A földi paradicsomtól a hasiskirályságig - Mit kell tudni a forrongó arab országokról?

Melyik forrongó arab országot tartották a sumérok földi paradicsomnak, és melyik akart az EU tagjává válni? Hol került hatalomra az elnök egy autóbaleset miatt, és hol maradt el a "harag napja" érdeklődés hiányában? Melyik nép tüntetőinek van a legtöbb fegyvere, és hol veszélyezteti a lázongás a magyar olajat és szarvasmarhákat? Összeszedtük, mit kell tudni a forrongó országokról, és azt is, hogy melyik miért fontos és érdekes.

Líbia - ahol a legrégebbi diktátort próbálják elkergetni
Főváros: Tripoli
A Líbiáról szóló legfrissebb cikkeinket itt találja.
Az arab világ forrongásáról szóló összes cikkünket itt gyűjtöttük össze.

Mi volt itt korábban?
Az Észak-Afrika középső partvidékén fekvő Líbia közel 90 százaléka kopár sivatag, jelentős lakosság csak a tengerparton él. Az ország előbb a római, majd az arab és a török birodalom része volt, 1911-ben Olaszország gyarmatosította. 1951-ben nyerte el függetlenségét, de a rövid életű líbiai királyságot 18 év után katonai puccsal megdöntötték.

Kik élnek itt, és mit csinálnak?
A hatalmas sivatagi ország közel 19 magyarországnyi területén (1 759 540 négyzetkilométer) mindössze 6,5 millió ember lakik. Líbia gazdasága szinte teljesen az olajexporttól függ, exportjának 95 százalékát az olajeladás teszi ki, amiből jelentős jövedelemhez jut. A lakosság alacsony lélekszámának köszönhetően az egy főre jutó GDP-je Afrikában az egyik legmagasabbnak számít, és ebből a szempontból még Romániát és Bulgáriát is megelőzi.

Miért fontos?
Líbia stabilitása a legtöbb arab országhoz hasonlóan olajtermelése miatt fontos a világgazdaság számára, különösen Olaszország energiaellátása függ tőle. A nagy olajkincse miatt gazdag ország gazdasági szempontból Magyarország számára is érdekes, a tripoli magyar nagykövetség honlapja szerint sok millió euró értékben exportálunk ide magyar árut, a két ország közti gazdasági és kulturális együttműködés keretében pedig rengeteg líbiai szakembert képeznek Magyarországon, és sok magyar szakember dolgozik Líbiában is. Tavaly novemberben Schmitt Pál államfő is Líbiába látogatott, hogy a magyar vállalkozások útját egyengesse az országban.

Miért érdekes?
Líbiában a tüntetők egy olyan rendszert próbálnak megdönteni, amely a világon egyedülálló, hiszen a különc vezető, Moammer Kadhafi saját agyszüleménye, és az általa írt Zöld Könyvön alapszik. A CIA World Factbook szerint a diktatórikus Líbiában semmilyen párt vagy ellenzéki mozgalom nem létezik, így izgalmas kérdés, hogy Kadhafi esetleges bukása után ki tudja megszilárdítani a hatalmat az országban.

Líbia vezetője a tévében oktatta ki a tüntetőket

Ki a főnök?
Moammer Kadhafi 1969-ben került az ország élére, ezzel ő Afrika leghosszabb ideje hatalomban lévő vezetője. Kadhafi nem elnök, magát a "líbiai forradalom vezetőjének" tartja, ő alkotta meg az országban működő politikai rendszert, a szocializmust, az iszlámot és a törzsi hagyományokat ötvöző "közvetlen demokráciát". Kadhafi excentrikus, szeszélyes és hóbortos személyiség, aki terrorizmust támogató, tömegpusztító fegyvereket fejlesztő közellenségből az elmúlt évtizedben vált nemzetközileg többé-kevésbé megtűrt vezetővé.

Mi a baj?
Bár Kadhafi rendszere különböző tanácsokon és népi bizottságokon alapuló demokráciáról szól, a gyakorlatban a Foreign Policy szerint Líbia a világ egyik legdiktatórikusabb állama. Az országban sajtószabadság nem létezik, a média teljesen a kormány ellenőrzése alatt áll. A CIA Factbook szerint a hatalmas olajjövedelmek nem jutnak el a szegény tömegekhez, a külföldön élő líbiaiak szerint pedig a rendőrség, az egészségügy és az oktatás is korrupt. Az emberek szólásszabadságot és az életkörülményeik javítását követelik.

Mi történt eddig?
A tunéziai felkelés győzelme után Líbiából is érkeztek hírek tüntetésekről, amire válaszul a kormány csökkentette az élelmiszerek árát, és propagandát indított a szerinte "külföldiek által pénzelt, káoszt hozó" arab zavargások ellen. Egyiptom bukása után azonban február közepén Líbia keleti részén is hatalmas tömegtüntetések kezdődtek, amelyeket brutális kegyetlenséggel, géppuskákkal és a légierő bevetésével próbáltak vérbe fojtani a hatóságok (a tüntetések kitöréséről itt talál részleteket). A hadsereg egy része megtagadta a tűzparancsot, és dezertált vagy a tüntetők oldalára állt, így mire a tüntetések átterjedtek a fővárosra, az ország keleti felét már az ellenzék tartotta irányítása alatt.

További országokért kattintson a térképre!

http://www.origo.hu/s/teszt/tibikem/middle_east.html