Mi a különbség ételintolerancia és ételallergia között?

"Allergiás vagyok rá" - "Ne legyél már olyan intoleráns!" - hétköznapi kifejezések, és talán bele sem gondolunk, hogy az allergia és az intolerancia kifejezések nem feltétlenül ugyanazt jelentik. Egy orvos vagy egy "tejérzékeny" betegek számára azonban a leheletnyinek tűnő különbség egyáltalán nem lényegtelen.

Bevezetésként tegyünk egy kis etimológiai kitérőt! Az allergia szó eredete az ókori görög "allérgeia" szóból jön, ez azt jelenti: eltérő működés. Az intolerancia latin eredetű, fő jelentése: türelmetlenség. Valóban ez a lényeg: egy allergiás ember szervezete másképp működik, mint a többieké, míg egy orvosi értelemben vett intoleranciában szenvedő egyén hirtelen bekövetkező testi tünetekkel reagál valamire.

Ha a két szó orvosi értelemben kerül egymás mellé, kikerülhetetlen a különbségek magyarázata. Allergia esetén a szervezet immunrendszere lép akcióba, tévesen támadó jellegűnek gondol egy ártalmatlan molekulát, és beindítja fegyverarzenálját ellene. Az allergia tünetei az egészen enyhe kellemetlen érzéstől a közepesen súlyosakon (kiütés, orrfolyás, tüsszögés) át az életveszélyes, légcső elzáródásával járó ún. anafilaxiás sokkig terjednek. Táplálkozási intolerancia esetén az immunrendszer nem lép működésbe, a kellemetlen tünetekért bizonyos emésztőenzimek zavara tehető felelőssé, tünetei általában enyhébbek, mint az allergiáé.

Tejallergia versus laktózintolerancia

A legtöbb embernek gondja van az ételintolerancia és az ételallergia megkülönböztetésével. Az Egyesült Államokban lévő Élelmiszerallergia Központ felmérései szerint a megkérdezettek 14-17 százaléka meg volt győződve róla, hogy családjában előfordult már ételallergia, annak ellenére, hogy a statisztikai adatok szerint a népesség mindössze legfeljebb 8 százaléka szenved tényleges ételallergiától.

Nézzünk egy konkrét példát, a viszonylag gyakori "tejérzékenységet". Ha a pongyola megfogalmazás mögött valódi tejallergia húzódik meg, akkor a tejben található fehérjék (kazein illetve laktalbumin) ellen aktiválódik az immunrendszer, az allergiás betegségek lehetséges tüneteit okozva.

Elképzelhető viszont, hogy nem is allergiáról, hanem ún. laktózintoleranciáról van szó. Ez sokkal enyhébb tünetekkel jár, annyira, hogy sok szakember nem is tekinti igazi betegségnek. Ilyenkor a tejcukor (laktóz) bontáshoz szükséges enzim (laktáz) részben vagy teljesen hiányzik, így az emésztetlenül maradó tejcukor végigmegy a tápcsatornán, és ez okozza a tej elfogyasztását követő egy óra múlva a tüneteket: puffadást, hasi fájdalmat, hasmenést.

Ebből is látszik, hogy az enyhe tejintolerancia és a kicsit súlyosabb allergia tökéletesen egyforma tünetekkel járhat. Enyhe intolerancia esetén ugyanakkor az is lehetséges, hogy kis mennyiségű (nem több, mint egy pohár) tej elfogyasztása ki sem váltja a tüneteket.

Az ételérzékenységek diagnosztizálása

A tej és egyéb táplálkozási allergiák diagnosztizálása különféle allergológiai vizsgálatokkal történik, azonban az intolerancia kórisméjének felállítását már csak azért is érdemes jobban megismerni, mert egyfelől ez az állapot sokkal gyakoribb, mint az allergia (például az emberek kb. 10 százaléka laktózintoleráns Európában), másfelől a vizsgálatok igen ötletesek.

Laboratóriumi vizsgálatok segítségével a laktózt közvetlenül a székletből mutatják ki, normális esetben ugyanis a székletben nincs semmilyen szénhidrát. A kór fennállása esetén a széklet vegyhatása savas lesz, mert a tejcukor erjedni kezd és tejsavvá válik.

Végezhető laktóz tolerancia teszt is. Ilyenkor a beteg szükség esetén egyre növekvő mennyiségben laktózt kap, közben pedig mérik a vércukrát, amit normális esetben a laktóz megemel. Ha ez az emelkedés elmarad, vagy túl kicsi (plusz még a jellegzetes tünetek is fellépnek), a diagnózist nyugodtan fel lehet állítani.

Egy másik eljárás a hidrogénlélegezetési teszt, amely a beleinkben élő baktériumokra épül. Amikor a páciens laktózt kap, a fel nem szívódott szénhidrátokból a bélbaktériumok hidrogént állítanak elő. A hidrogén a véren keresztül a tüdőbe kerül, és egyszerűen kilélegezzük, ennek kimutatása (laktóz terhelés mellett) bizonyító erejű lehet.

Mit tehet az, aki laktóz érzékeny?

Kézenfekvőnek tűnik a tej és tejkészítmények kerülése, azonban ebből néha nagyobb baj lehet, mint az alapállapotból: a tejben ugyanis számos fontos tápanyag (pl. kalcium) található. Ráadásul sokszor olyan termékekben is találkozunk laktózzal, melyek elsőre nem is tűnnek tejkészítménynek: ilyenek a gabonafélék, instant italporok, margarin, salátaöntetek, cukorkák, de laktózt adnak sok gyógyszerhez is segédanyagként (igaz, ezek mennyisége általában kevés a panaszok kiváltásához). Szerencsére ma már léteznek a hiányzó enzimet tartalmazó cseppek tabletták is, ezeket beszedve megelőzhetjük a tüneteket.

Aki még ilyen esetben sem szívesen szed gyógyszert állapotának rendezésére, válasszon olyan készítményeket, amelyek nem váltják ki a panaszokat. A cheddar, a gauda, az edami és a mozzarella sajtokat, natúr (bio) joghurtokat a tejnél jobban tolerálja a betegek szervezete, így a mellékhatások elkerülésével hozzájuthatnak a kalciumhoz és az egyéb fontos tápanyagokhoz.