új bársonyruhával és egy pár tűsarkú cipővel – felkéredzkedik egy teherautóra.

Úgy adódik, hogy az egyik útitárs kérésének engedve Mosonmagyaróváron kötnek ki. Ott egy frissiben megismert házaspár arra biztatja Psota Irént: menjen velük Bécsbe.

Átvergődnek egy jeges folyón, osztrák gyűjtőtáborba kerülnek, Irén onnan kijutva elügyeskedi magát Párizsig, mert érdekli a város.

Párizsban jelentkezik a magyar követségen, elmondja, hogy nem akar disszidálni. Magyarázza, hogy mivel az otthoni lövöldözés, felfordulás miatt úgyis zárva vannak a pesti színházak, gondolta, körülnéz kicsit a világban. A követségiek megértőnek mutatkoznak, kap tőlük némi anyagi támogatást. Utóbb van még egy röpke liezonja egy magyar származású jeruzsálemi fiúval, aki a Sorbonne-on tanul. A fiú csábítaná Izraelbe, de Irén inkább Bécs felé veszi az irányt. 1956 karácsony estéjén ért haza édesanyjához.
A pártból hamarosan kizárták, ám népszerűsége miatt a színpadtól, filmtől nem merték eltiltani. Psota Irén 1957-58-as visszaemlékezéseiben ismét előbukkan férje, Molnár Joe. Aztán kikopik a történetekből.
Ami tény: Molnár Jánost hamarosan több mint tíz év börtönre ítélték 1956-os tevékenysége miatt.

Kollégák szerint Psota Irén megpróbált közben járni az érdekében, de politikailag maga is megbélyegzettnek számított.

Alighanem a férfi börtönévei alatt váltak el. Hogy volt, mint volt pontosan, ki tudhatná?

Aki sokat tudhatott

Anyám, Kun Magda 1959. augusztus 1-jén szerződött át az Állami Falu Színháztól a Madách Színház társulatához. Együtt érkezett akkori férjével, Lőte Attilával.
Anyám borsodi parasztcsalád fiából lett cipészmester, Kun Bertalan, és egy különös hátterű egykori cseléd, Ébersdorfer Terézia lánya volt. Anyai nagyapám 1945 előtt még cipészmesterként, vagyis tisztes iparosként lett tagja a kommunista pártnak, ahonnan a Rákosi-érában lépett ki. Kitanulta később a lakatos mesterséget is, de a Kádár-rendszerben végül iparengedély nélkül, „zugcipészként" kereste kenyerét.

Teréz nagymama Mosonban cseperedett árvaházban, ahová akkor került, amikor dédanyám kurtizánnak állt. Margit dédi szakmaválasztásának valószínű oka, hogy nem az ausztriai Esterházy birtok gazdatisztje, Ébersdorfer Richárd volt vérszerinti apja, hanem valaki más.

Anyai nagyanyám gyermekkorában csak németül beszélt, cseperedve elfelejtette anyanyelvét, magyar ajkú lett, majd cselédnek állt. Férjével, Kun Bertalannal, anyám apjával abban a kórházban ismerkedett meg, ahol Bertalan a tüdőbetegsége miatt feküdt,

Teréz pedig azért került oda, mert gyufát – vagyis a szálakról lemorzsolt foszfort – ivott előző szerelme miatti bánatában.

Bertalannak és Teréznek három gyermeke lett. A második világháborút vidéken meghúzódva élték túl. Nagyapám a világ dolgai iránt érdeklődő ember volt, a kamrában berendezett suszterájban évről évre nagyobb tornyot alkottak az Élet és Tudomány példányai. Esténként lejárt a kocsmába, de pár pohár fröccs után hazatért, ledőlt, hajnalban megette nagyanyám köménymagos levesét, dolgozott estig, hallgatta a rádiót. Anyai nagyszüleim unokáik felé mindig legjobb arcukat mutatták, de idősödve eltávolodtak egymástól. Mondják, anyai nagyanyám némileg rátarti volt, nem állhatta, ha másnak van igaza.
Anyám öccse és húga ma is élnek, nyugdíjas éveik előtt civil foglalkozásban voltak.

Anyámat azonban valami a színház felé húzta.

Kun Magda 1956-ban Forrás: Sztankay család archívuma

A „fényes szelek" korszakában be is került a színművészeti főiskolára, ám szépsége és arisztokratikus attitűdje miatt hamar ki is rúgták. Akkor egy golyóstollkészítő ktsz-nél lett raktári nyilvántartó, majd a Lenin Intézet hallgatója.

Akkoriban ment hozzá egy bizonyos Réti Ervin – családi szóhasználatban: Réti Pipitér – nevű jómódú férfihoz, aki külkereskedelmi vállalatnál volt vezető beosztásban.

Anyám nagyon szerette a férfit, bár a saját nyomor közeli tegnapjaival maga sem értette szerencséjét. Balatoni nászútjukon Réti Pipitér vállalati telefonhívásra hivatkozva közölte, fel kell ugrania Pestre.

Utoljára a tihanyi révről integetett anyámnak. New Yorkban kötött ki, ott is maradt

– ha már egyszer nős emberként megkaphatta a kuriózumnak számító, nyugatra szóló útlevelet.
Anyám 1955-ben Lenin intézeti tanulmányait félbe hagyva, színházi ismerősei segítségével elhelyezkedett a Falu Színház társulatánál.
1956-ban megpróbált nyugatra disszidálni, bár csak oroszul tudott.

Az osztrák határnál elkapta egy orosz őrjárat, amely megerőszakolását, majd agyonlövését helyezte kilátásba.

Film Színház Muzsika című művészeti magazin címlapja (Balról jobbra: Kiss Manyi, Kun Magda, Lőte Attila, Psota Irén, Békés Itala) Forrás: Sztankay család archívuma

Az ajánlott lehetőségekről azt követően mondtak le, hogy anyám ékes orosz nyelven elénekelte nekik az Internacionálét. Anyámat 1958-ban visszavette tagjai közé az Állami Falu Színház. Akkoriban lángra lobbanó szerelme Lőte Attilával hamarosan házasságba torkollott, majd mentek mindketten a Madách Színházhoz. Egy hajdani Film Színház Muzsika címlapjára is kitették kettősüket, még láthattam anyám hajdani vackai – ő mondta így – közt, csak sajnos mára elkallódott, mint sok egyéb múltbéli dolog.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!