A Color Party sokat segített a Punnanynak

Vágólapra másolva!

Persze nem számoltuk meg egyesével a jelenlévőket, de feltűnően nagylétszámban érkeztek a fesztiválozók a Punnany Massif koncertje alatt. Ha jóindulatú az ember, akkor azt mondja, hogy körülbelül ennyi magyar volt a Szigeten, ha rosszindulatú, akkor pedig azt, hogy a Color Partyról nem akartak lemaradni.

Quart

Vágólapra másolva!

fesztivál Sziget 2014 Madness The Prodigy Punnany Massif

A Punnany Massif jelenleg Magyarország legnépszerűbb és legaktuálisabb hip-hop formációja. Lehet őket utálni, meg lehet irigykedni is - mint ahogy teszik is sokan - de egy dolgot nem lehet elvenni tőlük: azt, hogy sikeresek. Nagyon. És egyáltalán nem kell rajongani értük ahhoz, hogy jól érezd magad a koncertjükön. A Blink 182-t például nagyon szeretjük, a koncerten mégsem tudtak olyat mutatni, hogy végig jól érezzük magunkat, az a valami, amitől egy koncert működik, az náluk most elmaradt. A Punnanynál nincsenek nagy hullámok a koncerten, ugyanabban a tempóban, hasonló dalok jönnek egymásután, a hangulat mégsem lankad. Ami negatív benyomást keltett, hogy Felcser 'Rendben Man' Máté nagyon sokat volt háttal a közönségnek. Értem én, hogy kell a zenekartól is valami visszajelzés, de ezt ilyen sokszor nem lehet megtenni a rajongókkal. A díszlet és a styling kifejezetten jó, ötletes. A színes hangszerek mellé nagyon jól passzolt a srácok eleganciája: a fehér ing/fekete nyakkendő kombináció. Bár a zenéjük ennél lazább öltözködési stílust is megengedne - pláne egy fesztiválon - ezzel valahogy megpróbáltak rangot adni nagyszínpados koncertjüknek.

Punnany Massif a Szigeten 2014. augusztus 16-án. Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A koncert elején talán háromezer ember állt még csak a küzdőtéren. 99 százaléka nyilvánvalóan magyar, mert az első dal, első sorától kezdve már együtt énekeltek a zenekarral. Wolfie és Rendben Man le-fel szaladgált a kifutón, a háttérben viszont a hegedűbűvész, Lipics 'Prof.Lip' Gergő tolta a legjobb koreográfiát, amiben volt minden: magyar néptánc latin elszántsággal, elektro-boogieval. Mivel soha eddig nem néztem végig Punnany koncertet elejétől a végéig, nem tudom, hogy ez mennyire általános vagy, hogy mennyire szigetes koreográfia, de én még tolnám is a zenekar helyében, mert a lányok mellettünk többször is megpróbálták utánozni.

A Punnanys zászló lengetésről viszont mindenki tudja, hogy állandó elem, így itt sem maradt el. Bár a szél nem segítette Wolfie-t, azért válaszul cserébe felhúztak egy ír zászlót is a fesztiválozók, jelezve, hogy ők is megérkeztek. A "Zöld volt a mező, színes a rét" olyan egyszerűen követhető, hogy aki először hallja annak sem okoz fejfájást az ütemre lötyögés közben énekelni. A külföldiek sem maradtak énekelhető strófa nélkül, mert a 'hej, hej, hej' szövegrész már annyira nemzetközi, hogy a közönség mindenféle buzdítás nélkül ment a két frontember után. Azért az 'ABC' című daluk szövegét nem sikerült még a magyaroknak sem baki nélkül végigmondani. A bandának mindenképp jár az elismerés ennek a szövegnek a memorizálásáért. Ez még józanul is feladat, nemhogy néhány fesztiválos sör elfogyasztása után.

Ahogy nőtt az emberek létszáma a színpad előtt, úgy ők is egyre többször dobták be az "Everybody make some noise" konfot. A tavalyi sziget himnusz alatt már tényleg beszélhetünk tömegről, amiben valóban nagy szerepe volt a Color Party-nak. Ettől még ez a koncert jó volt, az ilyen folkos hip-hopnak van helye a fesztiválokon és talán pont ezért nem véletlen, hogy a Tankcsapda és a NAGY-SZÍN-PAD verseny döntősei mellett a Punnany Massif kapott lehetőséget a Sziget Fesztivál nagyszínpadán.

Ahogy a lufik és a buborékfújás, úgy a Color Party is bejött a Sziget népének. Bár Kama és Sanyóca (Mary Popkids) mindent megpróbált, hogy a 10 perces visszaszámlálás alatt meggyőzze az embereket arról, hogy várjanak, elég sokan szórták szét a színes porokat idő előtt. Ettől függetlenül látványos volt és roppant mód élvezték a fesztiválozók az ingyenes haj és ruhafestést.

A Madness zenéje mindenkit szórakoztat és mindenkit elbűvöl. Nézed, hallgatod és magával sodor: az önfeledt ugrálás, a jól ismert slágerek és persze az elmaradhatatlan díszzsebkendős, öltönyös előkelőség. A legnagyobb showman Lee Thompson volt, a maga fáradhatatlan, lehengerlő stílusával és az utánozhatatlan szólóival. A koncertjük minden tekintetben élmény volt, ugyanezt azonban nem mondhatja el magáról az est headlinere, a The Prodigy. Ugyan slágereket toltak, de sokat elvett az élményből, hogy oldalról nézve egyáltalán nem szólt jól és a vetítés pedig kifejezetten idegesítő volt.