Esélytelenek pályáznak Mubarak 24 éves hatalmának megdöntésére

Kicsi az esélye, hogy bárki is megszoríthassa Hoszni Mubarak jelenlegi elnököt Egyiptom első, demokratikusnak mondott, többindulós elnökválasztásán. A szavazáson nem vehetnek részt sem külföldi, sem belföldi független megfigyelők. Mubarak kilenc kihívója közül ráadásul csupán kettőt tekintenek némiképp számottevőnek. Egyikük a legnagyobb ellenzéki párt jelöltje, amelynek hét tagja van a 444 tagú parlamentben.

Kevés kétség fér hozzá, hogy Hoszni Mubarak elnök nyeri Egyiptom történetének első többindulós, demokratikusnak kikiáltott elnökválasztását. A lassan negyedszázada a posztján lévő elnök a térség egyik leghatalmasabb politikai vezetője, országa feletti mérhetetlen hatalma miatt többen - ha mérsékeltnek is, de - diktátornak tekintik.

Mubarak ennek ellenére negy népszerűségnek örvend. A választást pedig sem nemzetközi, sem pedig független hazai választási megfigyelők nem követhetik, ami szintén az ő esélyit növeli. Így ugyanis számos visszaélés észrevehetetlen maradhat a javarészt állami (elnöki) befolyás alatt lévő választási intézményekben.

Az elnökség elnyeréséhez a szavazatok legalább 50 százalékát kell megszerezni. Ha ez egyik jelöltnek sem sikerül, akkor a két legjobb eredményt elérő pályázó szeptember 17-én második fordulóban mérkőzik meg egymással.

Az elnöki székig repült a pilótatanonc

Az 1928-ban született Mohamed Hoszni Szaid Mubarak katonai pályán indult el, a légirő akadémiáján végzett, és az egyiptomi légierő ranglétráján mászott fel egészen az elnöki székig. A pilótaképzést részben a Szovjetunióban (Kirgíziában) végző ifjú tisztet első jelentősebb diplomáciai megbízása is a szovjetekhez köti: 1964-ben hazája szovjetunióbeli katonai küldöttségének vezetőjévé nevezték ki. Ezt követően a légierő akadémiájának igazgatója, majd a légierő vezérkari főnöke, helyettes védelmi miniszter, a légierő marsallja, majd 1975-ben Egyiptom, 1978-ban pedig a hatalmon lévő Nemzeti Demokrata Párt alelnöke lett.

Az elnöki székbe 1981-ben, elődje, Anvar Szadat meggyilkolása után került. Posztján három népszavazás is megerősítette, bár az 1987-es, 1993-as és 1999-es referendumok nem tekinthetők sem demokratikusnak, sem tisztességesnek. A legutóbbi időkig ráadásul az egyiptomi alkotmány szerint senki nem indulhatott az elnökkel szemben az ország vezetéséért. Őt a - saját pártja által uralt - parlament választotta ki, és a népszavazásokon csupán megerősítették tisztségében.

A '80-as és '90-es években mind hazájában, mind az arab világban egyre kedveltebbé váló elnök népszerűsége a '90-es évek közepén kezdett apadni Egyiptomban, főleg nagyobbik fia, Alaa hírhedt korruptsága miatt. Alaa helyett azóta inkább kisebbik fia, Gamal került előtérbe, akit ugyan többen kedvelnek, de tartanak is tőle. Ha ő lenne valamikor az elnök, az azt jelentené, hogy Egyiptomban egyfajta pszeudo-monarchia alakulhat ki - tartják.

Két számottevő kihívó

Mubarak ellenfelei közül leginkább Ajman Núrt, az al-Gad (Holnap) párt, illetve Numaan Gumaa-t, az al-Vafd párt jelöltjét emelik ki. Núrt januárban a pártjának alapításához szükséges iratok meghamisításával vádolták meg a hatóságok. Az ügyet Egyiptom- és világszerte is felkapták, többen azzal kritizálva a kormányt, hogy politikai indíttatásból vették őrizetbe a politikust. Márciusban engedték ki, egy héttel azt követően, hogy bejelentette: indul az elnökválasztáson.

Gumaa az első világháború után a britektől való függetlenségért küzdő Wafd Párt utódjának jelöltje. Az Új Wafd Párt a legnagyobb egyiptomi ellenzéki párt, ugyanakkor Mubarakék hatalmát jól jelzi, hogy csupán 7 képviselője ül a 444 tagú parlamentben.