A hatalom előtt olyanok vagyunk, mint a vizeldében

Mucsi Zoltán, Origo interjú 2016.03.03.

Mucsi Zoltán szerint eddig is sokan mentek el ebből az országból, és még többek fejében megfordul, hogy itt hagyják az illiberális, unortodox Magyarországot. Mucsi, aki szükségszerű rossznak tartja a politikát, megrendezte Sławomir Mrożek Emigránsok című darabját, bár jobban örült volna, ha már nem lenne érthető a szöveg.

„Kilométerekről látszik rólad, ki vagy. Neked jogod van mászkálgatnod, nekik viszont joguk van megbámulni téged. És észrevenni a külföldi pofádat” – mondja az egyik kelet-európai kivándorló a másiknak Sławomir Mrożek Emigránsok című darabjában.

Az Emigránsok című előadás bemutatója március 3-án volt a Stúdió K-ban. Ez Mucsi Zoltán első rendezése Fotó: Szabó Gábor - Origo

Érthető, hogy az aktuális társadalmi kérdésekkel legtöbbet foglalkozó Stúdió K Színházban miért vették elő a lengyel drámaíró negyvenkét éves művét ma, amikor az egész világ olyan, mint egy rossz éjjeli mulató táncparkettje: mindenki mozgásban van, és egy perc múlva már senki sincs ugyanott, ahol egy perccel ezelőtt volt.

Akár háború miatt, akár jobb munkakörülményeket keresve vándorolnak, egy biztos, legalábbis az optimistának nem éppen nevezhető Mrożek szerint, aki maga is emigrációban, már hontalanul írta a darabját: hogy igazi otthont csak a legkevesebbeknek sikerül egy másik helyen is teremteni. Hogy aki alól egyszer kifut a talaj, az nemigen tudja életében kiheverni az így szerzett szédülést.

Mindig benne van az életben maradás igénye - Molnár Gusztáv és Géczi Zoltán az előadásban Forrás: Kállai-Tóth Anett

„Meggyőződéssel hiszem, hogy amikor nagy számban hagynak el egy országot, az nem kalandvágyból történik, legyen szó akár Szíriáról, akár Magyarországról 1956-ban. Mindig benne van az életben maradás igénye vagy az, hogy az emberek nem bírják a szellemi elnyomást. És nagyon kevesen vannak, akik új hazára tudnak lelni:

a szabadságuk lehet nagyobb, de otthonuk nincsen.

Azt gondolom, ha itthon is lehetőségük lenne annyit keresni, mint mondjuk Angliában, az emigránsok legnagyobb része hazajönne” – mondja az Origónak Mucsi Zoltán, aki ezúttal nem színészként vesz részt az előadásban.

Baktériumok az emésztőrendszerben

Az előadás két színésze, Molnár Gusztáv és Géczi Zoltán kereste meg őt azzal, szeretnék eljátszani az Emigránsokat, legyen olyan jó, és rendezőként vigye színre a darabot. „Igazi partizánakció volt nagyon kevés pénzből, lopott időkben próbálva. Én nagyon szeretem Mrożeket, de nem tudtam, mennyire tűnik most porosnak az Emigránsok. Elolvastam újra, és kiderült, nagyon jól van megírva. Újrafordíttattuk és egy picit beleírtunk, hiszen a születése óta azért változott a társadalmi rendszer azokban az országokban is, ahonnan elmennek, és azokban is, ahová érkeznek” – véli Mucsi.

Ma is aktuális Fotó: Szabó Gábor - Origo

A darabban két emigráns él együtt egy pincében, egy sötét lyukban, ami szennyvizet szállító, meleg, barna csöveivel olyan, mintha a lakók baktériumok, élősködők lennének egy másik ország emésztőrendszerében, amit Cziegler Balázs remek díszlete egyszerre elemelten és funkcionálisan tud ábrázolni. Az egyik „politikai” menekült, a másik kétkezi munkás. Az egyik a szabadságot választotta, a másik a pénzkereset lehetőségét. Az egyiknek minden vágya, hogy hazatérjen a családjához, a másik soha nem akar már hazamenni.

Pászt Patrícia új fordításában, Mucsi Zoltán rendezésében az az igazán meglepő és talán elkeserítő, hogy a több évtizeddel ezelőtt, más rendszerben írott darab pontosan és tisztán érthető ma is. Pedig csak egy-két változás történt a szövegben. Az értelmiségi emigráns például úgy fogalmazza meg kivándorlásának okait: „Mindig is gondjaim voltak az artikulációval.

Itt ez a két szó például: illiberális, unortodox.

Számomra ezek túl nehezek. Sosem tudtam helyesen kimondani.” Az eredetiben még a marxista ideológia „nem-antagonisztikus” társadalmi csoportjainak dogmájára utalt ugyanez a szövegrész.

A politika szükségszerű rossz - Molnár Gusztáv és Gáczi Zoltán az előadásban Forrás: Kállai-Tóth Anett

„Én nem szeretem a politikát. Szükségszerű rossznak tartom, de nem szeretem, mert minden hatalmon lévő kormánynak fontos célja, hogy hatalmon maradjon, és ettől kosz kerül a gépezetbe. Csak a mérték változó. A darab egy másik rendszerben íródott, szocializmus és orosz elnyomás alatt. Akkor különlegesen nagy dolog volt elmenni nyugatra pénzt keresni, a lehetőségek is mások voltak.

De badarság lenne párhuzamot vonni a két rendszer között: ami ma rossz, az másért az”

– summáz Mucsi. Hozzáteszi: a legjobb az lenne, ha pár év múlva már nem lehetne hozzányúlni az Emigránsokhoz, mert érthetetlenné válna. „De ettől egy picit messze vagyunk. A darab azért tud mindig működni, mert hibátlan hatalom nincsen.”

Mucsi szerint az illiberális és az unortodox szavak most kellenek a szövegbe. „Olyat kell mondani, ami hatni tud, ami szúr, amitől megcsap az áram és amivel lehet vitatkozni. A szavak változnak. Ötvennégyben mást jelentett, ha egy piros biciklivel bementél a színpadra, és azt mondtad, ez egy elég szar kormány.

Azért lehet, hogy leültettek.

Ma pedig például a kockás ing jelent mást Magyarországon, mint két hónapja. Ma, ha kimondod, akkor röhögni kezdenek, vagy felháborodnak, vagy elindul egy beszélgetés, míg két hónapja legfeljebb a csíkos inggel hasonlították volna össze.”

Mindenki ugyanúgy beszarik a hatalom előtt Fotó: Szabó Gábor - Origo

Rongy ember vagy

A lényeg Mrożeknél úgyis örökérvényűbb az aktuális politikánál – és ez a Terminal Workhouse, a Manna és a Stúdió K közös előadásából is tökéletesen átjön. A hangsúly a rabságon van, és azon, milyen sokféle is lehet az.

A munkást például a birtoklás tartja ketrecben: csak harácsol, hogy egyre több és több pénze legyen, mert ha nem lenne, meghiúsulna élete egyetlen célja, a hazatérés. Az értelmiségit az elnyomó állam kényszeríti majomként ketrecbe. Hiszen „Ha egyetlen hatalom van, mindenki ugyanúgy beszarik előtte, és ebben mindenki egyenlő. A hatalom előtt egyenlőség van. Mint a vizeldében.” És épp ettől válik olyan kilátástalanná a helyzet: mert annyi minden állja útját a teljes szabadságnak, hogy az talán létre sem jöhet soha.

A talajvesztettség miatt gyilkolják egymást - Molnár Gusztáv és Géczi Zoltán az előadásban Forrás: Kállai-Tóth Anett

Mucsi Zoltán azt mondja, a darabban a legjobban az érdekelte, ahogyan a két szereplő a talajvesztettség miatt egymást gyilkolja. Szerinte az értelmiségi figura „kegyetlenebb” helyzetben van a másiknál, hiába a nyelvtudás: „Néha jobb nem tisztában lenni mindennel”.

A rendező a mai kor legfőbb rabságának a megosztottságot tartja. „Nálunk az a jellemző, hogy

ha te nem a mi táborunkhoz tartozol, akkor rongy ember vagy.

Ez a fajta megosztottság olyan sok sérelmet szül, ami csak nagyon sok év után fog elmúlni. Sokan mentek el az országból eddig is, és nagyon sokak fejében fordul meg, hogy elmennének. Az ember nem tudja hiba nélkül élni az életét, így a mindenkori kormány is nyilvánvalóan követ el hibákat. De az nem mindegy, hogy ezeket hogyan reagálja le.”

A többségnek nagyon sokszor nincs igaza Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Nem szeretem, ha egy hatalom arrogáns, ha erőszakos, vagy ha a többségre hivatkozik. A többségnek a történelem során nagyon sokszor nem volt igaza, például aki azt mondta, a Föld nem lapos, azt elégették, mert a többség nem így gondolta. Szerintem ha egy szakmából két- vagy háromszáz ember felvet egy problémát, arra oda kellene figyelni, és még akkor sem szabad lesöpörni őket, ha ez a szám egyébként jelentéktelen hányada a szakmában dolgozó emberek összességének. Valahogy nem tűnik nekem életszerűnek, hogy például a tanárok otthon ülnének tanítás után, és azt mondanák:

Valamit csinálni kéne, mert szétkúr az unalom. Megvan! Támadjunk be!«

El kéne fogadni, hogy ha én ellenvéleményt fogalmazok meg, az nem kekeckedés, és nem aljas szándékkal teszem. De nálunk nincs elfogadva, hogy az ember változik, nincs megbocsátás, és nincsenek ellenfelek, csak ellenségek.”

Lefejelni a másikat

Az Emigránsok befogadott előadás a Stúdió K-ban: a Manna produkciós iroda mellett az a Terminal Workhouse hozta létre, amelyet tavaly ősszel alapított meg tíz színházi alkotó. Ugyanakkor mégsem túl meglepő, hogy épp a Ráday utcai független színház fogadta be a produkciót: a Stúdió K volt az, amelyik – minden magyar társulat közül talán a leggyorsabban – színpadra vitte a menekültválság kérdéseit a Határaink című bemutatójukban, de itt látható a Kiállok érted című előadás is, amely a prostituáltnak eladott intézeti lányok problémáit járja körül színházi módszerekkel.

Nem fantasztikus regény - Molnár Gusztáv és Géczi Zoltán az előadásban Forrás: Kállai-Tóth Anett

„Ha nem fantasztikus regényt írsz, kell, hogy foglalkozz a körületted lévő korral. Nyilván van színház, amelyik nem ezt tartja fontosnak, de másoknak igenis muszáj beszélniük az őket körülvevő világról. Vannak, akik ezt radikálisabban teszik, de ezt sem a rossz szándék vezérli, legfeljebb az, hogy ők máshogyan gondolkodnak. Erre lehet úgy reagálni, hogy lefejelem a másikat, és lehet egymást komolyan véve beszélgetni. Ez hosszadalmasabb munka, míg

a megfélemlítés gyorsabb lezárása egy vitának”

– mondja Mucsi.

A színész első rendezése mindenesetre nem radikalizmussal akar hódítani: Molnár Gusztáv és Géczi Zoltán képesek mélyen emberi drámának mutatni a politikai parabolát. Játékuk aprólékos kidolgozottsága, egymásra való reakcióik élessége, a folyamatos, de nem pótcselekvésszerű mozgás izgalomban tart, miközben a színészek értelmezve, sajátjukként mondják el a remekül újrafordított szöveg téziseit és antitéziseit. És még egy kis remény is jutott a végére – az már a néző habitusától függ, hogy ironikusan vagy szó szerint értelmezi a zárójelenet szavait.

Holnapután minden jobb lesz Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mucsi mindenesetre azt mondja: az már biztos, hogy ő Magyarországon fogja leélni az életét, de azt szeretné, ha a gyerekei is így tennének. „Engem ideköt minden. Ideköt József Attila, ideköt Pilinszky, az abonyi két harang, a barátaim, a temetők, ahol már sok halottam van. Én az a típus vagyok, aki azt mondja: holnapután igenis jobb lesz. Mert majd biztosan észhez térnek az emberek.”