Veszélyes lehet a B-vitamin kezelés a vesebeteg cukorbetegeknél

Sok cukorbeteg szed kombinált B-vitamin-készítményeket a szív- és érrendszeri szövődmények megelőzésére. Egy friss tanulmány szerint azonban e vitaminok épp ellenkező hatást válthatnak ki azoknál a diabéteszeseknél, akik  már vesekárosodást szenvedtek.

Felülvizsgálatra szorul az a nézet, mely szerint a B-vitaminok szedése mindenképpen lelassítja a cukorbetegség szív- és érrendszeri szövődményeinek, többek között a vesekárosodásnak az előrehaladását - figyelmeztetnek a University of Western Ontario Robarts Kutatóintézetének munkatársai a Journal of the American Medical Association folyóirat lapjain most közzétett cikkükben. Ellenkezőleg, a magas dózisú B-vitamin-készítményekkel kezelt, már vesekárosodásban szenvedő cukorbetegeknek a vizsgálat során gyorsabban romlott a vesefunkciója, és körükben gyakoribb volt az infarktus és a stroke is.

Magyarországon jelenleg több mint 600 ezer embert kezelnek cukorbetegséggel, és statisztikáink szerint az 1-es típusú cukorbetegek 30-40 százalékánál, a 2-es típusú cukorbetegek 10-20 százalékánál várható a vesebetegség kialakulása. A vesekárosodás az évek során egyre súlyosbodik, és mivel a folyamatot jelenleg nem tudjuk visszafordítani, 25-30 év után - ha a beteg megéri - beáll a veseelégtelenség. A diabéteszes vesebetegséget (nefropátiát) a vese apró ereinek, a vér átszűréséért felelős érgomolyoknak a károsodása okozza. A nefropátiában szenvedő betegek halálozási kockázata 9-szerese a szövődménymentes cukorbetegekének, és ez az elváltozás a diabétesz komplikációi folytán elhunyt betegek mintegy 25 százalékában ismerhető fel.

A várakozásoktól eltérően

Mikor a kutatásba belefogtak, Dr. David Spence és négy másik kanadai klinikán dolgozó kollégái arra számítottak, hogy a folsavból, illetve B6 és B12 vitaminokból álló nagydózisú kombinált B-vitamin-kezelés javítja majd a diabéteszes vesebetegek vesefunkcióját, és legalább némileg csökkenti az infarktus és a stroke előfordulását a placebo-csoporthoz viszonyítva. Ehhez képest a kezelt csoportban a vesefunkció gyorsabb romlását észlelték, ami a GFR nevű mutató határozott esésében mutatkozott meg. (A GFR, vagyis glomeruláris filtrációs ráta azt mutatja meg, hogy a vese milyen hatékonyan távolítja el a vérből a kiszűrendő méreganyagokat.)

Az egyetlen paraméter, ami a várakozásnak megfelelően alakult, a vér homocisztein-szintje volt. A homocisztein egy sajátos aminosav, amely ha túl koncentráltan van jelen a vérben, fokozza a vérrögök kialakulásának kockázatát, ezért a magas homocisztein-szintet koszorúér-betegség, a stroke és egyéb érbetegségek kockázati tényezőjeként tartják számon. A B-vitamin-kezelés az előzetes elvárásokkal egyezően valóban csökkentette a vér homocisztein-szintjét, azonban ez az előnyös hatás valamiért mégsem mutatkozott meg az érrendszeri komplikációk kivédésében.

"Csak arra tudunk gondolni, hogy a vesebetegek vérében felhalmozódhattak a B-vitaminok, és így váltották ki a kedvezőtlen hatást. Az egészséges emberekben ugyanis a B-vitaminok feleslegét - vízoldékony anyagokról lévén szó - a vese kiválasztja a vizeletbe, azonban éppen ez az, amire a vesebetegek nem képesek" - értelmezi az eredményeket Spence. "Változatlanul igaz, hogy az ép vesefunkciójú cukorbetegek számára védőhatással bírnak a B-vitaminok, de arra a jövőben nagyon oda kell figyelnünk, hogy csökkent vesefunkció mellett már ne alkalmazzuk a B-vitaminok nagy dózisait. Ez persze azt jelenti, hogy a vesebetegekben a homocisztein-szint csökkentésének más módozatait kell feltárnunk."