Rákos daganatként terjed Csádban a darfúri vérontás

Darfúr után újabb térség válhat a kegyetlen etnikai tisztogatások afrikai szinonímájává: Dajo. A kelet-csádi tartományra mindinkább átterjed a szudáni és a csádi kormány által egyaránt élezett véres, arab-fekete konfliktus. Vállvetve irtják ki egymás után a feketék falvait a szudáni kormány által támogatott arab milíciák, és a csádi vezetés ellen lázadó fegyveresek. Százezrek menekülnek otthonaikból, a segélyszervezetek humanitárius katasztrófát emlegetnek, és bár több állam is fokozott érdeklődést tanúsít a térség iránt, a békés rendezésért keveset tesznek.

A csádi Tagalo Hassan egészen addig semmit sem tudott arról, mi folyik a határ túloldalán, a szomszádos szudáni Darfúrban, amíg maga is a saját bőrén nem tapasztalta. Megérteni azonban nem tudja a hároméves kisfiú, hogy vajon miért lőttek rá ismeretlen fegyveresek, miért törte jobb lábát a golyó, és miért kell egy szedett-vedett kórház melletti sátorban feküdnie anyja nélkül. Pedig neki még szerencséje is van: olasz segélymunkások rátaláltak a bozótban, anyja is és - pár száz kilométerrel távolabbra vetődött - apja is előkerült: van aki elhessegesse a legyeket az arcáról.

A gyerek és családja a legújabb erőszakhullám áldozata, amely a Szudánnal határos Csád keleti felében, Dajóban tombol - írja a brit Guardian. Körülbelül 400 ember veszthette életét a Tiero és Marena falvalat két hete ért támadásban, amelyet a Darfúrbór hírhedt arab lovasok, a dzsandzsavíd milicisták és a velük együttműködő kormányellenes csádi lázadók intéztek a helyiek ellen. "Először a dzsandzsavíd jött lovakon és tevéken, majd a lázadók nehézfegyverekkel és járművekkel" - idézi a lap Hasszan Ahmed Abubakart, Tagalo apját.

Más beszámolók szerint is szervezett hullámokban jöttek a támadások, Tieroban például sikerült a lovasok hajnali támadását visszverni, de a délelőtt tíz körül érkező gépkocsis és rakétavetőkkel, golyószórókkal felszerelt lázadóknak már nem tudott ellenállni a falu kis önvédelmi ereje. A támadók mindenkit lelőttek, akit csak megpillantottak az utcákon.

Csád keleti felében régóta aktív Idriss Deby elnök fegyveres ellenzéke, amely mindenkire rátámad a térségben, aki nem áll mellé. Tavaly dzsipjeiken egészen a fővárosig nyomultak előre. Az ENSZ szerint a szudáni kormányzat támogatja az arab lovasokat, a csádi lázadók pedig akadálytalanul használhatják felvonulási területnek a határ négy éve folyamatosan etnikai tisztogatás dúlta szudáni oldalát. Khartoum viszont Csádot vádolja azzal, hogy lázadást szít Darfúrban. A Guardian szerint a két ország vezetése az arab-fekete, nomád-letelepedett életmódot folytató törzsek közötti hagyományos viszályt használja ki a fegyveres konfliktusban.

A darfúri konfliktus továbbterjedése újabb humanitárius katasztrófát vetít előre. Csak az említett támadás nyomán tízezer ember menekült el a határ közeli falvakból, 140 ezerre emelve az erőszakos tisztogatások elől elmenekült csádok számát. Sokuk - főleg asszonyok és gyerekek - szomjan haltak az úton, mivel sietségükben nem vittek magukkal elég vizet. Akik eljutottak a menekülttáborokba, negyedmillió darfúri menekülttel kénytelenek megosztani az élelmiszersegélyeket. Az Oxfam brit segélyszervezet területi igazgatója szerint katasztrófahelyzet alakult ki, mivel nincs elég segély, és ha még sikerülne is mozgosítani az adományozókat, a közeledő esős évszak szinte lehetetelenné tenné a szállítmányok odajuttatását.

A térségbe hiába küldene az ENSZ nemzetközi békefenntartó erőket, sem a szudáni Omar al-Bashir elnök, sem a csádi Idriss Deby nem rajong a gondolatért. Moammer el-Kadhafi líbiai vezető sem szívesen látná a térségbe félelmei szerint nyugati befolyást hozó ENSZ-erőket, ehelyett maga is katonákat küldött ide. Hiába állomásozik azonban a közelben egy 1200 fős francia helyőrség is, ők sem tettek semmit, hogy megakadályozzák a vérengzést. A világszervezet így egyelőre csak a segélyezést biztosíthatja, ám a helyzet rendezése híján, csupán a puskacsöveknek menti meg az éhenhalástól a helyieket.