A rajtrács végén - Yamaha R-széria kupa belülről

Mennyire könnyű egy kényelmes kanapéról végigfetrengeni kedvenc motorversenyünket, miközben hangosan kiabálva osztjuk az észt, hogy ezt így kéne csinálni, ott kéne visszaelőzni, miér' nem csinálod már, nem látod, hogy megelőz? Aztán ha valamilyen csoda folytán odakeveredünk valahogy a rajtrácsra, azt sem tudjuk, kitől kérjünk elnézést.

Egészséges versenyszellem, de baráti hangulat uralkodik a Yamaha bokszaiban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Yamaha magyarországi importőre 2008-ban hozta létre az R-széria kupát, hogy versenyzési lehetőséget biztosítson az ilyen irányú ambíciókat dédelgető Yamaha-tulajdonosoknak. A sorozat hamar népszerűvé vált, köszönhetően annak, hogy csak amatőr motorosok nevezhetnek a futamokra meglehetősen egyszerű és olcsó feltételek mellett. Tavaly még egyszerre léptek pályára - de külön értékelték - a hatszáz köbcentis R6-osok és az ezres R1-esek, idén viszont már külön tartották a két kategória edzéseit és versenyeit, annyira felduzzadt a létszám. A Yamaha vezérképviseletének megvan az a jó szokása, hogy egy-egy motort saját maga is indít kategóriánként, amelyen rendszerint újságírók ülnek, így - bár nincsenek versenyzési ambícióim és túl sok pályamotorozási tapasztalatom - egyszer csak ott találtam magam egy kora reggelen a Hungaroringen, és azon izgultam, hogy le ne késsek az időmérő edzésről.

Elvileg bárki elindulhat, "csak" egy megfelelő Yamaha kell hozzá

Az R-széria futamaira bárki jelentkezhet, akinek van egy bármilyen évjárató R6-os vagy R1-es Yamahája. A motorokat műszakilag maximum a stocksport kategóriáig lehet átalakítani, azaz nagyon jelentősen nem lehet rajtuk változtatni. A kipufogótuning például még megengedett, de a blokkot már nem lehet szétszedni a teljesítménynövelés érdekében. Egységes gumihasználatot nem írtak elő, így bármilyen márkájú szabványos gumit lehet használni, beleértve a slicket is. Fontos részvételi szempont még, hogy csak olyan Yamaha-tulajdonosok indulhatnak, akik még nem vettek részt magyar vagy nemzetközi versenyeken, ami garantálja, hogy tényleg csak amatőrök mérjék össze a tudásukat. Természetesen a megfelelő védőruházat megléte is kötelező, ami "O" ringes bukósisakot, bőrruhát, bőrkesztyűt és protektoros csizmát jelent. A nevezési díj 15 ezer forint, amit a helyszínen kell kifizetni a regisztrációval együtt. Mivel az R széria legtöbb futamát a magyar gyorsaságimotoros-ob fordulóival együtt tartják, ezért egy-egy verseny is általában kétnapos. Az első napon vannak a szabadedzések, második nap pedig az időmérők és a futamok. Az idei utolsó fordulót október 16-án, most pénteken tartják.

Amatőr versenysorozat ide vagy oda, meglehetősen profi bokszot épített ki a Yamaha ki a futam napjára a Hungaroringen, ami már eleve megemeli egy versenypályát és környékét csak tévéből látott motoros pulzusszámát. A versenynap felépítése szintén a profikat idézi: reggel szabadedzés kategóriánként, majd dél környékén időmérő, amelynek eredményei döntik el a délutáni rajtsorrendet. Mivel idén csak két nyílt napra jutottam ki a ringre, valamint életemben először ültem a 46-os rajtszámú R6-os Yamahán, az edzéseken csak arra koncentráltam, hogy ismerkedjek a motorral, lehetőleg ne dobjam el és ne tartsam föl a többieket, akik szemmel láthatóan elég komoly tempóban kergették egymást - legalábbis hozzám képest. Ezek után kifejezetten elégedett voltam a rajtrács legutolsó helyének megszerzésével, mivel csak egy másodpercre voltam az utolsó előtti helyezettől, ami furcsamód óriási bizakodással töltött el, és tűkön ülve vártam a délutáni futamot.

Néhány mázlistának még esernyőt is tartottak a feje fölé

Annak ellenére, hogy a rajtrács végéről figyelhettem a versenyre felsorakozó mezőnyt, úgy izgultam, mintha óriási tétje lenne a futamnak. Minden pont olyan volt, mint a nagyoknál: a menőbbek az utolsó pillanatig rajtahagyták a gumimelegítőket az abroncsokon, és egy-két mázlista mellett lengén öltözött lányok tartották az esernyőket. A rajtot olyan jól elcsíptem, hogy a célegyenes végéig a mezőny közepéig küzdöttem fel magam, az első kanyarban szintén négy-öt motorost sikerült kikerülnöm, majd hirtelen rájöttem, hogy ez még csak a bemelegítő kör, és faarccal én is elkezdtem jobbra-balra döntögetni a motoromat. Így visszagondolva talán még kínosabb, mint akkor ott, a bukósisak alatt vörösödve. Miért is ne lett volna bemelegítő kör, ha az R-széria futamai pont úgy zajlanak, mint egy profi motorversenyen.

Itt már leesett, hogy ez még csak a bemelegítő kör

A "második" rajtot természetesen már egyáltalán nem kaptam el olyan jól, de három kolléga mellett így is elmentem a célegyenesben, igaz ezek közül az egyik pár kanyar után visszaelőzött, majd szép lassan el is távolodott, akárhogy próbáltam kapaszkodni. Ezek után meglehetősen eseménytelenül telt el a tízkörös verseny, mivel a két mögöttem lévő két versenyző nem ért utol, az élmezőny meg folyamatosan távolodott, így kozmikus magányban róttam a köreimet, és azon rettegtem, mikor kezdenek el lekörözni. Szerencsére ez csak az utolsó körben kezdődött, mikor is az első három helyezett elszáguldott mellettem, de velük együtt szerencsére a kockás zászló is feltűnt, így nem gázolt át rajtam mindenki. Így ért véget életem első motorversenye, és annak ellenére, hogy csak a sereghajtók hálátlan feladatát végeztem, úgy érzem, menthetetlenül megfertőződtem. Ilyen mennyiségű adrenalint csak akkor kapok legközelebb, ha ismét a rajtrácson várom a lámpák kialvását, persze csak a bemelegítő kör után.

A rajtszám, mint Rossié, a tempó sajnos már nem annyira

Meg kell még említeni, hogy a bokszokban - az egészséges versenyszellem mellett - kifejezetten baráti hangulat uralkodott, mindenki készségesen segített bárkinek, alkatrésszel, gumimelegítővel, vagy csak egyszerűen egy hasznos tanáccsal. Az edzések és a futamok során mindenki talál magának nagyjából hasonló tudású ellenfelet, akivel végig tudja meccselni az egész napot, így unatkozni garantáltan nem fog, hacsak nincs úgy lemaradva a többiektől, mint én voltam. A mezőny eleje kétperces köridőket karistol a hatszázasoknál, míg a vége ennél mintegy húsz másodperccel lassabban ér körbe, amiből látszik, hogy meglehetősen tág határok között mozog a résztvevők tudása.

Ő sokkal többre is képes lett volna - Yamaha YZF-R6

A műanyag versenyidomokat és az egyedi, de annál látványosabb MotoGP-s fényezést és a stílszerű, 46-os rajtszámot leszámítva teljesen gyári állapotban indítja saját motorjait a Yamaha magyarországi importőre. A versenyzésre befogott 2008-as R6-os esetében ez 127 lóerőt jelent, amit 14 500-as fordulatnál ad le a hatszáz köbcentis blokk. A fentiekből már sejthető, hogy ezen a motoron minden a lendületen és a megfelelő fokozatválasztáson múlik, elég egy melléváltás, és máris értékes, a pályán örökkévalóságnak tűnő másodpercek alatt tér csak magához a blokk, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor legalább ketten is elmennek az ember mellett. Saját ősöreg GSX-R-em után ismét felüdülés volt tapasztalni, hogy az új hatszázas gépek milyen hihetetlenül kompaktak és könnyűek lettek, elég volt csak rágondolni a kanyarodásra, és máris lapon fordult az R6-os. A futómű beállításaihoz nem nyúltunk, erre ugyanis nem is volt szükség, mivel nem olyan tempóval közlekedtem a pályán, hogy a határokat feszegettem volna. Egyedül csak a fékeket éreztem kicsit kevésnek, mert a hat-hét kör után már markolatig kellett húzni fékkart a megfelelő lassuláshoz.