Fenegyerekek verekednek meg Londonért

2008.05.01. 20:34

Sértegetésben és otromba viccekben kiváló eredményeket tud felmutatni az a két politikus, aki csütörtökön megküzdött egymással London polgármesteri székéért. A világvárost jelenleg vezető balos Ken Livingstone ugyan botrányai mellett bátor intézkedéseiről is híres, de most kiütheti őt a nyeregből a konzervatívok kócos mókamestere, Boris Johnson. Lesz választás sok más városban is, és a felmérések szerint a kormányzó Munkáspárt el fog vérezni.

"Hallotta azt, amelyik úgy kezdődik, hogy Boris Johnson lett a polgármester? Na, hát ebben semmi poén nincs" - Ken Livingstone válaszolta ezt, amikor a The Independent megkérdezte tőle, hogy mi a kedvenc vicce. Ugyanezt a kérdést megkapta Johnson is, és neki is csak egy faviccre futotta, pedig több is elvárható lenne két olyan embertől, akiket a brit politikai élet legszínesebb egyéniségei között tartanak számon. Livingstone a Munkáspárt, Johnson a Konzervatív Párt fenegyereke, és lazaságukra jellemző, hogy keresztnevükön szólítja őket szinte mindenki.

Bár hivatalosan tíz jelölt indult a május elsejei londoni polgármester-választáson, gyakorlatilag kettejük között dől majd el a verseny. A posztot mindössze nyolc évvel ezelőtt hozták létre, és azóta Livingstone tölti be, könnyen lehet azonban, hogy hamarosan új munka után kell néznie, a legutóbbi felmérések szerint ugyanis Johnson az esélyesebb a győzelemre. Igaz, a választási szisztéma meglehetősen bonyolult (nemcsak az számít, a választók kire adják voksukat, hanem az is, hogy kit neveznek meg második legjobb jelöltnek), így akár születhet meglepetés is. Mivel a meghatározó indulók programjában nagyon lényeges különbségek nincsenek, ezért valójában a személyiségekről szól a választás. Épp ezt tartja bajnak a The Economist nevű tekintélyes brit politikai-gazdasági hetilap, amely azon kesergett április közepén, hogy a londoniak két bohóc közül kénytelenek választani.

Tékozló fiú

A harsányság, a szereplési vágy valóban nem áll távol sem Johnsontól, sem Livingstone-tól. Utóbbi az idősebb, és így ő büszkélkedhet komolyabb politikai múlttal. A hetvenes évek eleje óta tölt be különböző választott tisztségeket, hosszú ideig kerületi képviselő volt, majd a nyolcvanas években bekerült a parlament alsóházába. A BBC portréja szerint a Munkáspárt vezetése nem nézte jó szemmel a tevékenységét, "kellemetlenkedő figurának" tartották. Nyers stílusával valóban sokak ellenszenvét kivívta, magára haragította például a befolyásos bulvárlapot, a The Sunt is, amely egyszerűen "Britannia legundokabb emberének" nevezte.

A 2000-es polgármester-választás előtt a Munkáspárton belül verseny folyt, hogy ki indulhasson el, és ugyan Livingstone kapta a több szavazatot, de a szabályok furcsasága miatt más kapta meg a jelöltséget. Bár ő előtte azt ígérte, hogy alulmaradása esetén sem lép ki a pártból, végül mégis ezt tette, és függetlenként indult a választáson, amelyet kényelmesen meg is nyert. Tony Blairék tanultak az esetből, visszafogadták maguk közé, és négy évvel később Livingstone már a Munkáspárt jelöltjeként erősítette meg pozícióját egy újabb szavazáson.

Pedig stílusán nem sokat változtatott polgármesterként sem. Sokan felkapták a fejüket például arra a mondatára, amikor négy évvel ezelőtt "idiótáknak" nevezte azokat, akik a városban terepjáróval járnak. 2005-ben azzal kavart vihart maga körül, hogy egy vele szemben kritikus újság zsidó munkatársát egy náci koncentrációs tábor őréhez hasonlította, amiért később a közgyűlés néhány hétre fel is függesztette hivatalából. Nemcsak a modora miatt gyűlt meg a baja a sajtóval, hanem azért is, mert fény derült olyan városházi ügyekre, amelyek kapcsán felmerült a mutyizás gyanúja. Ezeket a vádakat a polgármester visszautasítja, de vannak egyértelműen kínos esetek: egy tanácsadója például azért volt kénytelen távozni januárban, mert a BBC kiderítette róla, hazudott egy mások által fizetett drága külföldi útjáról.

Livingstone válaszolt a youtube-os kérdésekre

Livingstone külpolitikai akcióit és is érte kritika. "Ha ilyen témára terelődik a szó, akkor képes úgy viselkedni, mint azok az emberek, akiknek egyébként tiszta a tekintetük, de váratlanul kijelentik, hogy elrabolták őket a földönkívüliek" - jegyezte meg gunyorosan a The Economist, utalva arra, hogy Livingstone többször is tett vitatható megjegyzéseket más országok vezetőire, ráadásul hajlamos kétes figurákkal barátkozni. Utóbbira példa, hogy szívélyes viszonyt ápol a tekintélyelvű rendszert építő Hugo Chavez venezuelai elnökkel. Persze közös bennük, hogy mindketten utálják George Busht, akiről Livingstone azt mondta, az utóbbi nyolcvan év legkorruptabb amerikai elnöke.

Rosszul elsült viccek

Ami a botrányokat illeti, Boris Johnson sem panaszkodhat, pedig pusztán az életrajzát tekintve beillene mintakonzervatívnak. Az elitképzőként számon tartott középiskolába, az Etonba járt (akárcsak a konzervatívok jelenlegi vezetője, David Cameron), majd Oxfordban tanult tovább, és előbb vállalatvezetői tanácsadóként, majd újságíróként helyezkedett el. Riporteri pályája nem indult túl szerencsésen, a Timestól ugyanis kirúgták gyakornoki állásból, miután kiderült, hogy meghamisított egy idézetet. Később mégis sikeres tudósító és kommentátor vált belőle a The Daily Telegraph című konzervatív lapnál, majd 1999-ben a hasonló irányultságú Spectator főszerkesztőjeként folytatta pályafutását. Ezt az állását négy évig megtartotta az után is, hogy 2001-ben bejutott a parlamentbe.

Forrás: Getty Images
Már frizurájával is kilóg a sorból

Kócos szőke hajával, folyamatos vigyorával hamar kitűnt konzervatív képviselőtársai közül. Nyilatkozataiban gyakran tett vicces megjegyzéseket, persze ezt el is várhatták tőle, hiszen sokszor szerepelt a BBC Have I Got News For You című, hetente jelentkező szatirikus műsorában. Nem minden poénja sült el azonban túl jól. Egyik újságcikkében lekicsinylően írt a brit vezetőket üdvözlő afrikai gyerekekről, amiért rasszistának nevezték, de ő ezt visszautasította, és bocsánatot kért a sértő megjegyzésért. Nem úszta meg ennyivel, amikor újságja, a Spectator beszólt a liverpooliaknak, álságosnak nevezve, amiért kollektívan gyászoltak egy helyi mérnököt, akivel iraki emberrablók végeztek. Johnsont saját pártjának főnöke - akkor még Michael Howard - elzavarta Liverpoolba, hogy személyesen kérjen bocsánatot a város lakóitól.

Boris Johnson válaszai a youtube-os kérdésekre

Bár Johnson ismertsége vetekszik sok más konzervatív politikuséval, egyelőre nem vitte túl sokra a pártban. Egy ideig ugyan ő volt a kulturális terület felelőse a tory árnyékkormányban, de 2004-ben távoznia kellett, amikor kiderült, hogy házas ember létére viszonya van valakivel, és erről még hazudott is pártjának. Újra lendületet kaphat azonban a karrierje, ha sikerül megnyernie a londoni választást. Más kérdés, hogy több brit lap is arról számolt be, a konzervatív pártban többen épp a győzelmétől tartanak, félnek ugyanis, hogy a polgármesterként még többet árthat a hebehurgyasága, mint mezei képviselőként.

Fejlődés és árnyoldalai

Az aggodalmaskodókat azonban épp a rivális, Ken Livingstone példája nyugtathatja meg. Hozzá sem fűztek túl nagy reményeket párttársai, végül azonban több szempontból is sikeres polgármesternek bizonyult. Bátor lépés volt tőle, hogy a forgalom és a légszennyezettség visszaszorítása érdekében bevezette a dugódíjat, amelyet a központba behajtó autósoknak kell fizetniük - emlékeztet a The Economist, amely Livingstone javára írja a város buszhálózatának fejlődését és a Trafalgar tér felújítását. A Vörös Kennek is hívott politikus ráadásul rácáfolt arra a nézetre, hogy csökönyös baloldali lenne, polgármesterként ugyanis nem gátolta, hanem épp hogy ösztönözte a város üzleti központja, a City fejlődését.

London első embere ugyan nem rendelkezik túl nagy hatáskörrel, de azért Livingstone is hozzájárult ahhoz, hogy a brit főváros az elmúlt tíz évben megkerülhetetlenné vált a világban. "Nem úgy gondolunk magunkra, mintha versengenénk Párizzsal. Azt a versenyt megnyertük. Most New Yorkhoz mérjük magunkat" - mondta magabiztosan a The Economistnak John Ross, Livingstone gazdasági tanácsadója. Nem a levegőbe beszélt, London ma tényleg egy fontos globális üzleti központ, ráadásul több ennél: egy nyitott, rengeteg külföldit befogadó világváros is egyben. A kisebbségek mellett - legyen szó vallási csoportokról vagy melegekről - harcosan kiálló Livingstone pedig személyesen is sokat próbált tenni azért, hogy ez így legyen.

Forrás: Hajdú D. András
Szárnyakra kapott a város

A fejlődés mellett persze Londonnak megvannak az árnyoldalai. Először is, ez a világ egyik legdrágább városa, sőt, egy a The Economist által idézett, a lakásbérlés és az élelmiszer árát figyelembe vevő tanulmány szerint első a drágasági listán. Ez tükröződik a londoniak aggodalmaiban is, ugyanis egy - a polgármesteri hivatal által megrendelt - felmérés szerint a lakáskiadások okozzák nekik a legtöbb fejfájást.

Van még tennivaló azonban a közbiztonság javításában is, különösen aggasztó például a fiatalok körében terjedő erőszak - emlékeztetett a The Economist, amely a gondok közé sorolta a gyengén teljesítő közkórházakat és állami iskolákat is. Johnson és Livingstone programja ugyan sok részletben különbözik, de alapvetően ugyanazt ígérik: a fenti problémák megoldását. Építenének legalább ötvenezer, kedvezményesen bérelhető vagy megvásárolható lakást a következő három évben, javítanák a tömegközlekedést, még többet tennének a környezetszennyezés ellen és megpróbálnák visszaszorítani az utcai bűnözést.

Brown tesztje

Mindez befolyásolná a 7,5 milliós város lakóinak életét, a május elsejei szavazás azonban fontos az országos politika szempontjából is. Nemcsak Londonban, hanem egész Angliában és Walesben is tartanak helyi választásokat, ami az első komolyabb próbája lesz a miniszterelnöki széket tavaly nyáron elfoglaló Gordon Brownnak. A felmérések szerint a kormányfő a legjobb esetben is csak elégségessel megy át a vizsgán. A The Independent által kedden közölt adatok azt mutatták, hogy a konzervatívok támogatottsága 40 százalék, míg a Munkáspárté csupán 26.

Brown ráadásul elsősorban saját magát okolhatja a gyenge mutatókért. Ezt jól illusztrálja egy adóváltoztatásról szóló vita, amellyel az utóbbi hetekben tele volt a brit sajtó. Áprilisban eltörölték a személyi jövedelemadó legalacsonyabb, tíz százalékos sávját, és ugyan cserébe felemelték néhány állami támogatás összegét, de kiderült, hogy így is sokan rosszul jártak. A kormány először hajthatatlannak tűnt, és nem akart változtatni a szabályon, de végül sűrű bocsánatkérések közepette bejelentették, hogy visszacsinálják az egészet. Brown számára azért is különösen kínosak a történtek, mert vitatott költségvetési döntés tavaly év elején született, amikor még ő volt a pénzügyminiszter.

KAPCSOLÓDÓ CIKK