Szikora János rendező és Zoób Kati jelmeztervező munkakapcsolata hosszú múltra tekint vissza. A Katti Zoób Szalonban tartott bemutató háziasszonyaként Zoób Kati azt mondta kettejük együttműködéséről, hogy
megszűnik az alkotói magányosság azáltal, ha alkotói elképzelések összefonódnak,
márpedig ők ketten már egy évtizede dolgoznak együtt és adják össze gondolataikat.
Szikora János hozzátette, hogy a művészi barátság produktív állomásai közé tartozik Az eltűnt idő nyomában 2006-os bemutatója, amelyet Alföldi Róbert főszereplésével mutattak be a szolnoki Szigligeti Színházban, az Esterházy Péter művéből készült Rubens és a nemeuklideszi asszonyok 2008-ból, a Pesti Színházban, Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony-ának 2014-es premierje az Operaházban, illetve Musil A rajongók című művének idei magyarországi ősbemutatója Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban.
A rendező úgy látja, Zoób Katival mindig akkor találkoznak össze a pályájukon, amikor
művészi vagy emberi értelemben összegzésre kerül sor,
és legutóbbi közös munkájuk, a 3N avagy Csehov: Három nővér szintén egy ilyen nagy összegző mű. „Minden egyes produkcióhoz a szellemi és az érzéki materiális szintézise kell" – mondta Szikora János, és ez az, amit ők ketten meg tudnak teremteni.
Az új előadás címében a nagy N nem pusztán a nővér szó rövidítése. A matematikában N jelöli a természetes számok halmazát, ez pedig arra a gondolatra utal, amely éppen 10 éve – Az eltűnt idő nyomában bemutatásának évében - fogalmazódott meg Szikora Jánosban:
az ember személyisége valójában mindazon alakok összessége, amelyeket az évek során felöltött.
Mint kígyó a levedlett bőréből, úgy léptünk ki ezekből az alakokból, mondta a rendező, és izgalmas ennek kapcsán végiggondolni, mit művel velünk az idő, hová tűnik a múlt és a múltbéli alakjaink, és
mit szólna vajon fiatal énünk, ha szembesülne azzal, amivé lett.
Csehov Három nővér-ének cselekménye is négy év alatt játszódik le, így mások a karakterek kezdetben és a befejezéskor. Szikora János az előadásban azokat a pillanatokat is megragadta, amikor felsejlik egy fiatalban valami időskori énjéből, és látható, hogyan reagál arra, amivé deformálódott.
Ezeket a változásokat, átalakulásokat láttatják Zoób Kati jelmezei. Szikora János azt is elárulta, hogy Csehov eredeti színpadi instrukciói közül viszonylag keveset tartottak meg, de a nővéreket jellemző színekhez ragaszkodtak. Így Zoób Kati jelmezeiben is megmaradt Olga színének a kék, Másáénak a fekete és Irináénak a fehér.
Miközben a nővérek fiatalabb és idősebb énjei végigvonultak a kifutón, Zoób Kati részletesen elmagyarázta, hogy az anyagok, a szabásvonalak és a díszítések hogyan adják vissza a dráma hősnőinek vonásait, és miképpen követik életük alakulását.
A sugárzóan fiatal Mása (Szász Júlia) jelmeze úgy mutatja a viselőjét gyönyörűnek és vonzónak, hogy ne legyen frivol, de izgalmas rétegzettsége folytán néha egészen áttetsző lehessen. A néhány évvel későbbi Mása (Tóth Ildikó) ruháján bizonyos mozdulatoknál még ugyanúgy át-átdereng a viselője teste, de a nehezebb anyagokból készült ruhán már
látszik, ahogy Mása bezárult,
miután lezajlott élete tragédiája, és elmúlt a szerelem, amelyre mindig vágyott.
A két jelmez közös jellemzője, hogy a katonaság jegyei (amelyeket többek között az is indokol, hogy a nővérek egy katonatiszt lányai) ékszerré változnak a ruhákon – Szikora János még azt is hozzátette, hogy a Mása ruháján díszként megjelenő
töltények közül az egyiket kabalaként tartotta magánál
a darab premierjén.
A 18 éves Irina (Kovács Panka) ruháján szintén megjelennek a katonai motívumok: a zsinórkötések szinte rangjelként funkcionálnak, miközben kiderül, hogy
a ruha viselője érzékeny a kortárs divatra.
Ha Irina mozdulatlanul áll, ruhája is zártnak tűnik, azonban, ha lép, átlátszik.
Ugyanezzel a technológiával és ugyanezekből az anyagokból készült a néhány évvel érettebb Irina (Törőcsik Franciska) jelmeze, méghozzá annyira légies moherből, hogy meg is kellett ragasztani ahhoz, hogy viselője le tudjon benne ülni. Ez viszont azt eredményezi, hogy
a ruha jóformán egy második bőrré válik
– egyben olyan öltözékké, amely a felnőtté válás és az orosz tél hangulatát egyaránt visszaadja.
Olga a nővérek közül már akkor a legérettebb személyiség, amikor még Cseke Lilla Csenge alakítja:
jelmeze zárt, ahogyan egy fiatal tanítónőhöz illik,
de még azt sugallja, hogy viselője ismeri a csábítás titkait.
Kiss Diána Magdolna, az idősebb Olga jelmeze viszont már azt tükrözi, ahogyan az iskolaigazgatónővé előlépő legidősebb nővér felelősségének növekedésével párhuzamosan
az álmai, reményei eltűnnek,
ő maga pedig egyre jobban bezárul. A színjátszó taftruha már keménységet mutat.
Ám nem csak a három nővér megy keresztül jelentős személyiségváltozásokon, és találkozik élete egy-egy pontján jövőbeli önmagával: öccsük, Andrej, a család szeme fénye és reménysége Börcsök Olivér képében még mezítláb, fiatalosan, szabadlelkűséget sugárzó jelmezében sétál be, de
a karakter 2-3 év alatt olyan mértékben amortizálja magát,
hogy Szurcsík Ádám, az idősebb Andrej már egyenesen egy rosszul szabott, lógó nadrágot visel.
A divatbemutató nem lehetett volna teljes anélkül, hogy Gáspár Sándor és Sághy Tamás is végig ne vonuljanak a kifutón: az általuk alakított két katonatiszt jelleme közti különbséget is érzékeltetik jelmezeik, és önmagukban is sok érdekességet tartogatnak. Gáspár Sándor öltözetének esetében például a rétegzettség már olyan mértéket ölt - többek között azért, hogy az előadás egy pontján
szó szerint is kellőképpen ki tudjon vetkőzni magából
– hogy a színész egy szürke garbót, egy szürke inget és egy szürke mellényt is visel vastag télikabátja alatt.
A Vörösmarty Színház előadását decemberben 10-én, majd 15-én játsszák legközelebb – a nézők a divatbemutatón részt vevő színészek mellett többek között még Petrik Andreát, Tűzkő Sándort, Varga Máriát és Derzsi Jánost – illetve jelmezeiket – is láthatják a színpadon.