Alaposan kielemezte Szaddám Huszein viselkedését az az amerikai bizottság, amely Irakban kutatott Szaddám állítólagos tömegpusztító fegyverei után. A Charles A. Duelfer vezette bizottság jelentős teret szentelt ezeroldalas jelentésében Szaddám módszereinek és lehetséges indítékainak.
A bizottság Szaddám volt beosztottaival készített interjúkat, illetve a diktátor elfogása után készített vallatási jegyzőkönyveket vizsgálta meg. A cél az volt, hogy kiderítsék, valóban akkora veszélyt jelentett-e Szaddám, mint azt Bush elnök állította a háború megindításakor.
Szaddám Duelferék jelentése szerint teljes ellenőrzésre törekedett Irakban. Tulajdonképpen kézi irányítással működtette az országot. A hatalomba csak szűk, tikriti klánjának tagjait ültette. Szinte csak bennük bízott meg. A diktatúra utolsó éveiben más már nem is juthatott pozícióba az országban.
Azonnal megbüntette a hűtlenséget, ugyanakkor alárendeltjeinek kínosan kellett ügyelniük arra, hogy népszerűségük nehogy megközelítse Szaddámét. "Nem csak városi legenda volt Irakban, hogy ha valaki túl népszerű vagy túl erős lettm azt előbb-utóbb elmozdították a helyéről" - idézi Duelfer jelentését az NBC.
Állandó bizonytalanságban tartotta embereit
Ilyen légkörben még a legrégebb óta szolgáló beosztott sem lehetett biztos a pozíciójában - ez a bizonytalanság volt Szaddám hatalmának egyik legfőbb támasza. A diktátor általában szóbeli parancsokkal irányította beosztottjait, ezért van az, hogy meglehetősen kevés írásos nyoma van vegyi és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos elképzeléseinek.
Ugyanakkor pont a nagy bizonytalanság és a Szaddámtól való félelem miatt kialakult egyfajta "pletykahálózat", amelyen keresztül Szaddám legközelebbi beosztottjai jelezhették az alárendelteknek, hogy mit tervez éppen a diktátor. Természetes, hogy a pozíciójukat féltő emberek hazugságokkal igyekeztek elkerülni a menesztésüket vagy ami még rosszabb, a felelősségre vonást.
Tarik Aziz volt megbízott miniszterelnök szerint Szaddám a kialakult "hazugságláncolat" miatt nem rendelkezett pontos információkkal hadseregéről. A diktátor meg volt győződve arról, hogy az iraki hadsereg valóban képes lesz megállítani az amerikaiakat. A hadsereg valódi állapotát, a felszerelés hiányát, a felkészültséget a megfélemlített tisztek hazugságai teljesen elfedték előle.