"Nem a Pokol Angyalai, de azért bűnszervezet" - készülődés a magyar csicskaperre Kanadában

A magyar nyelvvel, a zavaros vallomásokkal és a magyar hatóságokkal is küzdenek az egyik kanadai bíróságon, ahol az ország legnagyobb emberkereskedelmi ügyét próbálják feltárni, amelynek minden főszereplője magyar. Az egyik gyanúsított ügyvédje szerint oktalanul kelti a magyar romák rossz hírét az ügyészség, amely mindent elhitt a tanúknak, igaz, a védelem sem áll betonbiztos lábakon. Kanadában eredt magyar csicskáztatók nyomába az [origo]. Második rész.

A hamiltoni bíróság épületének legfelső emeletén tárgyalták minden nap D. Gyula kérelmét

- Tudott róla, hogy Magyarországon a testvérével együtt egy csalási és zsarolási ügy miatt 1998 óta körözték?
- Nem tudtam, csak tegnap, itt a bíróságon hallottam először.
- És azt tudta, hogy ezt onnan tudjuk, hogy dokumentumokat találtunk róla a testvére lakásán?
- Én nem tudtam, a bátyámért nem vagyok felelős, csak magamért.

Ez a párbeszéd a bő fekete talárt viselő hamiltoni főügyész, Toni Skarica és a vádlottaknak fenntartott üvegkalickába ültetett D. Gyula között zajlott le a kanadai város, Hamilton bíróságán október 19-én. Az [origo] helyszíni riportot készített a bíróságon, ahol október harmadik hetében mindennap Kanada történetének legnagyszabásúbb emberkereskedelmi ügyével foglalkoztak, amelynek főszereplői magyarok. Az ügyben folyó, két éve tartó nyomozásról, és az összesen tizenkilenc munkásról, akik tanúként beszéltek arról, hogy milyen volt a D. család csicskásaként élni Kanadában, cikksorozatunk első részében olvashat. (A harmadik részt, amelyben megszólal többek között az egyik gyanúsított, itt találja meg.)

Az októberi tárgyalásokra azért volt szükség, mert D. Gyula, a magyarokból álló feltételezett emberkereskedő hálózat egyik, előzetesben ülő gyanúsítottja kérvényezte a szabadlábra helyezését, a bírónak erről a kérvényről kell majd döntenie november 10-én. Ez a tárgyalás még csak előszele a tulajdonképpeni pernek, amely 2012 szeptemberében kezdődik majd, és a hatóságok szerint legalább fél évig tart. A harmincas, körözésekor kiadott fotójához képest erősen lefogyott férfi kilenc rokonával együtt több mint egy éve ül előzetes letartóztatásban Kanadában. Azzal gyanúsítják őket, hogy éveken át egy kiterjedt emberkereskedő hálózatot működtettek: szülővárosuk, Pápa környékéről szegény embereket toboroztak, akiket Kanadába utaztattak egy jobb élet ígéretével, akiknek ehelyett pincékben elhelyezett matracokon kellett aludniuk, és fizetés nélkül dolgoztatták őket. Mindegyik érintett roma, és érkezésükkor a származásukra hivatkozva menedékkérelmet nyújtottak be a kanadai hatóságokhoz.

Úgy hangzik a magyar név, mint egy indiai kaja

"Ez nem a Pokol Angyalai, nem a maffia, de mégis, mi szervezett bűnözésnek tartjuk" - mondta az [origo]-nak adott interjújában a főügyész a második tárgyalási nap után. A nyomozók szerinte némi hezitálás után döntöttek úgy, hogy az emberkereskedelem mellett a szervezett bűnözés tényállását is megjelölik a magyar családok tagjaival szemben. Mindkettő rendkívül súlyos vádpont, mert akár életfogytiglani börtönnel is büntethető.

A bírósági tárgyalóterembe mindennap lábbilincsben hozták és vitték az őrök D. Gyulát. Mindennap ott ült a teremben a felesége és két fia, valamint több rokon. Egymás között cigányul beszélgettek. A rokonok előbb nyilatkoztak az [origo]-nak, majd az egyik gyanúsított ügyvédjének kérésére visszavonták nyilatkozatukat. D. Gyula felesége végül csak annyit volt hajlandó kijelenteni: "A lényeg, hogy a férjem nem bűnös."

A folyamatos magyar tolmácsolás miatt lassan haladó tárgyalás közben a kanadaiak - a főügyész, a nyomozó, és a D. Gyulát védő ügyvéd - végig keményen küzdöttek a magyar nevekkel. Nehezen tudták kimondani például a "Gyula" vagy a Gyöngyi" neveket. Amikor D. Gyula ügyvédje már harmadszor sikertelenül próbálkozott a "Baranyai" vezetéknév kiejtésével, feladta a harcot, és megjegyezte: "Elnézést, de ez pont úgy hangzik, mint valami indiai kaja". A fűszeres, rizses ételre, a biryanira gondolhatott.

"Az egész mind hamis vád"

A vád tanújaként Lepa Jankovic, a nyomozást vezető rendőrtiszt szemezgetett a bizonyítékokból, órákon át tartott például a gyanúsítottak közötti rokoni kapcsolatok ismertetése. D. Gyula és más gyanúsítottak által kifizetett repülőjegyeket, meghívóleveleket is bemutattak, melyek egy-egy, az ügyben áldozatként szereplő munkás nevére szóltak. "Elég bizarr, hogy a házkutatások közben ennyi meghívólevelet találtunk, holott azokra nincs is szükség ahhoz, hogy valaki Kanadába utazzon" - jegyezte meg Jankovic.

Az ügyész kérésére a nyomozó a gyanúsítottak vallomásaiból is felolvasott, amikor D. Gyula védője, Paul Slansky felpattant, és hangosan tiltakozni kezdett, mondván, ezeken a napokon csupán az előzetes letartóztatás jogosságáról kellene beszélni, "ennek ellenére az ügyész szabályos tárgyalást csinál belőle, ez megengedhetetlen". A bíró elutasította az ügyvéd tiltakozását, azt a kérését viszont elfogadta, hogy a hatóságok szerint fizetés nélkül dolgoztatott embereket inkább "panaszosnak" nevezzék, mert az "áldozat" szó eleve ítélkező kifejezés.

A nyomozó csaknem két napon át sorolta az ügy részleteit. "Az egész mind hamis vád" - mondta egyszer hangosan D. Gyula, amikor kivezették a teremből.

John Sopinka Courthouse - Kanadában sem az épületben, sem a tárgyalóteremben
nem készülhetnek fotók

A védő szerint a rendőrség mindent elhitt a tanúknak

"Megkérném a tisztelt bíróságot, hogy engedjenek haza, hadd legyek a családommal, amíg kiderül az igazság!" - mondta D. Gyula, amikor őt hallgatták meg. Megígérte, hogy egy, a bírósághoz közeli lakásba költöznek, és ha újraindíthatja a vállalkozását, akkor minden hivatalos papírt bemutat arról, hogy nem feketén, hanem legálisan, és fizetésért alkalmaz munkásokat. Az ügyésznek a múltra vonatkozó kérdéseire viszont a legtöbbször "nem tudom"-mal válaszolt. Nem emlékezett, hogy mikor hol lakott, hogy melyik évben körülbelül mennyi volt a cége bevétele, és arra sem, hogy az ő e-mail címéről repülőjegyeket és meghívóleveleket küldtek haza Magyarországra.

Ügyvédje azzal érvelt mellette, hogy számára úgy tűnik, hogy a kanadai rendőrség (RCMP) csak a panaszosok vallomásaira alapozva tekinti emberkereskedelemnek az egész ügyet. Szerinte csak az ő vallomásaikban kerül elő például, hogy dolgozniuk kellett, de nem kaptak érte fizetést, vagy éppen keveset kaptak enni, és nem hagyhatták el a pincéket, ahol laktak. "Azért más is van a kezünkben" - vetette közbe Jankovic. "Önmagában az, hogy valaki kifizeti valaki más repülőjegyét, vagy meghívja az országba, még nem bűncselekmény" - folytatta a védő.

Slansky arról is érdeklődött, hogy a panaszosok vajon nem adtak-e be maguk is hamis menedékkérelmeket Kanadában, nem alaptalanul igényeltek-e egytől egyig segélyt. A nyomozó elismerte, hogy ez így van, de szerinte ezt utasításra tették. "Ezt tőlük tudjuk?" - kérdezte az ügyvéd, a válasz igen volt. Slansky szerint az sem olyan egyértelmű, hogy a munkások nem hagyhatták el a házat, hiszen többen is beszámoltak például egy közös kirándulásról a Niagara-vízeséshez. A védő kérdésére az is kiderült, hogy a panaszosok között három büntetett előéletű van - lopási, csalási ügyeik voltak. Slansky arra is utalt, hogy alig van arra bizonyíték, hogy a munkások ne kaptak volna fizetést, ez is csak a tanúvallomásaikból derül ki.

Mennyit keres egy emberkereskedő?
"Tudja, megpróbáltam kiszámolni, vajon mennyit lehet keresni az emberkereskedelemmel. Mondjuk van húsz ember, aki ingyen dolgozik építőipari munkásként - ez a gyanúnk -, és megkeres évente 50-100 ezer dollárt. Húsz munkás után évente akár kétmillió dollárt is kap a vállalkozó, ha ebből nekik nem ad semmit" - mondta Toni Skarica főügyész az [origo]-nak, hozzátéve, hogy ezenkívül ott van még a csekkek ellopására és folyamatos beváltására vonatkozó gyanú is. "A nyomozati anyagokból tudom, hogy fél év alatt összesen csaknem egymillió dollárt érő csekkeket váltottak be" - mondta.

Ehhez viszonyítva Skarica szerint nem olyan nagy költség, hogy a gyanúsítottak a nyomozók szerint kifizették a Magyarországról érkező munkások repülőjegyét. "Mondjuk ezer dollárba kerül egy repülőjegy. Amikor megérkeznek, idehozod őket, berakod a pincédbe, ez egy pennybe sem kerül, legfeljebb az étkezésük. Viszont minden munkás igényel segélyt: ez havonta körülbelül 600 dollár, plusz mindenki kap körülbelül 1000 dollárt az elején, hogy berendezhessen magának egy lakást. Egy hónap alatt visszajön a repülőjegy ára."

A bíró orra előtt tartóztattak le egy tanút

D. Gyula mellett tanúskodott az egyik tárgyaláson egy Lajos nevű férfi, aki korábban a D. család alkalmazottja volt, és a mai napig "a Gyuláéknál" lakik a pincében kialakított lakrészben. A férfi azt mondta, annak idején maga fizette a repülőjegyét, érkezésekor menedékjogot kért, aztán D.-ékhez költözött, és egy idő után dolgozott is nekik. Szerinte semmiféle bezártságról nem volt szó, a pincében szobák, fürdőszoba és közösségi helyiség is van, és akkor megy fel az emeletre, amikor csak akar. "Mindig rendesen kaptunk enni, a Gyula felesége főzött nekünk" - mondta, hozzátéve, hogy szerinte nem igazak egykori lakótársai szavai, akik egyáltalán nem voltak "rabszolgák". "Együtt jártunk bulizni, voltunk a Niagara-vízesésnél is" - mondta.

A nap végén váratlan fordulat állt be, a férfit a tárgyalóterembe érkező rendőrök minden előjel nélkül letartóztatták. Annyit mondtak, hogy parancsuk van erre, megbilincselték és elvitték. Másnap a rendőrök visszahozták, hogy folytathassa a vallomását, akkor derült ki, hogy mi lehetett az ellene felhozott gyanú. Ekkor már a főügyész tett fel neki kérdéseket - néha több mint ötször ugyanazt -, amelyekből kiderült, hogy a hatóságok szerint több visszaélést is elkövethetett a férfi.

A különféle hatóságoknál - a bevándorlási hivatalnál vagy a segélyt folyósító hivatalnál - elmulasztotta bejelenteni a lakcímét, csak egy postaládát jelölt meg elérhetőségként. A főügyész által bemutatott dokumentumokból az is kiderült, hogy miközben már munkavállalási engedélyt szerezve dolgozni kezdett munkásként, nem mondta le a segélyt, holott elvileg arra már nem volt jogosult. "Tudta, hogy ez csalás?" - kérdezte a főügyész az egyre jobban összezavarodó férfitól, aki ezután már nem tudott választ adni arra a kérdésre sem, hogy mekkora összeg szerepelt a tavalyi adóbevallásán, amelyet állítólag elkészített.

A lakosság érzéseire is figyelnie kell a bírónak

Paul Slansky, D. Gyula védője a történtek után az [origo]-nak azt mondta, hogy ugyan valóban vannak a tanújuknak "szavahihetőségi problémái", szerinte azonban az általa elmondottak jól ellentételezik azt, amit a rendőrség és a panaszosok állítanak arról, hogyan éltek D.-ék házában.

Hamilton belvárosa - D. Gyula erre a környékre költözne, ha kiengednék

A tárgyalóteremben foganatosított letartóztatás pedig az ügyvéd szerint nem lehetett véletlen. "Nem gondolom, hogy az RCMP vagy a CBSA [a határrendészet] most szerzett tudomást arról, hogy elmulasztotta bejelenteni a lakcímváltozást. Az ügyész talán nem tudott erről, de a rendőrség biztosan, mégis vártak. És a bíró orra előtt csinálták, hátha ettől kevésbé megbízható személynek tűnik majd. Lehet, hogy megszegte a szabályokat, lehet, hogy nem. De a tény, hogy ilyen körülmények között tartóztatták le, szerintem két dolgot jelenthet: vagy a tanút akarták a vallomása megváltoztatására bírni, vagy a bírót befolyásolni, hogy ne tekintse szavahihető embernek - vagy mindkettő".

Slansky szerint ettől függetlenül számukra kedvezően alakul az ügy, bár ezt a bíró arcáról nehéz leolvasni. Az idős bíró, aki a tárgyaláson többször megjegyezte, sokéves gyakorlat áll mögötte, végig pókerarccal figyelte az eseményeket. Amikor november 10-én eldönti majd, hogy kiengedjék-e a börtönből D. Gyulát, három tényező alapján kell döntenie. Mérlegelnie kell, hogy mennyire valószínű, hogy a gyanúsított szabályosan megjelenik majd a tárgyaláson, elkövet-e további bűncselekményeket, illetve, hogy a társadalmat zavarná-e, ha szabadlábra helyeznék.

A jövő szeptemberi tárgyalást egyből a felsőbíróságon tartják majd, vagyis az ítélet ellen nem lehet fellebbezni. A főügyész szerint a gyanúsítottak azért döntöttek úgy, hogy az első fokú eljárást átugorják, mert azt túlságosan hosszadalmas lenne, márpedig ők nem akarnak ennyi időt börtönben tölteni.

"Miért nem tesz valamit Magyarország?"

A főügyész szerint az ügy egyik érdekes problémája, hogy úgy tűnik, a magyar rendőrség kevéssé igyekszik, hogy megtalálja azokat, akik a kanadai hatóságok látókörébe kerültek, de Magyarországon vannak. A sértettek ugyanis megnevezték azokat az embereket, akik a D. család képviseletében megszervezték az útjukat. "Ismerjük a nevüket, és vannak bizonyítékaink. Azt hinnénk, hogy ha mi megpróbáljuk ezt az egészet felszámolni itt, akkor ők megpróbálják ugyanezt ott. Mégsem teszik" - mondta, hozzátéve, hogy csalódott emiatt. "Miért nem tesz valamit Magyarország? Ezt nem tudom megérteni."

Arra is utalt, hogy szerinte részben a magyar rendőrség hozzáállása miatt voltak először bizalmatlanok a kanadai hatósággal szemben az áldozatok. "Ha jól értem, Magyarországon sokan nem bíznak a rendőrségben. Itt viszont a rendőrség megpróbálta megvédeni őket, letartóztatott embereket, és a gyanúsítottak ma lényegében mind előzetes letartóztatásban vannak. Ez nagy különbség, ahhoz képest, ami Magyarországon történik" - mondta. Az ORFK kedden az [origo]-nak jelezte, hogy szívesen reagálnak a hamiltoni főügyész állításaira, de egyelőre ezt nem tették meg.

Cikkünk harmadik, befejező részéből megtudhatja, milyen egy kanadai börtön, és miért gondolják a gyanúsítottak, hogy egy nagy átverés áldozataivá váltak, amely mögött ott áll a politika.

A cikk elkészülését a Göbölyös József Soma Alapítvány és a Független Médiaközpont támogatta.