Nem mindig a helyi élelmiszer a legzöldebb választás

Minden rossz érzés nélkül meg lehet vásárolni a világ másik végéből származó élelmiszert, bizonyos helyzetekben ugyanis azok számítanak zöldebb megoldásnak.

Ha nyár elején az őszi szüretelésű almák közül válogat az ember, valószínűleg olyan terméket vásárol, ami hónapokon át pihent energiafaló hűtőházakban. Így ebben az időszakban környezetbarátabb megoldás lehet a világ másik csücskéből származó gyümölcs, meg persze az a termény, amelynek épp idénye van.

A felmérések szerint az ember klímaváltozáshoz való hozzájárulása egyharmad részben az ételekhez kapcsolható. Az ételkilométer, vagyis az a távolság, amit az étel megtesz a fogyasztó asztaláig, nyilván fontos tényező, de nem mindig ennyire egyszerű a helyzet. A számítások szerint Nagy-Britanniában például a szállítás csak egytizedét teszi ki az étellánccal összefüggő károsanyag-kibocsátásnak.

Dr. Adrian Williams a nagy-britanniai Cranfield Egyetem professzora a Reutersnek úgy nyilatkozott, hogy az ételkilométer egy idejétmúlt koncepció, mert nem írja körül pontosan az élelmiszer-előállítás és -elosztás környezeti hatásait. A kutató szerint a szén- és vízlábnyom megállapítása például sokkal hasznosabb lehet.

A szárított vagy a konzerv csicseriborsó ökológiai lábnyoma nagyobb?

Az új megközelítések azt hangsúlyozzák, hogy nem feltétlenül csak a távolság számít, hanem a teljes élelmiszerlánc károsanyag-kibocsátása. A Carbon Trust civil szervezet tanulmánya szerint például a szárított csicseriborsó ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint a konzerves változaté, ám ebből a számításból kimaradt a főzéshez szükséges időt. Márpedig mivel a kisebb adagok főzése sokkal kevésbé energiahatékony, mint a nagy ipari egységeké, amivel a konzervet előállítják, mire a szárított csicseriborsó az asztalra kerül, sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagy maga után, mint a konzerv változat.

Érdekes kérdés a tárolás is: a mélyhűtés és a fagyasztás energiaigénye jóval nagyobb, mint a szobahőmérsékleten való tárolásnak. Így a zöldségek és a hüvelyesek jelentősen kevesebb energiát fogyasztanak, mint a húsáru és a tejtermék.

Nagy-Britanniában egyre nagyobb az igény az úgynevezett szénlábnyom feltüntetésére a termékeken. Ez azt mutatja meg, hogy egy termék előállítása során mennyi fosszilis energiahordozót használt fel a gyártó és a szállító. A Carbon Trust nem csak a termék szénlábnyomát teszi közzé, hanem az előállító kötelezettségvállalását is, hogy ezt az elkövetkező két évben csökkenteni fogja. Eddig 66 termékből áll a civil szervezet listája.