"A legnehezebb arra rájönni, volt-e ismerősőm, aki ott dolgozik" - az [origo] New Yorkból

Egyelőre kezd normalizálódni a helyzet, de mindenki számára világos, hogy az élet normális rendje nem tér vissza. Itt az egyetemen már elkezdődőtt a véradás, az én irodám mellett van az egyetem másolóirodája, és már nyomják a plakátokat. Rengeteg ajtó, ami normálisan nyitva van, zárva. Aki akar, maradhat itt az egyetemen, aki nem, mehet haza. A campus nagyjából kiürült, a legtöbb ember azt tervezi, kivel menjen haza, kivel töltse az estét.

Ismét lehet telefonálni, bár a nemzetközi hívások nem mennek át. A nagy kérdés, hogy mi a következő lépés. És ki ellen? Aztán egyre jönnek a kisebb ráismeresek: például, hogy pont most fejezték be a gyönyörű parkot a World Trade Center tőszomszédságában, ahol körbe lehet biciklizni Manhattan csúcsát. A legnehezebb arra rájönni, volt-e ismerősőm, aki ott dolgozik. Azt tudom, hogy a feleségem egy unakaöccsének ma reggel lett volna ott megbeszélése - semmi baja. Így jönnek be a kisebb-nagyobb hírek.

Mi itt vagyunk a 116. utcán a Columbián, és most érkezett meg hozzám gyalog egy kollégánk, aki dolgozott nálunk, és most a WTC szomszédságában dolgozik. Most érkezett meg gyalog, hiszen mindenkit arra utasítottak, hogy gyalogoljon északi irányba. Pont kilenc felé ment metrón a munkahelyére. Leállították a vonatot, és persze az ideges New York-iak elkezdtek panaszkodni. Kinyitották a peront, és ott egy nő zokogott, hogy "Láttam, Láttam, Láttam!" De mit látott? "Hát a repülőt?" A földalatti ment a következő állomás felé, mindenki a nőt hallgatta, aki elmesélte, hogy mi törtent a felszínen, hogy egy repülő belement az egyik WTC-toronyba. További várakozás után újabb utasok szálltak be, és most egy másik kezdett kiabalni, "Láttam, Láttam!" Mit? A "második" repülőt. Ez az utóbbi nő az egyik hídon volt, amikor a második repülő érkezett, egyenesen az épületnek. Végre a kollégám megérkezett a hivataloz legközelebb eső allomasra, kijött a metróból, fölnézett, és egyenesen a két égő toronyt látta. Egy ideig nem tudta eldönteni, mit csináljon, menjen vagy maradjon, illik-e nézni? Állítólag a rendőrők hihetetlenül profik voltak, és nyugodtak - ezt már számtalan embertől hallottam - és azt mondta, induljon el északnak. Majd nemsokára összedőlt a két torony.

Szántó András New Yorkból