Ilyen volt az Omega felcsúti koncertje

2015.06.14. 16:04

Egyszer az életben a felcsúti Pancho Arénának is lehet értelme, és ez szombat este, az Omega koncertjén jött el. Sokat támadták az együttest, hogy miért éppen ezt a helyszínt választotta, de látva, hallva a fellépést minden értelmet nyert. 

Kóbor János a felcsúti koncertenFotó: Szabó Gábor - Origo

Az Omega stadionokhoz van szokva, hatalmas közönséghez, nehéz lehet maguknak is bevallani, hogy alig érdeklik már az embereket. Ahogy Nagy Feró is megmondta velük kapcsolatban, van évi 10-12 koncertjük, annak nagy része külföldön, valamiből meg kell élni, ha lehet, úgy, hogy ne kelljen nagyot égni és tehetségkutatókban zsűrizni.

Az Omegának tökéletesen megfelelt a felcsúti helyszín, mert egy csomót cikkeztek róluk, mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy még léteznek, sőt koncerteznek is, és ha már koncerteznek, az még esemény is. Mivel a felcsúti füves pályát mindenki stadionnak hívja, még azt is elmondhatják, hogy stadionkoncertet adnak két-háromezer ember előtt.

Az őrült ráhangolódás

A koncert előtt a meccset mutatták a kivetítőkön, és mindenki kényelmesen elhevert a felcsúti pálya füvén. A mérkőzés után aztán Rákász Béla érkezett, akinek az lett volna a feladata, hogy felpörgesse az embereket, de a tikkasztó hőségben alig vettek róla tudomást. Pedig Rákász Béla mindent megtett, hogy hurráhangulat legyen a pályán.

Ha valaki nem követi a hazai labdarúgó-bajnokságot, de az Omegát éppenséggel szereti, és ellátogatott a koncertre, akkor legkésőbb most rá kellett jönnie, hogy a Pancho Aréna valójában mindenféle bölcsészek roppant drága kísérleti műhelye. Egy olyan hely, ahol minden, de tényleg minden azonnal új értelmet kap.

A színpadképFotó: Szabó Gábor - Origo

Amikor például Rákász Béla ujjongva elmondta, hogy micsoda csodálatos, templomszerű épületben vagyunk, aztán berakta a Money for Nothingot a Dire Straitstől, ott egy kicsit bennünk is eltört valami. Az ember nézett jobbra, nézett balra, hümmögött, eleresztett egy fanyar mosolyt, és kényszeredetten beleivott a sörébe, amit a Mészáros Bár és pizzéria egyenpólós srácai adtak.

Rákász Béla aztán olyannyira elragadtatta magát, illetve ragadta el a piknikhangulat, hogy benyomta az 1993-as Somewhere Over the Rainbow-t, és arról kezdett beszélni, hogy amikor ez kijött, akkor ugyanilyen meleg volt, ugyanilyen lazák voltunk, és nagyon jók voltunk fociban. Feladta a leckét, mert egy-egy részletét érteni vélem a dolognak, az egész viszont sehogy sem áll össze.

Oké, kezdődik a koncert

Sajnos, Rákász csak kilencig állt a színpadon. Bejelentette, hogy következik az Omega, amire valamiféle üdvrivalgásnak kellett volna jönnie, de nem jött semmi. Nem sokkal később megjelentek a vonósok, a kórus is, elősétált Benkő László, hogy egy fáklyával meggyújtson néhány gyertyát a színpadon. Eddig tartottak az események, mert belekezdett az Omega a zenélésbe.

Omega-oratórium Felcsúton 2015. június 13-ánFotó: Szabó Gábor - Origo

Szombat este elvileg nem rendes Omega-koncertet adtak, hanem egy oratóriummal keresztezett beatmisét. Ebbe a felállásba viszont már az együttes is belezavarodott. Hol szétlézerezték a közönséget, ami durvább volt, mint egy Armin van Buuren a Balaton Soundon, hol pedig csodás templombelsőket mutogattak.

Az Omega-oratóriumtól várt őrülten meghitt és bensőséges hangulat elmaradt, a zene is ugyanazt a jellegtelenséget mutatta: hol a gitár szólt hangosabban, hol a vonósok emelkedtek ki. Azért nem lehet csak giccsesnek, negédesnek nevezni a dolgot, mert ahhoz is jellegtelen volt. A közönség is inkább csak téblábolt, egy felszabadult éljenzés nem szakadt ki senkiből.

Ott pattant el megint valami, amikor Kóbor János bejelentette, olyan koncertet adnak, ahol szeretnék egy-két barátjukat is színpadra hívni, akik egyébként nem arról híresek, hogy zenélnének. Erre megjelent Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese egy fuvolával.

Benkő kiállt elé a szintetizátorok mögül, és megpróbálta egyszerre vezényelni a zenekart és őt. Wolf viszont csak toporgott, és képtelen volt belefújni a hangszerébe. Pedig nem kellett volna nagyon összetörnie magát, hogyhogy nem, a zenekarból épp azt játszotta egy srác, amit valószínűleg neki kellett volna. Két szám is így ment le.

A közönség itt még lelkesFotó: Szabó Gábor - Origo

Ez sem segített felpörgetni a koncertet, ahogy az sem, hogy később egy vendégénekes angolul adott elő néhány számot. Az emberek csak bambán meredtek ki a földből, és várták, hátha bedurrant még valamit az Omega, de a csoda a koncert végéig sem jött el. Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, amikor Laux Józsefet felhívták, hogy doboljon el egy-két dalt.

A gyerekek viszont jól érezték magukat, cigánykerekeztek, boldogan futkároztak. Az idő is jó volt, a pokrócokat is gyorsan el lehetett csomagolni a koncert után. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK