Domján Edit, a színésznő, aki már ifjan arról beszélt, hogy negyvenévesen megöli magát

Budapest, 1968. augusztus 26. Domján Edit Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Madách Színház tagja. MTI Fotó: Keleti Éva

Karácsonykor született. Negyven évvel később karácsonykor végzett magával. Már pályája elején arról beszélt: negyvenen túl nincs értelme élni. Akkoriban mindenki úgy gondolta: sarkos következtetésével csupán valami alkalmi és illékony világfájdalmat foglal szavakba az ifjú színésznő. Csakhogy sikerekben bővelkedő pályafutása során érhették olyan impulzusok is, amelyek egy lebegős képzetet kőkemény elhatározássá csontosítottak. Domján Edit hivatásának legjobb művelőihez hasonlóan egyedi karakterű színész volt, egyediségének jegyei pedig mindig felfedezhetők voltak a legkülönfélébb – sokszínűen és hitelesen megformált – alakításában. Kisebb képességű, vagy csak más klikkekhez tartozó bírálói – kollégák, ítészek – már ezért is sokat támadták. Ahogy akadtak egyéb helyzetek is, amelyek kikezdték fő munkaeszközét, az idegrendszerét. Alkotói énjét jellemző egyedisége mellett tipikus Kádár-kori színészsors jutott neki – amivel a többségtől különbözött, az a vég, amit nem lehet feledni.

Két emelet boldogság

A színészházaspár 1959 nyarán szakaszervezeti beutalóval utazik el egy balatonföldvári üdülőbbe. Megismerkednek az ugyancsak ott nyaraló Herskó János filmrendezővel, aki felkéri őket tervezett filmje, a Két emelet boldogság két fontos szerepére.

A korszak lakásügyi problémái körül bonyolódó vígjátékot az 1960-as bemutató után Aczél György és párttársai rögtön be akarják tiltatni.

Nem tudnak nevetni az olyan poénokon, amelyek arra vannak kihegyezve, miként kapnak protekcióval húst a kommunisták, vagy miként húzzák át a kéményen a vízvezetéket az ipari tanulók. (Herskó János leleményének köszönhető, hogy a forgatókönyvre rábólintottak.)

Ha a filmet valóban betiltják, Domján Edit és Kaló Flórián valószínűleg életük végéig vidéken maradnak.

Aztán Szinetár Miklós felhívja a kultúrdiktátort, Aczél Györgyöt: nem lenne jó döntés, mert a filmet „nagyon nézik”. A Két emelet boldogság így a mozikban marad.

Végül kétmillió háromszázezer nézővel zár, mielőtt kikopik a műsorból.

A filmről szóló kritikák Kaló Flóriánt és Domján Editet is dicsérik.

Herskó János gyakorlatilag rehabilitálta a színészházaspárt,

ami Szinetár Miklósnak is kapóra jött. Aki nemcsak randira hívta egykor Domján Editet, hanem egy főiskolai vizsgán az ő duettjükkel színre is került a Rómeó és Júlia erkélyjelenete. Szinetár később utalt rá: őt jobb volt elfeledni a feladatban, de Domján Edit kiváló volt. Így amikor Szinetár 1960-ban lehetőséget kap, hogy Petőfi Színház néven zenés teátrumot indítson Budapesten, meghívja a már Herskó filmje kapcsán újra szalonképessé nyilvánított Domján Editet a társulatához. Olyan művészek közé, mint Agárdi Gábor, Feleki Kamill, Harkányi Endre, Lorán Lenke. Domján Edit igent mond – ugyanis akkor már Kaló Flóriánnak is vannak pesti felkérései.
Csupán az a gond, hogy a szegedi színház ragaszkodik vezető színésznőjéhez, ezért csak száz előadásra „adják kölcsön” a pestieknek: Polly szerepére a Koldusoperá-ban, amelyben egyébként a Bicska Maxit alakító Agárdy Gábor lesz a partnere. A Film Színház Muzsika egykori kritikája Domján Editről:

Alakításának legfőbb értéke kitűnő stílusérzék. Érezte és értette a bizarr, egyszerre reális és illusztratív játékmodor követelményeit. Finom tud lenni és nyers, hamvas és rikító. Pályájának izgalmas szakaszához érkezett – ez a siker a figyelem fénysugarát irányította rá.

Szeged, 1961. február 10. Domján Edit Beáta és Kaló Flórián Német ezredes szerepében Paál Ferenc Zsákutca című művében, melyet a Szegedi Nemzeti Színház társulata Versényi Ida rendezésében 1961. február 11-én mutat be a Szegedi Nemzeti Színház Kamarában Forrás: MTI/Tóth Béla

Domján Edit szerepét a századik előadás után az akkor tizennyolc éves Almási Éva veszi át. Domján Edit az évad végén visszamegy Szegedre, ám 1961 nyarán a helyi lapok már azt adják hírül: a következő évadtól Domján Edit a budapesti Petőfi Színházhoz, Kaló Flórián pedig a József Attila Színházhoz szerződik.

Prince, Petőfi Színház, Mélyvíz

A házaspár ősszel beköltözik a Domján szülők Makarenko utcai lakásába, ám hamarosan hozzájutnak egy XIII. kerületi saját lakáshoz a Róbert Károly körúton. Mindkettőjüknek első önálló otthona ez.
Domján Edit férje beleegyezésével beszerez egy fekete perzsa macskát, majd egy orosz agarat.

A kutya a gazdájától a Prince (Herceg) nevet kapja.

Domján Edit a Petőfi Színház társulati tagjaként játssza el Mándy Iván Mélyvíz című megzenésített darabjának egyik főszerepét: a Holl István alakította katona mennyasszonyát. A darab dalainak szövegét Garai Gábor írta, zenéjét Gyulai Gaál János szerezte, rendezőként Szinetár Mikós jegyezte, a közönség pedig kikérte magának.

Voltak, akik bekiabálásokkal, hangos kommentárokkal fejezték ki véleményüket.

A Film Színház Muzsika úgy összegzi a Mándy-darab lényegét:

Szuggesztíven idézte fel az előadás a fasizmus és a háború félelemtől mérgezett atmoszféráját.

A lap közölte a Szinetár Miklóssal készült interjút is, amelyben a rendező elmondta:

Mi zenés színháznak indultunk, s ez meghatározta a közönség kiválasztódását is. Hiába akartunk egy színházi tapasztalatokkal felvértezett, intellektuálisabb élményt kereső közönséget toborozni. Ennek a rétegnek mi még ma is csak zenés színház vagyunk, és ez a réteg azt mondja: ha már zene és szórakozás, akkor inkább a Jaj, cica!

(Korábban is volt hasonló eset a honi színháztörténetben, amikor Kabos Gyula átvette a Fővárosi Operettszínház vezetését, s azt Fővárosi Művészszínháznak átkeresztelve társadalomkritikus művel nyitott – mindjárt megindult a csőd felé.)
Szinetárék az évad második bemutatóján könnyedebb darabot kínálnak: Molnár Ferenc Az üvegcipő-jének zenés változatát. Az Irmát alakító Domján Editnek Agárdy Gábor a partnere, aki utóbb úgy összegzett:

Az üvegcipő revelációja Domján Edit alakítása volt. Molnár Ferenc mintha csak neki írta volna Irmát. A romlatlan, butácska és szerelmes cselédlány szerepében jobb volt, mint maga a darab.

Az év elején harmincadik évét betöltő Domján Edit a Magyar Ifjúság 1962-es, februári számában beszél a szerepről. Elmondja: nem ilyen feladatokról álmodik, inkább játszaná nagy drámák nagy szerepeit. Hozzáteszi, hogy Irma figurájába mégis beleszeretett, mert egyszerre van benne bánat és öröm, naivitás és okosság, komolyság és komikum. Az újságíró később azt kérdezi: „Szereti Molnár Ferencet?” A színésznő annyit mond: „Most Anyegint olvasom. Puskint. Hétfőn este Shakespeare-t néztem meg, a Hamletet.”
Májusban Gosztonyi János-Kincses József Európa elrablása című zenés limonádéjában játszik főszerepet, a Jacqueline nevű párizsi táncoslányt.
A kritikák főként Eck Imre koreográfiáját és a Pécsi Balett táncosait dicsérik.
Ezt követi az Egymillió fontos bankjegy, Kállai István színpadi műve. Domján Editnek ebben unterman feladat jut. Abody Béla mégis azt írja a Fim Színház Muzsiká-ban:

A színésznő okos szépségével a passzív szerepet is élettel töltötte meg.

1962. A Magyar Rádió stúdiója. Domján Edit színművésznő Molnár Ferenc Liliom című színművének rádióváltozatában Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Domján Edit 1963-ban megkapja a Liliom Julikáját. A címszereplő Agárdy Gábor, Muskátné Mezey Mária, Galambos Erzsi. Domján Edit akkoriban adott interjúiban mindig megemlíti: büszke, hogy olyan színészekkel játszhat, mint a Liliom-béli partnerei. Az egyikben arról is beszél:

A hókuszpókuszt nem szeretem a művészetben. A hókuszpókusz az üresség, a szemfényvesztés. A lélek nélküli színjátszás. A rutin, a bevált sablonok. Ismertem egy színészt, játszottam vele. Csillogott, brillirozott. Egyszer dicsérték, hogy milyen jó. Nem szóltam, de arra gondoltam: talán a nézőtérről úgy tűnik fel, valóban jó. De én láttam közelről a szemét. A szeme üres volt és közönyös, hideg és lélektelen. Ez lehet jó virtuóz, de művész – soha.

Kőoroszlán – önátadástól a megsebzettségig

Domján Edit az 1963-as Liliom sikere ellenére évad végén elszerződik a Petőfi Színháztól. Ennek egyik oka, hogy barátja és direktora, Szinetár Miklós már 1962-ben elhagyta a teátrumot, és a Magyar Televízió főrendezője lesz. Másrészt az is motiválja a váltást, hogy Meruk Vilmos, aki korábban a Művelődésügyi Minisztérium Színházi és Zenei Osztályának volt vezetője, megkapja a Nemzeti Színház igazgatói posztját, és mindjárt tagságot ajánl Domján Editnek.
A színházváltás között, 1963 nyarán Domján Edit Szemes Mihály az Új Gilgames című filmjében forgat. Rákbetegségből gyógyuló nőt alakít, aki a halál peremén egyensúlyozó, Darvas Iván által megformált betegtársával esik szerelembe. A Két emelet boldogság után ez már a negyedik filmje. Mögötte van egyebek között a Jancsó Miklós rendezésében, Latinovits Zoltán főszereplésével forgatott Oldás és kötés.

Domján Edit az Új Gilgames nyári felvételei közben rádiózik, szinkronstúdiókba szaladgál. Fontolgatja, kellene egy saját kocsi.

1964. A Magyar Rádió 6-os stúdiója. A Nyáron egyszerű... ? című zenés műsor részeként Király Dezső Századvégi viszonyok című művének felvétele. Domján Edit és Mezey Mária Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Augusztusban férjével tizenhat napot Olaszországban tölt. Az őszi évadot a Nemzeti Színház tagjaként kezdi.

Az ott töltött egyetlen évad alatt három darabban játszik: az Illés Endre-Vas István jegyezte Rendetlen bűnbánat című drámában; Szakonyi Károly első színdarabjában, az Életem, Zsóka címűben; végül Anouilh Colombe-jában.
Szakonyi Károly írta Domján alakításáról az Életem, Zsóka kapcsán:

Ha a közönség megszerette Zsókát, ő miatta tette. Az önátadástól a megsebzettségig a szemünk előtt végigélt egy egész életet, mozaikokból építkezve, mégis a teljességet megmutatva.

Domján Edit Mándy Ivánnal, Szakonyi Károllyal, Illés Endrével, majd Gyurkovics Tiborral, Müller Péterrel is barátságba kerül.
Az írók sosem tagadták: a színésznő különleges vonzereje primeren is erős hatású.

Ám a műveikre koncentráló alkotói kíváncsisága úgy jelölte ki e baráti kapcsolatok határait, mint egy fürkész kedvű kisöcs nem várt jelenléte a randevún.

Miközben Domján Edit

személyiségének más helyzetekben a kislányos naivitás is része volt, az abban rejlő sebezhetőséggel együtt.

Illés Endre egy alkalommal a maga olaszországi útjáról küld képeslapot Domján Editnek, amelyben állítja: beszerzett neki egy igazi kisoroszlánt. Domján Edit ugyanis köztudottan rajongott a kiskorú nagymacskákért. Gyakori állatkerti látogatásain

az egyre ismertebb színésznő ketrecen belül is barátkozhatott az oroszlánkölykökkel,

melyek szülei – értelemszerűen – ilyenkor másik ketrecben időztek. Miután Illés Endre hazatért, Domján Edit szaladt az író lakására, hóna alatt a kisoroszlánnak szánt labdával. Ami nagyot puffant a padlón, amikor a színésznő szembesült a valósággal: az aprócska nagyvad valójában kőből van kifaragva.

Domján Edit a labdát ledobva elsírta magát, aztán nevetett, végül pirult.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!