Csillagtúra Puccinivel, avagy újraevangelizálni Magyarországot

2018.07.16. 16:17

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/83. levélária

Kedves Tatjána Néném!

Újraevangelizálni Puccinivel? Hogy mi a manó? (Inkább Mai Manó, de még az sem.) Amikor a kormányzattól egy 2017-es döntés nyomán kétszer 1,6 Mrd Ft-ot kaptunk arra, hogy az Ybl-palota zárlatának két évére bel- és külföldön egyaránt népszerűsítsük az operát és a balettet, a hazánkról alkotott képet tovább cizelláljuk – és cseppet sem utolsósorban értelmes létezést, célt találjunk magunknak, valamint megélhetést az előadásokhoz kötődő pótlékokból élő muzsikusainknak, karművészeinknek, táncosainknak. Ha Néném nem érti, mi az az OO, akkor itt az idő meg a hely a magyarázatra.

Az OO nem mást jelent, minthogy Operát az Operából! Végül is elég sokan játszanak (koncertszerűen vagy kamarává soványítva, részleteiben és műkedvelve) operát, ahogy rengeteg a (kortárs, minimál létszámú és eszközű, projektalapú) táncelőadás is. Miért ne mutathatnánk meg e társulatilag súlyos, kilakoltatott idő alatt, milyen, ha az e két műfajra specializált, több mint 180 éve jogfolytonosan működő intézmény teszi oda magát? Ha pedig cipőt a cipőboltból, a legjobb opera- és balettelőadásokat az Operából hozhatjuk el. A határozati szöveg szerint feladatunk helyszíne hangsúlyosan a Kárpát-medence, így az összesen mintegy 210 előadás bő kétharmada itt is bonyolódott és bonyolódik majd. Hogy milyen etapokban, máris mutatom.

Határon túli magyaroknál (52 előadás):

  • 36 (Kárpát-Haza OperaTúra: Székelyföld, Erdély, Partium, Bánát, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja, Őrvidék)
  • 2 (Kárpát-Haza OperaTúraPlusz: Zágráb)
  • 8 (Kárpát-Haza Gördülő: Székelyföld)
  • 4 (OO Csillagtúra, Partium, Felvidék, Délvidék)
  • 1 (Gördülő Opera: Szatmárnémeti)
  • 1 (Bánk bán: Beregszász)

Magyarország vidéki városaiban (94 előadás):

  • 40 (OO bérlet: 10 megyeszékhely)
  • 11 (OO Csillagtúra: 5 kiemelt nagyváros + 6 egyéb zenei központ)
  • 1 (Gördülő Opera: Bőköz)
  • 40 (egyéb: Győr, Balatonfüred, Sárospatak, Veszprém, Tokaj, Pécs, Margitsziget, Hajógyári-sziget, Tisza-tó, Müpa stb.)
  • 2 (Requiem: Vác, Cegléd)

V4 országaiban (11 előadás):

  • 6 (V4 OperaTúra: Pozsony, Prága, Varsó)
  • 2 (Magyar Nemzeti Balett: Brno, Pozsony)
  • 3 (V4 Operagála: Pozsony, Prága, Varsó)

Nyugat-Európában (14 előadás):

  • 2 (Netrebko/Eyvazov: Berlin, Köln)
  • 6 (Puccini Itáliája: Róma, Trieszt, Modena, Firenze, Lucca, Nápoly, Verona)
  • 4 (Saaremaa)
  • 1 (Brüsszel)
  • 1 (Velence)

Ázsia (21 előadás):

  • 20 (Japán)
  • 1 (Korea, Bánk bán)

Afrika (2 előadás):

  • 1 előadás (Maszkat)
  • 1 előadás (Amman)

Amerika (17 előadás):

  • 17 (New York)

Fentiek alapján tehát a Kárpát-medencében összesen 146 előadás zajlik a két, kormányhatározattal érintett színházi évadban, egyéb helyszíneken és kontinenseken 65 darab. Összesen 19 ország 91 városában járunk: hihetetlen feladat közepén tartunk, hisz még „csak” 84 előadást abszolváltatott. És csak Nénémnek, érdekességként: a Bánk bán, nemzeti No.1-es operánk Magyarországon, Ukrajnában, az Egyesült Államokban és Dél-Koreában is elhangzik majd. És fontos, hogy nem hakniszerűen, hanem csonkítatlanul, teljes hangszeres és énekes kiállításban – és még olaszul és koreaiul is...
Az OO-bérletre viszont kitüntetett figyelem kell kerüljön. Tíz olyan megyeszékhelyen hirdettük meg az elmúlt hetekben, ahol nincs nagy múltú, különösen ismert és aktív szimfonikus zenekar. Abba a nyolc városba is eljutunk egy-egy nagyszabású operaelőadással, amelyre mindez nem igaz, hisz Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Szombathely, Szeged, Szolnok vagy Székesfehérvár együttesei országosan is számontartottak, saját városaikban masszív szimfonikus bérleteket visznek, vagy azt épít rájuk a Filharmónia Magyarország, amely szervező partnerünk most, amikor a terepen szükség van az ő tudásukra, tapasztalatukra, beágyazottságukra. Nem akartuk nagyvárosok klasszikus zenei életét megzavarni, pláne, hogy csak egyetlen térítő szezonra jövünk: ez egész egyszerűen nem lett volna fair a városi zenekarokkal szemben. Ezért keressük majd őket „csak” a Turandot egy-egy estéjével, amelyet csak nagy nehézségek árán tudnának helyi erőkkel kiállítani, hisz a hatalmas zenekar mellé 80-100 fős profi énekkar is kell, gyermekkarral.

Ókovács SzilveszterFotó: Polyák Attila - Origo

Néném, valóban úgy gondolom, így érdemes a hazai zenekultúra szövetét gondozni, erősíteni, annak színeit, kötéseit megújítani. A tíz város pedig, ahol úgy fértünk bele a kulturális szezonba, hogy senkit onnan ki nem szorítottunk, olyasmit kap, amit korábban soha. Egy toborzó összművészeti tűszúrás és még gyorsan három emlékeztető oltóanyag... Veszprém, Szekszárd, Kaposvár, Tatabánya, Kecskemét, Nyíregyháza, Eger, Békéscsaba zeneszerető közönsége most valami újat fogyaszthat, és velük együtt Salgótarjáné és Zalaegerszegé is, ahol szinte szűzföldön járunk, filharmóniai bérletek előzménye nélkül.
Mind a 10 város kap egy klasszikus és modern táncestet. Ahol csak lehet, ezt színházi körülmények közé visszük: a Magyar Nemzeti Balett tagjai egy félidőn át klasszikus alapművek szólóit, kettőseit táncolják, majd a balettgálát kortárs táncprodukció követi, teljes Hans van Manen-opuszokkal. Lesz tehát klasszikus tallózás, de mai, egész alkotás is a színpadokon. Minden városba elvisszük 1838 óta, az ifjú Erkel szerződtetésével 180 éve megalakult zenekarunkat szimfonikus estre. Természetesen operanyitánnyal indulunk, egy olasz évadban a legjobb, ha 8 Rossini-mesterművet váltogatunk. Aztán elhangzik egy Rossini-ária is, mégiscsak a szerző halálának 150. emlékező esztendejében volnánk. És jön egy versenymű, nem ritkán kettős verseny, zenekarunk legjobbjainak szólójával, végül pedig egy nagy bécsi klasszikus szimfónia, Mozart vagy Beethoven alkotásai. Szervezünk mindenhová Puccini Itáliája operagálát is, ahol cseppben a tenger alapon mutatjuk a kort, amely tele volt az operai realizmus, az ún. verizmus mestereivel, akik viszont nem tehettek arról, hogy csillaguk fényét egy Puccini nevű napkorong halványította el. Mascagni, Giordano, Cilea, Leoncavallo, Boito, Catalani... hosszú a sor, egy-egy ismert áriát mindig tőlük is idézünk. Ilyenkor természetesen az Opera zenekara, négy szólista és karmester érkezik, és hasonló művészkonvoj utazik az utolsó, a negyedik bérleti estekre is, csak immár az Opera énekkarával és gyermekkarával kiegészülve. Több városban a Bohéméletet adjuk, máshova a Toscát visszük: mindegyik olyan belépőszintű alkotás, amely áttekinthető és élvezhető akár egy operaszűz számára is – feliratozni mindenhol fogunk.

Fotó: Polyák Attila - Origo

S hogy mi az, amit ettől várunk? Először is: az ismeretterjesztés, az „operamentes” magyarországi területek meghódítása nekünk statutumunkba foglalt feladat – és honnan várjuk majd a megnyitás előtt álló Operaház meg a hatalmas Erkel Színház új nézőit, ha nem a vidéken megnyert rajongókból?
Néném, a vidéki bérleteseink teljes metszetben kapják az Opera szépségét, struktúráit: igazi esély nyílik arra, hogy az autópályákkal ma már alaposan teleszórt hazánkban újraindítsuk a minőségi operakultúra véráramát. Most mi megyünk, aztán majd ők jönnek, akikért érdemes ezt az egész harcot, küzdelmet, sokszor rendkívül igazságtalan rezüméjű munkát végigvinni.

Nénémet is üdvözlöm, „zsdu átvétá, kák szálávej létá”,

Szilveszter

2018. július 16.