Rohanó malacok és űrlények: vásár Amerikában

New York államban sok furcsa dolgot találni, ám egy biztos: a Dutchess megyei vásár mindenképpen közéjük tartozik. Az 1928 óta megrendezett esemény a vidámpark, a mezőgazdasági vásár és a búcsú keveréke, és elképesztően népszerű. A vásárból levonható következtetés egyértelmű: ha valaki különleges vonzódást érez a malacok iránt, akkor azt lehetőleg Amerikában tegye.

A kövér malacok sehogysem akartak elindulni. Inkább egymás hátsó felét szagolgatták, hiába ütötte őket a verseny szervezője. Amikor végül mégis kocogni kezdtek, a tömeg izgalma az őrjöngésig fokozódott. A disznók komótosan körbeszaladtak a pályán, a 3-as számú elsőként beért a célba, aki rá fogadott, az örülhetett, de a többiek sem bánkódtak. A műsorvezető gyorsan meginterjúvolta a nyolc éves Jasont, aki jobban szereti a malacokat a szüleinél, és aki ezért kapott egy üveg szénsavas üdítőt. És nem ez volt a legfurcsább esemény a 2001-es Dutchess megyei vásáron.

A Rhinebeck városkában tartott vásáron nyüzsögtek a modern állatvédő elvekre feltűnően fittyet hányó látványosságok. Nyomorúságos ketrecekből oroszlánok néztek vissza mélán a nekik integető amerikakra, az üvöltő country zene sem tudta elnyomni az elefánt méltatlankodását, amikor egyszerre hatan próbáltak felülni rá, egzotikus állatok szomorkodtak még magyar szemmel is kicsi akváriumokban. Ennek ellenére a Greenpeace aktivistái nem jelentek meg a vásáron, legfeljebb magánemberként, ahogyan azt többezer amerikai tette a vásár közel egy hete alatt.

"Megérintettem a tigrist" "Utolsó felhívás! Ne hagyja ki a fényképet a kölyök bengáli tigrissel!" - üvöltötte a hangosbemondó. Sokan megfogadták a tanácsot, s ha bátran viselkedve túlélték a fényképezkedést a minden bizonnyal mesterségesen lenyugtatott kis állattal, akkor "Megérintettem a tigrist" feliratú matricával lettek gazdagabbak. Néhány sátorral arrébb más állatokat lehetett megérinteni. Az egyfajta állatsimogató állatkertként funkcionáló sátorban a kisbáránytól az baromfiig szinte minden jelen volt. Az [origo] tudósítójának elismerését azonban az a leleményes vállalkozó vívta ki, aki a sátor közepén "Kéztisztító Center" néven törlőkendőket árult a simogatásban bepiszkolódott kezek tulajdonosainak.

A vásár másik része mindeközben vurstliként üzemelt. Mindenféle rafináltan izgő-mozgó, pörgő-forgó, billenő-átforduló gépezeteken adhatta ki a nagyérdemű az ebédjét, ha ez volt a szíve vágya. Volt céllövölde is, pontosabban céldarts, ahol óriási plüssmacikat lehetett nyerni, és "célkosárlabda" is. Az elhasznált energia pótlására pedig ott volt a számtalan étkezde, például "John Híres Sültkrumplija" vagy "Henry Híres Hagyományos Pattogatott Kukoricája", ami a magyar szokásoktól eltérően édes. Étel-fronton azonban a Dutchess megyei vásár mindenkori sztárja a vattacukor, amit érdekes módon műanyag zacskóban adnak.

Hogy a művészet is megkapja, ami jár neki, a vásáron jelen volt Jerry Ward, a Fa Varázslója (Wizard of Wood), akinek munkássága farönkből faragott bengáli tigrisekből és Donald kacsákból áll. A Varázsló az [origo] tudósítójának ottjártakor éppen azt elemezte csekély számú hallgatójának, hogy minden farönkben benne van a szobor, csak le kell faragni a felesleget róla. A vásárt mindeközben megszállták az UFÓ-k. Űrlények fogadták a tehénsátor gyanútlan látogatóit, hogy a kecske-sátorról már ne is beszéljünk. Az [origo] tudósítója némi utánjárással megtudta: a 2001-es év a földönkívüliek jegyében telik, utalva ezzel a 2001 Űrodüsszeia című filmre, illetve könyvre, ezért költöztek kis zöld emberkék a sátrak bejáratához.

Egy ekkora rendezvényen természetesen jelen voltak a rendfenntartók is, akik valamilyen oknál fogva egytől-egyig túlzottan kicsi kalapot viseltek, amit így alig tudtak a fejükre erőltetni. Külön sátra volt viszont a Dutchess Megyei seriffnek, sok-sok felvilágosító szórólappal például a szexuális zaklatásról, a Nagy Amerikai Slágertémáról. Maga a seriff - a felirat szerint - Adrian “Butch” Anderson is jelen volt, büszkén fogadta a fotósokat a "Szolgálunk És Védünk" - tábla alatt.

A vásár komoly részét képezte a mezőgazdasági múzeum, ahol többek között egy 1905-ös aratógép pukkanásai riogatták a gyanútlan vásárlátogatót. Voltak a múlt század elejének megfelelően berendezett boltok is, néhol 21. századi felirattal: "A köpködés hatóságilag tilos". Míg a múzeumba az [origo] tudósítóján kívül szinte teremtett lélek nem ment, egy másik helyszínen végleg kiderült, amit korábban is sejteni lehetett: az esemény igazi sztárjai a malacok. Nagy tömeg bámulta visszafojtott lélegzettel, néma csendben a kör alakú porondot, ahol szintén néma csendben zsenge korú személyek sétapálcával malacokat bizergáltak egy éltes úr figyelő tekintete mellett. A fiatalok szemeiket a zsűrire szegezték, így demonstrálva: nincs szükségük arra, hogy - mint a kezdő autóvezetők a sebességváltáskor - lenézzenek, a malac így is működik. Miután a néma csendbe csak a disznók visítottak bele időnként, valamint a 49. számú (malac)versenyző megtámadta a zsűriasztalt, az [origo] tudósítója a tettek mezejére lépett és megpróbálta kideríteni: mégis, mi folyik itt. Nos, a kétségkívül abszurd látványosság malacterelő-verseny volt. A fiatalok egymás malacát próbálták több (a 49. számú versenyző esetében kevesebb) sikerrel a zsűri előtt rávenni arra, hogy lényegében azt csinálja, amit egyébként is szokott: röfögjön, álljon, menjen, túrja a földet. Aztán mikor a teljes csendben lezajlott verseny véget ért, a zsűri elmondta, melyik fiatal terelte a legügyesebben a disznót, az egyik kisfiú pirongva, de büszkén átvette a díjat, a közönség tapsolt, és mindenki boldog volt.

Szakács Judit