Az Origo Kárpátalján: Kegyelemdöfés ez a magyarságnak

beregszász hősök fala beregszász hősök fala
Vágólapra másolva!
A kápátaljai magyarok szerint teljes a káosz az ukrán seregben. Nincs élelem, nincs kiképzés, sokan hetekig fagyoskodnak sátrakban. Hazudnak a jelentések, ha például egy katona részegen lelövi a másikat, hivatalosan a szakadárok mesterlövésze végzett vele. Aki szeretné megúszni a szolgálatot, lehet idős rokon gyámja, elmehet gyesre, vagy öncsonkítást hajthat végre. Nyolc évre büntethetik azt, aki nyíltan a mozgósítás ellen agitál. Az országban nincs hadiállapot, ezért elméletileg nem lenne semmi indoka annak, hogy bárkit behívjanak. Helyszíni riportunk harmadik része.
Vágólapra másolva!

Az ukrán háborúról szóló riportunk első két részében (itt és itt) bemutattuk, milyen félelemben, kilátástalanságban élnek mostanában a kárpátaljai magyarok. A zűrzavarra jó példa a kétgyermekes Kosztyu István, akit néhány hete mozgósítottak, majd gyorsított ütemben feleskettek és küldték a frontra.

István nővére, Szuprunyenkó Szilvia (mindketten Csapon laknak) az Origónak elmondta, öccsét eredetileg Munkácsra hívták be, hogy ott kapja meg az „emlékeztető” kiképzést. A szabályok szerint ugyanis a mozgósított tartalékosoknak előbb ezen a háromhetes gyakorlaton kell átesniük, csak utána küldhetik őket a frontra.

Felszerelés és kiképzés nélkül

Kosztyu Istvánékat azonban már másnap tovább utaztatták Rivnébe, ahol két hétig a helyi laktanya melletti réten, sátrakban laktak a téli fagyban, minden felszerelés és kiképzés nélkül. Csak a hozzátartozók fenyegetéseinek hatására küldték vissza őket Munkácsra, ott vannak most is. Nem mehetnek haza, a laktanyában várakoznak, ott kapják meg a kiképzést, és onnan küldik majd őket a frontra – mondta Szuprunyenkó Szilvia.

Onokóc egy Ungvár melletti falu, itt él Janocsko Kisari Bettina. Férjével, akit azért nem hívtak be, mert a helyi önkormányzat képviselője, és néhány baráti családdal rendszeresen küldenek segélyeket a frontra, hogy segítsenek a Kosztyu Istvánéhoz hasonló helyzetben lévőkön. Egy közeli ismerősük férje már elesett a harcokban, két gyermek maradt utána.

Soha véget nem érő rémálom

A hősökről, a "Mennyei század" katonáiról megemlékező plakát Csapon, alig néhány kilométerre Záhonytól Fotó: Bielik István - Origo

„Emiatt a szörnyű helyzet miatt úgy érzem magam az országban, mint egy soha véget nem érő rémálomban – mondja Janocsko Kisari Bettina. A tévében, az újságban, a boltban, az utcán, mindenütt arról van szó, hogy mennyi áldozat, mennyi halott van a minszki egyezmény után. Hogy egyre több és több területet foglalnak el a szakadárok. Képtelen vagyok tanulni, képtelen vagyok koncentrálni, pedig nem sokára vizsgáznom kell – teszi hozzá a fiatalasszony, aki a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári tagozatán tanul. – Az ismerőseim, a barátaim rettegnek a holnaptól, hogy mikor kapnak rossz híreket. A gazdasági válság miatt bármikor kitörhet egy forradalom, vagy éhínség lesz.”

Akár egy kamionnyi cigarettát is

A helybéliek kétségbeesésére jó példa az a férfi, aki megszólított minket, miközben az autóból pakoltunk ki csapi szállásunk előtt. Arról érdeklődött, odaátról jöttünk-e, majd amikor kiderült, hogy igen, könyörögni kezdett, segítsünk neki meghívólevelet szerezni. Két fia van, nem akarja őket elveszteni. Van egy kis megtakarított pénze, azt mind nekünk adná.

Ungvári piac. Aki tud, még gyorsan bevásárol, próbálnak élelmiszert tartalékolni, mert bizonytalannak látják a jövőt Fotó: Bielik István - Origo

Máskülönben annyi pénze sincsen a hétköznapokra, hogy megtankolja az autóját, ezért mérgében belerúgott a kocsiba, és biciklin indult segítséget kérni. Azt is mondta, a határon mindenkit ismer, ha akarjuk, bármit, akár egy kamion zárjegy nélküli cigarettát is átvihetünk, ő elintézi. A felajánlást nem fogadtuk el, de másnap reggelre találkozót beszéltünk meg vele, ő azonban nem jött el.

Látjátok, milyen kopott?

Kárpátaljai látogatásunk egyetlen vidáman induló története is szomorúan végződött. Még a motel éttermében odajött hozzánk egy fiatal férfi, hogy segítsen tolmácsolni a pincérnőnél. Büszkén mutogatta magyar útlevelét, „látjátok, milyen kopott”? Nem értettük, hogy ez miért jó, de lelkesen bólogattunk.

A fickó üvegből itta a viszkit, és telefonon találkozót beszélt meg valakivel. Hamarosan be is futott meglehetősen kihívó öltözékben egy fiatal hölgy, akit egy jól megtermett férfi szállított oda autóval. Útleveles barátunk nyomban távozni kívánt újdonsült ismerősével, de hirtelen betoppant a felesége, aki csak ennyit mondott halkan, de igen határozottan: „most pedig beülsz az autóba, és hazamegyünk!”.

Kétszer vesztették el mindenüket

Nem tegnap készült ez a Zaporozsec, elég sok ilyen állapotú és korú kocsival találkoztunk Fotó: Bielik István - Origo

Még a riport előtt egyik kollégám beszélt egy magyar katonával, aki megjárta a frontot. Péter, csodával határos módon, néhány bajtársával kijutott a debalcevei katlanból, az oroszok támogatta kelet-ukrajnai szakadárok területébe beékelődött, de ukrán ellenőrzés alatt lévő városból. A sisakja tele repeszekkel, egy át is ment rajta, és kiszakította a sapkáját.

Ottjártunkkor Péter éppen úton volt haza, szabadságot kapott, telefonon tudtuk elérni. Mint mondta, nem volt mit enniük, ha nincsenek a segélyszervezetek, éhen haltak volna. Kétszer vesztették el mindenüket, egyszer rakétatalálat érte a földbe vájt kunyhójukat, szerencsére senki nem volt a kalyibában. Másodszor a kunyhót helyettesítő sátor mellett robbant egy akna, ezt az esetet is megúszta, de légnyomást kapott. Végül, amikor megkapták a kivonulási parancsot, a szakaszában szolgáló 35 emberből 12 jutott ki.

Megkérdőjelezik a mozgósítást

Kőszeghy Elemér, az UMDSZ alelnöke Fotó: Bielik István - Origo

Kőszeghy Elemérrel, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjével, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) alelnökével Ungváron, a szerkesztőségben találkozunk. Szerinte ukrajnai ügyvédek az egész mozgósítást megkérdőjelezik, hiszen az országban nincs hadiállapot, ezért elméletileg nem lenne semmi indoka annak, hogy bárkit is behívjanak. Az országban hivatalosan jelenleg terrorellenes harc folyik, az pedig a különböző szakszolgálatok dolga.

A mozgósításnak hivatalosan nemzetiségi színezete nincsen, bár Kőszeghy Elemér szerint itt is ellentmondásosak a dolgok. „Érdeklődünk a hadkiegészítő parancsnokságon, hogy a debalcevei térségben hány kárpátaljai van, ők hadititokra hivatkozva nem mondják meg, rá két napra a megyei közigazgatás elnöke viszont bejelentette, mennyien vannak.

Erre megkérdeztük, hány magyar van köztük, mire azt válaszolták, nemzetiségi alapon nem tartanak nyilván katonákat, majd rögtön utána a hadkiegészítő parancsnok bejelentette, eddig összesen négy magyart mozgósítottak. Csak annyi biztos – teszi hozzá -, hogy négy magyar már meghalt”.

A kétségbeesés óriási

A kialakult helyzetben az UMDSZ maximum jogi segítséget tud nyújtani, nyílt törvénytelenségre nem szólíthat fel, mint ahogy senki sem. „Az újság sem – nyomatékosítja a főszerkesztő –, ha tudunk, akkor a sorok között üzenünk.”

A Mariupoltól mindössze negyven kilométerre fekvő Csermalik falujában gyerekek játszanak egy töltetlen fegyverrel Forrás: AFP/Genya Savilov

„A kétségbeesés óriási, férfi nélkül maradnak a magyar települések. Félő, hogy ezek most elmennek néhány hónapra, azután viszont már soha nem jönnek vissza. Ez óriási vérveszteség lesz a magyar közösség számára. Mások is menekülnek, na de ha milliókból tűnik el pár tízezer, vagy amikor 150 ezerből tűnik el néhány ezer, az azért óriási különbség - mondja Kőszeghy Elemér.

Ha megszűnne a mozgósítás, ha kitörne a béke, akkor is marad a gazdasági lehetetlenség; az átlagkeresetek alapján Ukrajna ma Európa legszegényebb országa.

Sötét jövőt látok

A fizetésem egy évvel ezelőtt 300-350 dollárnak megfelelő hrivnya volt, most lassan hatvannál (12-13 ezer forint) tartok – mondja a főszerkesztő. És akkor gondoljunk bele a nyugdíjasok helyzetébe, akiknek 1000-1100 hrivnya a nyugdíjuk, ami lassan 25 dollárt ér. Nemrég volt olyan, hogy a hrivnya értéke két nap alatt 13 százalékot zuhant. Született optimista vagyok, de ez az az eset, amikor nagyon sötét jövőt látok. Úgy általában az egész közösség szempontjából. Kegyelemdöfés ez a magyarságnak.

És ugye a jobbak mennek el. Persze nincsen jobb vagy rosszabb, no de akik eddig is elvándoroltak: elmentek a diplomások, a fiatalok, a jó szakmunkások, és most ugye elmennek a 20-40 év közötti életerős férfiak, akik viszik a családjukat, és a gyermekeik sem jönnek vissza."

Gyámság, gyes, öncsonkítás

„Törvénytelenségre nem buzdíthat, persze. De milyen tanácsot lehet adni a behívástól rettegő fiatal férfiaknak?” - kérdezem. "A neten olvastam például olyat, hogy egyedülálló, nyugdíjas eltartója lehet, akkor már mentesül a sorozás alól, és hogy ha kicsi gyermeke van, akkor a felesége helyett ő megy el gyesre. Aztán a neten olvastam azt is, amerikai példára hivatkozva, hogy amikor Vietnam volt, akkor többen öncsonkítást hajtottak végre, levágták a jobb kezük mutatóujját, amivel ugye a fegyver ravaszát húznák meg… Ilyeneket olvasok a neten, nálunk itt most nyolc évre büntethetik azt, aki nyíltan a mozgósítás ellen agitál.”

Beregszász, hősök fala Fotó: Bielik István - Origo

Kőszeghy Elemér szerint az is érdekes, hogy több ezer eljárás van folyamatban Ukrajnában a behívóparancsok megtagadása miatt, azokkal szemben, akik átveszik a mozgósítási parancsot, de nem vonulnak be. Ha ilyenkor elítélnek valakit, akkor adnak neki – mondjuk – egy év börtönt, két évre felfüggesztve. Őt ilyenkor utána már nem hívják be katonának, mert kétszer nem lehet valakit ugyanazért elítélni, legföljebb, ha letelt a két év. Tehát büntetett előéletű lesz, de még ez is törvényes módja annak, hogy megússza a frontot.

Ez is egy megoldás, az ember inkább legyen büntetett előítéletű. De Ukrajna már csak olyan – mondja az UMDSZ alelnöke -, hogy itt hősökből lesznek börtöntöltelékek, börtöntöltelékből hősök. „Itt gyakran változik a helyzet, nem szabad hosszútávra berendezkedni.”

Visszavették a segélyszállítmányt

„Ön hogy látja, a hadseregnél milyen állapotok vannak?” „A bajtársa véletlenül elgázolja a tankkal, a hivatalos jelentés szerint aknán felrobbant. Részegen az egyik katona lelövi a másikat, a jelentés szerint a szakadárok mesterlövésze végzett vele. Volt olyan is, hogy kiszállították a blockpostra (ellenőrzési pontra) a humanitárius segélyszállítmányt, kint volt a sajtó, a forgatócsoportok felvették a csomagok átadását, azután amikor az újságírók elmentek, az egész szállítmányt visszavették a katonáktól, és továbbszállították: ugyanazt adták át több helyszínen is."

"Adta hírül az ukrán védelmi minisztérium sajtószolgálata" Forrás: Origo

Kőszeghy Elemér szerint olyan propaganda, olyan agymosás folyik Ukrajnában, hogy szinte lehetetlen eligazodni. Megjelent például a honvédelmi minisztérium hivatalos sajtóközleménye, amely szerint Porosenko elnök személyesen tüntetett ki egy Tóth Krisztián nevű, 23 éves ungvári magyar katonát. Aki elmondta, hogy jól menő cégnél dolgozott mint számítástechnikus, de amikor meghallotta, hogy milyen balhé van Kelet-Ukrajnában, nem ülhetett ölbe tett kézzel, maga jelentkezett, mert védeni kell a hazát.

„Beleszagoltunk a sztoriba, és azt mondtuk, ez valahogy nem stimmel. Elmentünk a családjához, megtaláltuk az édesanyját és a nagymamáját, kiderült, hogy a fiú most múlt csak 19 éves, nem önkéntes volt, hanem 2013-ban, amikor béke volt, egy sikertelen egyetemi felvételi után beállt katonának. Akkor még senki nem gondolta, mit hoz a következő tavasz. Krisztián tehát nem önkéntes, nem volt jól fizető munkahelye, munkanélküli volt, és nem 23, hanem csak 19 éves. De az egészet úgy állították be, hogy lám, itt van egy magyar, aki önként ment a harcmezőre.”

Cikkünket hamarosan folytatjuk.