"A penge élén táncolok" - Annie Leibovitz haladékot kapott

Egyelőre megúszta a világ egyik leghíresebb fotóművésze, hogy elveszítse teljes életművét. A 24 millió dolláros adóssággal küzdő Annie Leibovitz hallgat arról, hogy mire kellett neki a pénz, amit gyakorlatilag egy magasművészetre specializálódott zacitól kért. Az eladósodás hátterében tehetséggel párosult hanyagság, és magánéleti gondok állhatnak.

Annie Leibovitz egyik leghíresebb képével, a terhes Demi Moore-ral

"Épp mielőtt tavaly mindenki kifogyott a pénzből, iszonyat sokat fizettem két fotóért, amelyeket Jill Furmanovsky készített 1979-ben. Tettem ezt annak ellenére, hogy a házaim értéke elkezdett zuhanni, a keresetem bizonytalan volt, a nyugdíjam kevés, és minden összeomlott körülöttem. Viszont a két kép jó befektetésnek ígérkezett: mindkettő ára meg is duplázódott az utóbbi 12 hónapban. Eközben Annie Leibovitz fel-alá kódorgott, hogy valahonnan elő tudjon kaparni 24 millió dollárt".

Mindezeket a Guardian újságírója, Stephen Armstrong írta a lap internetes kiadásában. Szeptember 8-án éjfélkor lejárt a határidő, hogy a világ egyik legismertebb fotóművésze, az amerikai Annie Leibovitz visszafizesse 24 milliós tartozását vagy legalább meg tudjon állapodni átütemezéséről. Leibovitz sokat kockáztatott: képeinek szerzői joga - gyakorlatilag egész eddigi és jövőbeli életműve - a tét.

Leibovitz 2008 szeptemberében maga fordult az Art Capital nevű céghez, hogy felvegyen 22 millió dollárnyi hitelt, amit később még 2 millióval egészített ki (így összesen 4,5 milliárd forintnak megfelelő adósságba verte magát). Fedezetül négy ingatlanja - melyek közül három New York egyik menő környékén, a negyedik pedig New York államban áll -, egyes értékes negatívjai és a fotóihoz fűződő szerzői joga szolgáltak.

Az Art Capital elkezdett tárgyalni a Getty fotóügynökséggel a 40 millió dollárt érő Leibovitz-archívum eladásáról, és azt is felajánlotta az ügynökségnek, hogy külső munkatársként, szabadúszóként alkalmazhatja a fotóst. A Getty azonban végül az Art Capitalt megkerülve kötött szerződést Leibovitz-cal egy nyolc fotós sorozatra 1,1 millió dollárért. Ez persze nem tetszett az Art Capitalnak, és áprilisban pert indított a Getty ellen arra hivatkozva, hogy a szerződés megnehezíti az archívum eladását.

Az Art Capital Leibovitzot pedig azzal vádolta, hogy nem engedte be ingatlanjaiba az ingatlanbecslőket, hogy azok felbecsüljék vagyonát (később az ingatlanokat 40, a fotóarchívumot szintén 40 millióra becsülték). Ezen kívül nem engedte meg a cégnek, hogy az eladja képeit. A cég ráadásul azt is Leibovitz szemére veti, hogy a több százezer dollárnyi kamattal is tartozik.

Már nem jár bulikba

Kollégái és barátai szerint régóta nincsenek rendben a fotós pénzügyei, de ő maga nem volt hajlandó elárulni, mire kellett neki a pénz. Egy biztos, nem luxuséletmódja miatt került bajba. Tine Brown, a Vanity Fair korábbi főszerkesztője szerint a fotós - aki a Rolling Stones-nál töltött korai évek után csatlakozott a magazinhoz - nem egy nagy költekező. "A gyerekeivel lóg. Nem áll ki a rivaldafénybe, nem jár bulikba."

Nem mindig volt ez így. Leibovitz az 1970-es években olyan keményen bulizó riporterek mellett fotózta végig a rockvilágot, mint Hunter S. Thomson, és már akkor hírhedt volt arról, hogy nagy ívben tett pénzügyeire. Előszeretettel ajándékozott például méregdrága Minox kamerákat szinte bárkinek, akinek megtetszett az ővé. A testvére, Barbara Leibovitz által róla készített dokumentumfilmben a Rolling Stone alapítója azt mondta, akkor, amikor Leibovitz 1983-ban a Vanity Fairhez igazolt, azt gondolta, jót fog tenni neki, mert már nagyon sokat drogozott, bérautóit rendre elhagyta, és nem készült el időre munkáival.

De így is elúszott

A Vanity Fairnál azonban egyre összetettebb képeket komponált, ezekhez egyre drágább felszereléseket, kellékeket vett igénybe, munkáinak költségvetése már-már egy mozifilmével vetekedtek. "Egyre nőttek az igényei. Tűz, eső, autók, repülőgépek, cirkuszi állatok - bármit akart, megszerezte" - idézte a lap a Vanity Fair egyik szerkesztőjét. Ahogy egyre híresebb és sikeresebb lett, és egyre több nagy cég rendelt nála reklámképeket - rengeteg hírességet fotózott, olyan ügyfelei is voltak, mint a Louis Vuitton -, úgy lett egyre összetettebb üzleti- és magánélete is.

Amikor például összejött Susan Sontag írónővel 1988-ban - kapcsolatukról évekig nem volt hajlandó beszélni - csak azért vett lakást London Chelsea negyedében, hogy az erkélyről rálásson Sontag lakására. Nyitott aztán egy stúdiót is a városrészben egy garázsban. Mindeközben meglehetősen trehány módon bánt stúdióinak pénzügyeivel, a költségszámlákat alig rendezte - állította a New York Times Leibovitz egy közeli üzleti partnerére hivatkozva. Ezt maga Leibovitz is elismerte egy 2008-ban megjelent könyvben: "Túl sok felszerelésünk volt. A dolgok kezdtek kicsúszni a kezünkből."

Válság pénzügyekben és magánéletben

A New York Times szerint anyagi problémáihoz hozzájárult a zaciba vágott három, még az amerikai polgárháború idején épült Greenwitch Village-i ház megvásárlása. Az egymás mellett álló házakért több mint 6 millió dollárt fizetett 2002-ben, és drága - városvédők által kritizált - felújításukra is hatalmas összegek mentek el. Leibovitz komoly adótartozást is felhalmozott a szövetségi és az állami adóhivatallal szemben, összesen 1,4 millió dollár értékben. Ezen kívül 700 ezer dollárnyi követeléssel indított ellene pereket egy világítástechikai cég és egy stylist is, és taxitársaságoknak is százezrekkel tartozik.

A képre kattintva tovább Leibovitz-fotókat nézegethet

Hozzájárult az amerikai lap szerint a gondokhoz az is, hogy a fotós az utóbbi öt éven belül elvesztette apját, anyját és élettársát. Apja és Sonntag alig több mint egy hónapos különbséggel hunyt el 2004 és 2005 fordulóján. "A penge élén táncolok. Van három gyerekem, elvesztettem a páromat. Rengeteg tennivalóm van, és teljes a káosz" - mondta állítólag Charlie Scheipsnek, egy fotóarchívum korábbi vezetőjének, aki tavaly segített neki elpasszolni egy aukciósháznál néhány fotónyomatát.

Leibovitz szóvivője a kölcsönző-céget vádolja. "Annie is abban a cipőben jár, mint sok más ember, aki kapcsolatba került az Art Capitallel." A társaság pénzügyi konzultációs szolgáltatásokat nyújt azoknak, akik pénzhez szeretnének jutni, értékes gyűjteményüket vagy műalkotásaikat ajánlva hitelfedezetül.

A New York Times egy korábbi cikkében egyszerűen zacinak nevezi a pénzintézetet, amely 6 és 16 százalék közötti kamatra ad pénzt a műalkotások általuk meghatározott értékének 40 százalékáig. New York-i irodájuk - az amerikai lap szerint - tele van jelentős értéket képviselő, bebukott adósoktól behajtott, neves műalkotásokkal. A társaság 2008 és 2009 között 40 százalékkal növelte bevételeit, idén összesen 120 millió dollárra számít, ők a tavaly beütött pénzügyi válság nyertesei közé tartoznak, ugyanis a többi hitelforrás elapadása miatt sokan fordulnak hozzájuk készpénzért.

A tehetség nem biztosíték

A Leibovitznak adott határidő kedd este 23:59 volt, eddig kellett volna visszafizetnie tartozásait, hogy ne bukja el a fedezetet - gyakorlatilag egész életművét. A szerencse azonban szombaton mellészegődött, egy New York-i bíróság fizetési haladékot adott neki.

Ez azonban csak egy kis időt ad, meg nem oldja Leibovitz problémáit. Kollégái és közeli üzleti partnerei sem tudják, mit gondoljanak, hogyan mászhat ki a csávából. Egyesek szerint tehetsége és jól fizető megrendelései segítségével hamar túl lesz a válságon. Mások azonban úgy vélik, ez nem lesz elég, felül kell vizsgálnia pénzügyekhez való viszonyát és szokásait. "Az ismertség vagy a kiemelkedő tehetség sem biztosíték, hogy valaki ne kerülhessen pénzügyi válságba" - mondta a New York Times-nak egy ügyvéd, akit számos híresség bízott meg adósságai elrendezésével.