Chávez szerint a világ

Jézust szocialistának, George Busht ördögnek, Obamát bohócnak, Kadhafit pedig mártírnak nevezte, show-műsora volt a tévében, ha kellett táncolt, énekelt, vagy élő adásból küldött csapatokat a határra. A kedden hosszú rákbetegség után elhunyt Hugo Chávez mindig imádta a reflektorfényt, a diplomáciai óvatoskodás viszont távol állt tőle, így a világpolitikában szokatlanul keresetlen kinyilatkoztatásaival emlékezetes pillanatokat hagyott hátra az utókornak.

Vérbeli populista vezetőhöz méltón Hugo Chávez számtalan kiszólással, elszólással és beszólással színesítette a venezuelai és a nemzetközi politikai közbeszédet. A hosszú rákbetegség után kedden elhunyt venezuelai elnök nemcsak az országa sorsát, hanem népe szórakoztatását is a szívén viselte. Sohasem hagyott veszni egyetlen alkalmat sem, amikor a nemzethez szólhatott, és egy idő után intézményesítette is ezt a kapcsolattartást. A kormányzati kommunikáció egyik klasszikusává nőtte ki magát a vasárnaponként jelentkező "Alo Presidente" (Halló, Elnök!) című interaktív betelefonálós műsora, amellyel több mint tíz éven át szórakoztatta a venezuelaiakat. A forgatókönyvet teljesen nélkülöző műsor Chávez mondanivalójától függően néha csak egy, máskor akár nyolc órán át tartott. A világ egyik legbizarrabb valóságshow-jában a chávezi forradalom minden fontos mozzanatát figyelemmel követhették az érdeklődők, legyen szó gyáravatásról, diplomáciai szkanderezésről vagy spontán államosításról.

Chávez imádta, ha imádják

Az "Alo Presidente" jelentőségét hangsúlyosan alátámasztotta, hogy Chávez sokszor a politikai döntéshozatal terepének tekintette a műsort, a kormánya tagjainak és a hadsereg vezetőinek így kötelező volt a tévé előtt ülni, hogy képben legyenek az éppen aktuális irányvonallal. 2008-ban például élő adásban szólította fel a nézőtéren ülő egyik tábornokot, hogy az éppen kibontakozó kolumbiai-ecuadori konfliktus miatt azonnal küldjön tíz zászlóaljt a határhoz. A show-elemből kis híján háború, de legalábbis súlyos diplomáciai válság lett, a nézettségnek viszont kifejezetten jót tett Chávez improvizálása.

Chávez sajátos világában folyamatos volt a forradalom, amelyet a magát Simón Bolívar dél-amerikai függetlenségi harcos szellemi örökösének kikiáltó venezuelai vezető a nemzetközi tőke "ragadozó oligarchái" ellen vívott. Különösen irritálták a venezuelai olajipar vezetői, akik elképzelése szerint orgiákkal és alkohollal ütik el az időt a luxuspalotáikban. A helyzetet az olajipar államosításával korrigálta. A térségben egyedülálló venezuelai olaj- és gázkincsre alapozva pedig kiterjedt szociális védőrendszert épített ki, további híveket és szavazókat, valamint műsortémákat szerezve magának.

A venezuelai elnök leginkább akkor érezte elmében magát, amikor az ősellenséggel, az Egyesült Államokkal szemben kellett meghatároznia saját magát. Hugo Chávez eleve elrendeltnek tekintette, hogy ő Venezuela vezetője, és mély meggyőződéssel hitt abban, hogy neki kell ellensúlyoznia az Egyesült Államok befolyását Dél-Amerikában. Ez a küldetéstudat rányomta a bélyegét a washingtoni vezetőkkel való viszonyára. Különösen George Bush személye ragadtatta ihletett megnyilvánulásokra. A volt amerikai elnököt rendszeresen azonosította az ördöggel. Az ENSZ-ben például 2006-ban azt mondta: "Tegnap itt járt az ördög. És a kén szagát még ma is érezni lehet". Bushnak egyébként rendszeresen üzent, és a szemére vetette, hogy gyáva, erkölcstelen, részeges hazudozó és elmebeteg. Az egyértelműség kedvéért általában Mr. Veszélyként emlegette a volt amerikai elnököt. Csak hajszálnyival volt árnyaltabb a hozzáállása Bush külügyminiszteréhez, Condoleezza Rice-hoz, akiről 2005-ben azt mondta: "Szexuálisan frusztrált. Elhívhatnám egy randira, hogy lássuk, mi történik köztünk". A volt amerikai külügyminisztert egyébként többször is kislányként emlegette. Barack Obamán a jelek szerint jobban szórakozott, mint az elődjén, őt ugyanis már bohócnak nevezte. Obama megválasztásakor pedig már a kénszagot sem érezte.

 

Hugo Chávez dalban üzent Hillary Clintonnak

 

Chávez az évek során olyan tökélyre fejlesztette az Egyesült Államokkal szembeni paranoiáját, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor már javában tartott a harca a rákkal, azzal az elmélettel állt elő, hogy a baloldali dél-amerikai vezetők megbetegedései mögött az amerikai ármány áll. A Chávez-féle összeesküvés-elmélet lényege az volt, hogy az amerikaiak feltalálhattak egy eljárást a rák elterjesztésére, amely lehet, hogy akár ötven évig titokban marad. Azt azonban elismerte, hogy nincs bizonyítéka, és nem akar "felelőtlenül" vádaskodni.

Chávez általában fontosnak érezte, hogy néhány keresetlen szóval ragadja meg barátai és ellenfelei személyiségének lényegét. Különösen a nemzetközi közösségben legalábbis kétes hírnévnek örvendő vezetők váltották ki a csodálatát. Moammer Kadhafi volt líbiai vezetőt például nagy harcosnak, forradalmárnak és mártírnak nevezte. Zimbabwe elnökét, Robert Mugabét a bolívári értelemben vett szabadságharcosnak tekintette. A brutális rezsimet fenntartó volt ugandai elnökben, Idi Aminban pedig a nagy nacionalistát és hazafit látta.

Kadhafi és Chávez. Jól megértették egymást

Chávez szókimondása egyszer még János Károly spanyol királyban is elnyomta az úriembert. Amikor a venezuelai elnök egyszerűen lefasisztázta José Maria Aznar volt spanyol kormányfőt, a király azt találta a legmegfelelőbb reakciónak, hogy odaszólt: most már fogja be.

A diplomáciai finomságokat mellőző stílusa ellenére Chávez szeretett költői képekben beszélni. A Dél-Amerikai Nemzetek Csúcstalálkozóján, 2006-ban például így foglalta össze a lényeget: "Úgy gondolom, hogy politikai impotenciától szenvedünk. Politikai Viagrára van szükségünk". A kapitalizmussal szembeni megvetésének köszönhetően is emlékezetes mondatokat hagyott az utókorra. "A kapitalizmus az ördög és a kizsákmányolás eszköze. Ha valóban Jézus Krisztus szemével nézzük a dolgokat - aki szerintem az első szocialista volt -, csak a szocializmus képes valódi társadalmat létrehozni".

Nem állt tőle távol a nagyobb léptékben gondolkodás sem. 2011-ben a kapitalizmust okolta azért, mert nincs élet a Marson. "Mindig is azt mondtam, nem lenne furcsa, ha létezett volna civilizáció a Marson, de feltehetően megjelent a kapitalizmus és az imperializmus is, és kihalt a bolygó" - adta elő az elméletét.

 

Betegen is mindent megtett a szórakoztatásért

 

A médiajelenlétre mindig is érzékeny Chávez 2011 szeptemberében baseballozni hívta az újságírókat, hogy meggyőzze őket, legyűrte a rákot, és szó sincs arról, hogy haldokolna. A nevéhez fűződik a világ egyik leghosszabb beszéde is. 2012-ben, a harmadik elnöki kampánya kezdetén tett még egy kísérletet arra, hogy bebizonyítsa, minden rendben az egészségével, és kilenc és fél órán beszélt. Igaz, előtte jelezte, hogy ezúttal kivételesen nem akarja hosszú lére ereszteni.