"Nem járunk diszkóba, elszórakozgatunk a birkákkal"

Olyanok a vajdasági magyarok, mint az egyszerű ember tehene: feji őket a szerb állam, csak az etetést felejti el - jellemezte a vajdasági hangulatot az [origo]-nak a vasárnapi szerbiai választások előtt egy szabadkai magyar. Az elégedetlenség, a kevés munkalehetőség ellenére sokan mégis szerb pártokra szavaznak, mert nem nézik jó szemmel, hogy - mint mondják - sok helyi magyar vezető csak a zsebét tömi. Birkapásztor, svercelők és szerb farkasfalkák - a szerb választások közelről!

"Nekem mindegy, hogy magyar, szerb vagy cigány, lényeg, hogy ember legyen és tisztességes" - magyarázza István, a vajdasági birkapásztor, miért nem magyar pártra szavaz a vasárnapi szerb parlamenti választásokon. A magyar pártoknak, amelyek a '90-es évek közepe óta nem tudják megszerezni a parlamenti bejutáshoz szükséges szavazatokat, most újra van esélyük, hogy bekerüljenek a szerb parlamentbe. Sok vajdasági magyar - szakértők szerint a választók mintegy harmada - mégis inkább szerb pártra voksol majd.

A gazdasági reformokra törekevő G17 párttól remél jobb életet a pásztor, de rájuk szavaz Petar, a csárdatulajdonos is. "Ők adnak, fejlesztenek, a G17 pénzügy- és agrárminisztere segítségével 3-4 hűtőházat és magtárat is építettek a környéken" - mondja. Azt ugyan elismeri, hogy ha más párt adná ezeket a minisztereket, az is biztos fejlesztene, de a G17 személy szerint neki is sokat segített már, Kasza József Vajdasági Magyar Szövetségével pedig "nincs megelégedve". Petar mellett sok vajdasági magyar is csak ráncolja a homlokát, amikor a vajdasági magyar vezetőkről beszél, mert ők - szerintük - meggazdagodásra használják pozíciójukat.

"A Kasza is gazdult, az Ágoston is gazdult, mind gazdult" - mondja fejcsóválva Jóska bácsi. Ő ugyanakkor - felesége biztatására - mégis a VMSZ-re fog szavazni, "mer ők mégiscsak magyarok". Pedig az idős férfi nem vár sok eredményt a parlamentbe esetleg bejutó kisebbségi pártoktól. "Ha bekerül az a 2-3 magyar a 250 képviselő közé, az is csak szélmalomharcot vív majd, mert mit számítanak ők, ha ott valami szavazásra kerül?"

Szecsey Mihály, a VMSZ alapító tagja szerint ugyanakkor a parlamentbe jutó magyarok esetében működhet a "mérlegnyelve-elmélet". Ő annak idején magyar képviselőként képes volt politikai szövetségekkel megmenteni a szerb kormányt - magyarázza a szabadkai pártházban az [origo]-nak -, úgy, hogy még a bécsi lapok is az ő érdemének tekintették azt. Igaz ugyanakkor - mondja -, hogy az emberek fokozatosan elfordulnak a párttól főleg önkormányzati szinten elkövetett baklövései miatt.

"Én idekint a kutyákkal, meg a birkákkal nem tudok politizálni."

Van persze, aki ennek ellenére nagy elszántsággal hirdeti, hogy a magyarokra kell szavazni. "Isten ments a szerb pártoktól, elegünk van a szerbekből!" - toppantott öntudatosan a horgosi buszmegállóban ácsorgó Ida, aki a VMSZ-szel szemben induló másik magyar pártszövetség, az Ágoston András által vezetett Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) mellett teszi le a voksát vasárnap. Állítólag azért, mert azt hallotta a rádióban, hogy a 19-est - a MÖK számát - kell bekarikázni. De a rádióban hallotta azt is, hogy Szabadkán a szerbek verik a magyar fiatalokat - mondja hevesen.

"Mint a hitlerjugendben"

"Többen vannak, és egy erős falka farkas egy kisebb juhnyájat szét tud zavarni, ez pedig tetszik nekik" - jellemzi a magyarveréseket István, a juhász. "Persze van néhány huszonéves szerb fiatal, akiknek, mint a hitlerjugendben, teletömik a fejét valami ideológiával, aztán azt gondolják, hogy ők majd megmutatják" - mondja Jóska bácsi, de abban szinte mindenki egyetért, hogy nem ez a jellemző.

"A rádióban azt mondták, hogy a tizenkilencest kell bekarikázni."

Nagy különbség van azok között a szerbek között, akiknek már az öregapja is a Vajdaságban élt, és azok között, akik a kiköltöző magyarok helyére érkeztek - magyarázza az öregúr. "Előbbiekkel sose volt baj, ha épp a magyar és szerb szomszéd nem kedvelte egymást, akkor is megadták az illő tiszteletet, csak legfeljebb nem látogatták sűrűn a másikat". Utóbbiakat pedig - tudomása szerint - maguk a szerbek se tartják nagyra, amiért kilakoltatott magyarok házaiba költöztek.

"Nem járunk diszkóba, elszórakozgatunk a birkákkal"

A vajdasági falvak lakói nem is a szerb szomszédaikra, hanem inkább a nagy szegénységre és munkanélküliségre panaszkodnak. A juhász például azon kesereg, hogy ács végzettsége ellenére kell a szalmasárgára száradt januári réten dideregnie birkáival, mivel hiába járt vállalatról vállalatra, ahogy odaért egy munkahelyre azt rögtön privatizálták, vagy csődbe ment. "Ebből meg csak úgy-ahogy élünk meg, nem járunk moziba meg diszkóba, helyette elszórakozgatunk úgy éjfélig is a birkákkal" - mondja.

Petar, a vállalkozó szerint ugyanakkor a munkahiány csak mese, munka lenne, de sokan nem akarnak dolgozni. "Ha én keresek valakit, hogy jöjjön a földeket kapálni, vagy a disznókat ganézni, nem találok senkit" - állítja. Sokan élnek munka helyett "svercelésből", azaz abból, hogy Magyarországon nagy mennyiségű árut vásárolnak fel, amit Szerbiába behozva a magyar vámnál visszaigényelhetik az áfát, miközben a szerb vámnál - Petar szerint "ha a vámos is kap egy kólát" - nem fizetnek semmit. Ebből a különbözetből aztán palotákat lehet építeni - véli a csárda tulaja. "Az én anyám is rendszeresen jár át, és 50 ezer forintból 10 ezret kap vissza" - veti oda félvállról az éttermében dolgozó egyik pincér.

"A kisebbség is fontos építőelem a társadalomban, mint a szög a deszkaházban."

Azoknak persze tényleg nehéz, akik tisztességes munkából és a földből élnek, és nem fejlesztettek, nem vállalkoztak - ismeri el Petar. Lassan az ő számukra is megindulnak az új lehetőségek, tavaly óta például az Oroszországba irányuló almaexport kezdi fellendíteni a korábban nagy hagyományú, de a délszláv háború idején lehanyatló helyi almatermelést és ezt az állam is segíti - mond egy lehetőséget.

Petar lelkesedését ugyanakkor nem osztja teljesen a földművelésből élő Jóska bácsi, aki szerint most már amúgy sem lehet csak elvenni, juttatni is muszáj valamit a vajdasági kisebbségeknek: "Különben úgy járnak a szerbek, mint a parasztember, aki csak feji, feji a tehenet, de hol elfelejti megetetni, hol elfelejti megitatni, aztán a tehén egyszer csak megdöglik".

Visnovitz Péter - Szerbia
Fotó: Pályi Zsófia