Majdnem versenyre kész - Sport-Pannónia

Nem új felfedezés, szűk szakmai körökben már évek óta tudott dolog, hogy előkerült néhány alkatrész egy régi Pannónia sportgépből. Gazdájuk hosszas töprengés után épített belőlük egy replikát.

Ami csillog, az új, ami matt, az eredeti. A külső az 1955-ös Pannónia Sportot idézi, a tankon és a hátsó sárvédőn lévő matricák az 1959-es Bol dOr típusra terelik a gyanút
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ki ne álmodott volna már arról, hogy egyszer megáll egy teherautó a háza előtt, az ismerős sofőr pedig beszól a kapu fölött: - Tudom, te szereted a régi vackokat, nézd, mit találtam, odaadom, hátha tudsz vele kezdeni valamit! És a platón ott hever egy prototípus motorkerékpár, olyan, amelyet addig csak fényképeken látott.

Molnár Lászlóval ez történt. A valóság annyival szerényebb, mint az álom, hogy a teherautó nem motorkerékpárt hozott, csak néhány alkatrészt, és azok nem egy prototípusból, hanem egy régi versenygépből valók voltak. Ez legyen persze a legnagyobb baj, főleg ha valaki, mint Molnár Laci, él-hal a Pannónián való versenyzésért, és eddig kétszer nyerte meg a kunmadarasi 24 órás futam egyhengeres magyar gépeknek kiírt kategóriáját.

A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy a teherautó egy eredeti fényezésű benzintartályt, egy ugyancsak gyári festésű, rajtszámos hátsó sárvédőt hozott, továbbá két, forgácsolt kipufogóhollandit, egy fékfedelet és még pár apróságot. Mint kiderült, ezek a dolgok egy lebontott ház pincéjében voltak. Állítólag volt ott váz is, amelyet az új épület alapozásakor felhasználtak, de semmi egyéb nem maradt meg. A nyom követhetetlen, azt sem lehetett kideríteni, kié volt egykor a Pannónia versenygép.

Átalakított szériahenger és sporthengerfej a blokkon - egyelőre
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ott állt tehát Molnár László a néhány ígéretes darabbal, és reménykedett, talán kerül majd hozzájuk kiegészítés. Úgy látszik azonban, hogy a jó tündér évtizedenként legfeljebb egyszer látogat meg valakit, mert nem sikerült sem vázat, sem motort fellelni. Azaz... Egy alkalommal, amikor Laci barátja, a szintén Pannónia-mániás Hegyi János nézegette a Molnár-műhelyben heverő motorblokkokat, feltűnt neki, hogy az egyik forgattyúsházon a felömlő jóval szélesebb és mélyebb, mint a szériagépeken. Alaposabb vizsgálattal megállapították, hogy egy versenyzésre használt motorra leltek, amelynek nincs motorszáma, csak P102 beütés a forgattyúsház első részén, a hengertalp alatt. Aligha kétséges, hogy a P betűjel a próba szó rövidítése, ily módon tehát már adva volt a motor is az elképzelt Pannónia versenygéphez. Aztán megint hosszú szünet. Közben felvetődött az alkatrészek eladása vagy cseréje, de végül minden maradt a régiben.

Talán még évekig nem történt volna előrelépés a versenygép dolgában, ha nincs Wágner Mihály, aki régi motoros, sőt régi pannóniás (még a monogramja is WM), és a hetvenedik életévéhez közeledve is szeret motorkerékpárokkal foglalkozni. Sokat segített Molnár Lászlónak, szerelési fogásokat mutatott, tuningolási tanácsokat adott. Jó ideje főzte már, kezdjen valamit a verseny-Pannónia alkatrészeivel, mígnem célhoz ért, és megkezdődhetett a munka. Egy TL-vázba került a motor, előre MZ-teleszkópot tettek. "Tudom, hogy ilyen megoldás csak a későbbi krossz-Pannóniákon volt, de nekem így jobban tetszik" - magyarázta Laci. A tank rögzítésére szolgáló békazárakhoz elöl füleket hegesztettek a vázra, hátra pedig egy, az autók motorházfedelét rögzítő szerkezethez hasonló reteszt készítettek. Az első sárvédő 125-ös Csepelé, rövidítve, a kerekek TLF-ből átvéve, a kormány saját elgondolás szerint készült, akárcsak a nyereg és a tank tetejére rögzített kis bőrpárna. A hátsó sárvédőn csak egy furat volt, azon a tájon, ahol a lámpa szokott lenni, oda most egy Csepel 125-ös lámpája került, a hengerre egyelőre Jikov karburátort szereltek fel.

Sok a kérdőjel a motorral kapcsolatban. Így is értékes
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mint korábban említettem, az együtt előkerült néhány alkatrész történetét nem tudjuk, és már aligha deríthető ki. De mi a helyzet a 30-as rajtszámmal? A motort meglátva először azt hittem, előkerült a legendás Bol d'Or-gép, amellyel 1956-ban Szűcs László és Cserkúti László negyedik helyet szerzett a 250-es sport kategóriában. Fájdalom, ezt kizárhatjuk, mert a Bol d'Oron nem matricát használtak a rajtszámhoz, hanem fémből készült, ovális táblát szereltek fel a motor hátsó sárvédőjére és az első sárvédőre, a lámpa alá. Ugyan Molnár László gépe jelenlegi állapotában arra a Pannónia V Sportból átalakított speciálgépre emlékeztet, de az nem lehet. A tank festése kétségtelenül autentikus, korabeli, kérdés, mikor készült. Lehet, hogy 1954 és 1956 között, amikor ezek a 250-es sport-Pannóniák futottak a hazai és néhány nemzetközi versenyen, és pár évvel később átfestették és csíkozták, matricázták. Tudjuk, ezekkel a matricákkal 1957-től kezdték díszíteni a tartályokat. Jól látszik, hogy a tank hátsó részét átfestették, valószínűleg amikor átalakították, megrövidítették a testet.

Ha elfogadjuk azt a feltételt, hogy a tank és a hátsó sárvédő összetartozik, akkor a rajtszám talán elvezet bennünket a megfejtésig. Ha nem a Bol d'Or futamon használt tábla, akkor a magyar bajnokságban kell tovább keresnünk. A 30-as rajtszám 1954 és 1960 között Schlenker Róberté volt, ő Velocette és BMW motorokkal állt rajthoz, Pannóniával azonban nem versenyzett. (Pannóniával ment 1955-ben Szűcs László, Bürger Ferenc, Niederkirchner István, Fejér Rudolf és Reisz János, ők viszont nem 30-as rajtszámot használtak.) Ez is zsákutca tehát. A 30-as szám nem hagyott nyugodni, ezért tovább kerestem a Bol d'Or-motorok képei között, és érdekes felfedezést tettem. Az 1959-es futamon indult három Pannóniát eleve kizártam a lehetőségek köréből, mert azok krómtankos modellek voltak. De nézzük csak, milyen motorokon gyakoroltak a versenyzők! Meglepő módon a tihanyi tréningen használt motorkerékpár tankjának oldala festett, ovális Pannónia-matrica rajta, akárcsak hátul, a nyereg mögött. Ugyanilyen matricák vannak Molnár László motorján.

Hatalmas bemélyedést készítettek a tankra a nagy hengerfej miatt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Elképzelhető tehát, hogy az 1959-es Bol d'Or futamra készített tank és sárvédő került elő. Talán sohasem voltak motorra szerelve, eleve tartalék-alkatrészek voltak, és a 30-as rajtszámmal induló Reisz János és Kurucz György gépéhez tették őket félre. Esetleg akkor váltak feleslegessé, amikor a verseny előtt átalakították a motorokat. Nem kizárt az sem, hogy egy edzőmotorból maradtak fenn, amelyet valaki később megvett a csepeli gyárból, de a tank és a hátsó sárvédő napi használatú géphez nem volt jó, ezért kicserélték őket szériaalkatrészekre. Sok tehát a kérdőjel, biztosat egyelőre nehéz mondani. Mivel eredeti versenygép még nem került elő ebből a korszakból, jó, hogy van egy ilyen is. Molnár László azt tervezi, készít hozzá egy üzemképes motort, és akkor működés közben is látható lesz majd ez az érdekesség.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2006/9-es számában jelent meg.